Nem kéne...

12.rész

Elsőként Márknak kellett bemenni. Az ügyvédje lelépett, nem tudom miért. Úgyhogy, én voltam Márk mellett. Mire mindenki leült úgy éreztem mintha évek óta a székhez lennék ragasztva. Anya, és Józsi is mikor elmentek mellettem, szúrós és értetlen szemekkel figyeltek, aztán leültek. Kezdtem félni, hogy most aztán mindent tönkretettem, és mehetek egy iroda falai közé, már lejárt ügyeket aktázni. Az ölemben lévő kezeimre néztem. Remegett. Márkra néztem. Az ő tekintetéből tudtam, hogy igazam van.

Belépett a bíró. Mindössze egyetlen lap volt a kezében. Azon volt az ítélet. Ha Márkot most elítélik, szerintem anya kettében lenyel, vagy még rosszabb. Kirúg.

-Egy elég összetett üggyel sikerült találkoznom, annak ellenére, hogy nekem egyszerűt ígértek. Viszont, megkönnyítette a dolgom, hogy nagyon jól le voltak vezetve az érvek. Az ítélet a következő. Mivel a fiút úgy látszik zsarolták, ezért büntetőjogilag azt kell büntetni aki zsarolt. Viszont, nem tudtunk dönteni mindenben. Mert a kisasszony elrablása-nézett itt rám. Jaj.-nem lett bizonyítva, hogy zsarolás következménye. Beszéltünk az iskolája igazgatójával, mert végül is testi sértés, vagy bármilyen bántalmazás nem lett elkövetve, így két hét felfüggesztést kap.

Hála a jó istennek! Van két hetem, hogy mindent kiszedjek Márkból. Már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan.

Ezután minden gyorsan lement. Márkról levették a bilincset, mert hát rajta volt, nem tudom miért. Anya és József megdicsértek, hogy levezettem az ügyet idáig, de mondták, hogy legközelebb hamarabb találjam ki, ha éppen Tippmixezni akarok, mert akkor felkészülnek. Mikor mindez lement elkaptam Márkot, és totálisan rátapadtam.

-Anyám, miért pont rád küldtek?-fogta a fejét Márk, mert már a szobájában ültünk. Igen. Komolyan vettem, hogy mindent tudni fogok.

-Szóval elismered, hogy zsaroltak velem is?-kérdezgettem, mint egész délután.

-Fogd be, vagy itt is aludni fogsz, mint Ausztriában.-válaszolt. Már ha ez válasz.

-Te is tudod, hogy nem altatsz el.-mosolyogtam.

-Azt hiszed?-vette elő a löttyöt.

-Tudom. Ha meg akartad volna tenni, akkor már rég aludnék. Mond ki. Hálás vagy, hogy megmentettelek.-hajoltam felé.

-Hülye vagy.-röhögött ki.-Áldás lett volna nekem oda bekerülni.

-Miért?-néztem rá kérdőn.

-Elmondom, de ezt nem használhatod fel. Jó?-nézett rám komolyan, én meg bólintottam.-Mond ki. Esküdj meg.

-Eskü nem mondom el senkinek.-tettem a szívemre a kezem. És ebben a pillanatban megszólalt a csengő.-Szüleid?

-Ők Amerikában vannak. A bátyám papíron vigyáz rám. De amúgy tök egyedül vagyok.-válaszolta.

-Akkor ez ki lesz?

-Az, aki miatt nem akartam, hogy ide gyere. Mert most vagy meghalsz, vagy majd ő mondja el.-nézett rám szomorkásan. Amúgy, ebben az a gáz, hogy tényleg mondott olyasmit, hogy menjek haza. Felállt, és beengedte az illetőt. Meg sem próbált engem elrejteni. Ami ki is derült miért. Az alak egyből körbejárta a lakást, majd előttem megállt. Megláttam, hogy ez Baal Krisztián.

-Miért hoztad ide?-nézett Márkra, rám utalva.

-Magától jött.-mondta Márk.-De semmit nem tud.-erre a kijelentésre Krisztián ördögi vigyort öltött, és rám nézett.

-Szóval, mit akar itt a kis rendőrkisasszony? Tudod, nem is érdekel. Mert most két lehetőség van.-állt teljesen elém, és alkarjával a mellkasomra támaszkodott, ezzel nekinyomva a kanapénak, amin majdnem 10 perce még Márkkal beszéltünk.

-Megöllek, vagy megöllek.-sziszegtem, mert eléggé akadályozta a karja a légzésem, ami erre a mondatomra erősebben nyomott le.

-Szerinted, ha félnék a hozzád hasonló cicáktól, akkor úgy mint te, és az egész rendőrség keresne?! Hát nem. És itt most én irányítok.-itt felraktam a kezem, ő meg elhallgatott és lazított a szorításomon, hogy tudjak beszélni.

-Mi a horoszkópod?-kérdeztem.

-Bak. Mert?-nézett rám úgy mintha hülye lennék.

-Mert én is. Úgyhogy azt hiszem lesz itt néhány harc.-erre erősen rányomott a mellkasomra bennem meg kényszerűen elállt a szó.

-Nem lesz itt semmilyen harc. Szépen kilépsz a rendőrségtől. És hozzánk csatlakozol.-mondta és egyre jobban nyomta a mellkasom.-Vagy itt és most meghalsz.

Kezdtem alig kapni levegőt. A tüdőm levegőért könyörgött, és próbálta magát felszívni, de Krisz leszorította. A bordáim repedni kezdtek, én meg fájdalmasan fuldokoltam.

-Hallod, meg vagy kergülve? Így hogyan válaszoljon?-kérdezte Márk. Lehet, hogy nem szabad ilyen hangsúllyal beszélnie, mert Krisz elengedett, és Márkhoz ment, majd felpofozta. Én gyorsan felpattantam a kanapéról és lihegtem. Krisz felém fordult.-Szóval?

-Van egy jobb ötletem.-nyertem vissza levegőm.

-Hallgatlak. De ha nem tetszik, meghalsz.-fogott rám egy fegyvert.

-Akkor inkább nem mondom, mert nem tetszene.-vontam vissza.

-Akkor marad az én felvetésem.-dobott oda nekem egy eldobható telefont.-Most felhívod a rendőröket és bejelented a kilépésed. És add ide a telód.-nyújtotta a kezét. Odaadtam neki, ő meg Márknak adta, aki tett bele egy nyomkövetőt, majd visszakaptam. Az eldobhatóson tárcsáztam Józsit. Hamar felvette.

-Tessék?-szólt bele.

-Szia...Csillag vagyok.-mondtam bizonytalanul.-Kilépek, add át anyunak is, most nem érek nagyon rá szia!-hadartam el és letettem. Krisz elvette a telót és kidobta az ablakon.

-Helyes. Jó kislány vagy.-simogatta meg a fejem.-Ja nem is. Most már rossz kislány vagy.-nevetett a viccén.-És akkor. Márk, tudod mi a dolgod.-hagyta el a házat.