🙅‍♀️Ez már nem mese🙀 [Miraculous] 16+

Elindultam

  A hívás hallatára nem kellett volna meglepődnöm, de mégis megtettem, mert rég volt már akuma a környéken.

  Felmentem a tetőmre.

- Tikki... Pöttyöket fel! - változtam át.

Egyből elővettem a jojomat és egy határozott mozdulattal elindultam az úti cél felé.

Mikor odaértem megláttam az akumatizált fiút. Zsonglőr bábui voltak, és bohóc jelmezben volt. Macska már éppen a támadásait védte ki mikor odaértem.

A hülye! Nélkülem elkezdte? Megint? Mostanában folyton ezt csinálja!

Leugrottam a háztetőről hozzájuk, a talajra.

- Macska! - kiáltottam rá.

- Ó, szia Bogárkám! - mondta miközben ugrándozott a bábuk között. - Ő Mike, az egyik vivó szakkörös fiú.

- Remek! Mostanában mindig onnan jönnek az ellenségeink, nem tudom mi történhet ott... - mondtam, majd pedig a jojommal Macska elé álltam pajzsként, hogy ne fárassza ki magát teljesen a védekezésben. - Macska! Mit javasolsz mit tegyünk?

- Csaljuk fel az Eifel-toronyba! - mondta vigyorogva.

- Szerinted menni is fog? - kérdeztem elgondolkozva.

- A kivitelezést bízd csak rám! - mondta és az egyik bábuját el akarta kapni a levegőben, de mikor megfogta a kezét megégette azonnal, így el is dobta. - Ó, hogy az a...!

- Nekem van egy jobb ötletem. Addig fedezz! - mondtam, mire ő bólintott. Mögé álltam, míg ő a pálcája forgatásával próbálta kikerülni a támadásokat. - Szerencse talizmán! 

A kezembe egy lasszó került. Láttam felvillanni a bohóc sapkáját, az Eifel-torony legtetejét és Fekete Macskát, majd a bohóc cipőjét és végső sorban a piros orrát. Össze is állt a fejemben a terv.

- Fedezz! - súgtam oda Macskának. Ezután elé ugrottam gyorsan és a lasszóval megpróbáltam a bohóc sapkáját, elkapni, ami sikerült is szerencsémre! - Na mit szólsz Bohócka?

- A nevem nem Bohócka! - mondta mérgesen. - Én a csodálatos és vicces Mike vagyok, aki akár akarod, akár nem, de nevetni fogsz! - mondta és elkezdett futni felém.

De én fogtam és a lasszó segítségével feldobtam a torony tetejére a sapkáját.

- Ho-hogy merted? - szorította ökölbe a kezét. Erre nevettem egyet.

- Menj csak érte nyugodtan! - mutattam neki fel, mire ő el is kezdett a nagy cipőjével ugrálni felfelé. Mi pedig Macskával követtük. 

Odafenn leguggolt, hogy felvegye a földről a sapkáját, mikor Macska megpróbált közel kerülni hozzá hátulról, de ő ráütött egy botjával.

- Áú! - kiáltotta társam.

- Heh, csak ennyire vagytok képesek? Hehe... Mielőtt elveszem tőletek az erőtök megnevettetek mindenkit annyira, hogy soha ne fejezze be! Hahaha! - nevetett a bohóc miközben a bábuival újra támadott.

Próbáltuk kikerülni, de Mike úgy tűnt a végére sikeresen elmenekült.

- Basszus, pedig a terv tökéletes volt! - dühödtem be. - Macska muszáj volt odamenned hozzá?! - ideges lettem.

- Katicám én csak segíteni akartam!

- Segíteni? Jobb lett volna ha inkább a fenekeden csücsülsz, mint a legtöbb macska és addig hagyod rám a dolgot! - mondtam karba tett kézzel.

- Hé, Katcia. Sajnálom... De biztosan el fogjuk kapni! - mondta szomorú arccal. Valami nagyon nincs rendben velem, de nagyon ideges vagyok!

- Majd ÉN megoldom! Te csak lustulj cicus! - mondtam és elindultam arra, amerre a bohóc ment.

Mikor földet értem felnéztem, ahonnan leugrottan, és ahogy láttam Macska fenn maradt, így elindultam egyedül.

Egyszer csak ahogy futottam az egyik tetőn, egy lasszó elkapta a lábam. A bohóc volt az.

Eközben pedig helikopterrel a tvesek is ki jöttek és vetítették élő adásban az eseményeket.

Mike egyre és egyre közelebb húzott magához, és nem tudtam semmit se csinálni. Tul szoros volt a lasszó.

- Nos, Katica... - mondta, de megzavarta mondatát a fülbevalóm csippogása. - Na ezt ki nem hagynám, hogy lássam!

Eközben Macska már messziről futott felénk. De túl messze volt.

- Katica!!! - kiabált felém.

Basszus... Nem tehetek semmit... Egyszerűen semmit...

Majd pedig nem kellett sok és átváltoztam mindenki előtt. Marinette lettem. Újból. És mindenki tudja most már, hogy ki is az a Katica.

Folytatjuk...