Nem kéne...

7.rész

/Csillag szemszöge/

Megint jó sokat aludtam. De ezúttal nem ébredtem egyedül. Mellettem feküdt Márk. Megijedtem, és ki akartam pattanni az ágyból, de hozzá voltam kötve. Szóval felhagyott a bilinccsel. Majdnem felsikítottam, de inkább nem tettem, mert felkelne. Rángattam a kezem. Ezt már nem igazán veheti észre ha alszik. Aztán eszembe jutott.

Mi van ha megerőszakolt? Végignéztem magamon, de minden rajtam volt, egy centit sem volt elcsúszva semmi. Csak a hajam, de az állandóan kócos ha elfekszem. Óvatosan próbáltam kihúzni a kezem, de szoros volt a kötél így hagytam a fenébe. Felkészültem arra, hogy nem sokáig maradnak rajtam a ruháim. Amik nem is igazán az enyémek, csak itt találtam őket, és jobb, mint a több napos ruhában fetrengeni. 

Ránéztem a mellettem fekvő fiúra. Így, nyugodtan alva egészen barátságosan nézett ki, és ezt fokozták, hogy a reggel sugarai rávetültek az arcára. Egész helyes. Kár, hogy jelen esetben ez mellé nem társul a figyelmesség, a kedvesség, és az udvariasság. Az is csak őt írja le előttem, hogy mikor fenyegetett nem is késsel tette. Bár...Ha átgondolom ez inkább kedvességnek besorolható. Vagy ilyesminek. Evégre is, nem akart bántani, csak azt amit ő akar. Tehát félig ez,  félig az. De az elrablás egyértelműen nem. 

Ahogy így elmélkedtem, egy ismerős hangot hallottam üvölteni. De túl fent voltam ahhoz, hogy értsem mit üvölt, vagy felismerném pontosan. Ám, ahhoz pont elég hangos volt, hogy Márk felébredjen. Rám mosolygott. Én egy undorodó képet vágtam rá. Eloldozott, én meg elindultam megkeresni a hang gazdáját. A földszinten a kanapén volt Lissy, lekötve. Ő üvöltött. Odarohantam és eloldoztam, mire szoros ölelésbe vont. Istenem, de hiányzott! Sírni kezdtem. Miattam most ő is lemarad a suliban, hiányzást írnak be neki, és nem fognak neki hinni, mikor azt mondja ő ezt nem akarta. Próbált nyugtatni, de nem sikerült neki. 

Ekkor fegyveres lövéseket hallottam. Kitört az ablak, és Márk lökött minket a padlóra, hogy védjen minket. Megértem, ő se örülne az életfogytiglannak más miatt. Remegve öleltük egymást Lissyvel, Márk meg felettünk Állt, néha leguggolt, és lőtt ki az ablakon. Nem érdekelte, hogy őt meglövik. Ez tetszett. Ekkor egy maszkos alak benyitott a bejárati ajtón. Vagyis inkább betört. Márk itt feladta. Egyedül az ablakból volt esélye, de elkezdtek sokan megjelenni. Nyílt lett a terep, ami neki nem kedvezett. Márk a kezét felrakta és a pisztolyt lerakta. Mellém. Nem nyúltam hozzá, és ahogy láttam megkönnyebbülés hagyta el Márkot. Őt megfogták és arrébb rángatták majd rám és Lissyre irányultak a fegyverek.