Örökbefogadva

p a r t f o u r

Kissé feszengve álltam a még ismeretlen, bár barátságosnak tűnő környezetben, mikor valaki hangos léptekkel indult le a lépcsőn. Hirtelen a zaj irányába kaptam a fejem, majd néhány másodperc múlva egy tizenhat körüli, barnás hajú srác lépett le a lépcső utolsó fokáról. Félmeztelenül. Felsőtestén tökéletesen kirajzolódott hat kocka. Azt hiszem, ő lenne John, ha nem tévedek.
-Szia Amy. Üdv a családban, vagymi. -mondta furcsa arcmimikával, majd a kezem után nyúlva megfogta, és megrázta üdvözlés képpen.
-Szia...John? -kérdeztem kissé zavartan, mire a még mindig a kezemet rázó srác tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, majd elmosolyodott.
-Legyen inkább csak Johnny. -engedte el a kezem, majd nekem hátatfordítva eltűnt a hatalmas ház valamelyik szobájában.
Néhány másodpercig csak értetlenül meredtem az ajtóra, ahol eltűnt a srác, majd Lauren lelkesedésétõl kizökkentem bambulásból. Felajánlotta, hogy körbevezet a nagy házban, és megmutaja a szobámat, és láthatólag, nagyon bezsongott a dologtól.

...

Konyha, kellemes hatású nappali, hálószobák, tökéletesen berendezett fürdőszobák, és néhány dísztárgy, amik szépen mutatnak a ház különböző pontjain. Nem is kívánhattam volna szebb otthont.
-És végül itt van a te szobád is. -pattant a lány izgatottan az ajtóhoz, majd egy olyasmi "készen állsz?" pillantás kíséretében kinyitotta előttem a fehér ajtót. A szoba összességében letisztult, fehér színben úszott, de néhány szürke bútor és halványrózsaszínes dísztárgy is akadt, a szoba másik felében pedig egy nyitott ajtón keresztül láthatóvá vált a saját fürdőszobám is, az ágy mellett pedig egy erkélyajtó volt. A legszebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi év szenvedés után egy nap ilyen szobának lehetek a tulajdonosa. Az állam szinte le volt esve, miközben Lauren kérdő pillantásokkal figyelte a reakciómat. Hirtelen elmosolyodtam, majd hála képpen szoros ölelésembe vontam.
-Köszönöm. -mondtam halkan, meghatódva.
-Ugyan. -simította meg a karomat mosolyogva, miután kibontakozott az ölelésemből. -Viszont most hagylak, nézz körbe a szobában, vagy pakold ki a holmijaid. Az én szobám a folyosó végén van, ott leszek, ha kell valami, szólj. Johnny szobája a melletted lévő ajtóból nyílik, szerintem ő is segít, ha szükséges. -mosolygott, majd egy intés kíséretében el is tűnt az ajtóból.
Óvatosan végigsimítottam a bútorokat, benéztem a fürdőszobába, majd végül hanyatt dőltem az ágyon. Gondolatok ezrei zúdultak a fejembe. Hirtelen áldottam a szüleimet, hogy még annak idején "kitettek otthonról". Mert itt sokkal jobb. Alig egy fél órája vagyok itt, de már most közelebb került ez az egész a szívemhez, mint eddig bármi más.
Az egyik fehér színű szekrényt kinyitva, elém tárult rengeteg szép ruha, a szoba másik felében pedig egy tükrös asztalka állt, rajta egy doboznyi új sminkkel. Hát még erre is gonoltak.
-Azta... -suttogtam mosolyogva, miközben felsorakoztattam az asztalra a szebbnél szebb színű highlightereket és szemhéjpúdereket. Az otthonban sosem sminkelhettünk, pedig kislány korom óta vonzott ez az egész. Úgy néz ki, itt még az apró álmok is valóra válnak.

És akkor még nem is sejtettem, hogy később milyen álmok fognak itt beteljesülni.