🙅‍♀️Ez már nem mese🙀 [Miraculous] 16+

Az

- Csak nem Marinette Dupain-Cheng Katica?! - kiáltott fel vigyorogva Mike.

Fent a helikopterben már mondták is a nagy hírt egész Párizs számára, ami aztán egész Franciaországot el fogja lepni, majd hosszú idő után az egész Földet.

Halálfej elkezdett beszélni a bohóchoz, mire ő a fülemhez nyúlt volna, mikor Macska megállította azzal, hogy botjával a kezét ellökte Mikenak, majd pofánrugta. Ezzel ő elterült a földön.

- Macskajaj! - kiáltott fel társam, majd a bohóc piros orrát megértintette.

Az akuma elszáll, de nem tudtam elfogni, ezért Macska gyorsan elkapta és a kezében tartotta. Legalább Mike visszaváltozott.

- Jól vagy Ka- vagyis Marinette! - lepődött meg hirtelen. Mire én kérdően néztem. - Bocsi, még meg kell szoknom! - mondta, majd nyújtotta a kezét, hogy segít felállni.

Megfogtam a kezét, de nagyon erőtlenül sikerült a felkelésem. Macskának meg kellett tartania, hogy ne esek el.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva.

- Nem érzem jól magam... - mondtam.

Ezután meghallottam, hogy csipog Macska gyűrűje. De mikor meg akartam szólalni, hogy menjen gyorsan el, akkor elájultam.

Megint álmodtam. Ugyanúgy hallottam azt a hosszú szöveget egy hangtól, mint az előző álmomban. S ugyanúgy futottam valahonnan, de mikor megláttam a vért és mikor megláttam volna az embert, akiből származott is, akkor egy fehér alakot láttam. Lassan felállt a földről. A szíve helyén egy lyuk tátongott és az vérzett.

- Marinette... Marinette te vagy az? - kérdezte gyenge hangon.

- Igen... - válaszoltam határozatlanul.

- És te vagy Katica? - kérdezte gyanakvóan.

- Én... - elbátortalanodtam.

- Szükségem van Katicára! - rontott hirtelen nekem. Megfogta a pólóm és úgy görnyedt lefelé. - Kérlek! Segítenie kell! Keresd meg nekem Katicát! - mondta egyre furább hangon.

- De hát Katica...

- Igen? Tudod, hogy hol van Katica?

- Nem... - ráztam meg a fejem.

Ő erre elégedett és vissza feküdt oda a földre, úgy ahogy volt. Én pedig elkezdtem a hátam mögül hallani megint valamit vagy valakit... Elkezdtem futni, de aztán megálltam, megfordultam és megláttam, hogy az alak a földön tovább fekszik, de még él, és az a valami el fogja érni ha nem segítek neki. Aztán csak álltam ott egyhelyben és néztem őt. Majd ez a valami elérte őt, ezzel elnyelte, majd engem is. Minden sötét lett. Majd felkeltem.

Felkeltem az ágyamban, ahol anya ült mellettem.

- A-anya? - nyitottam ki szemem.

- Ó, drágám! - fordult hozzám és átölelt.

- Mit keresek itthon? Azt hittem, hogy én máshol vagyok... Vagy csak álmodtam? - zavarodtam össze.

- Nem, nem álmodtad! Kiderült, hogy te vagy Katica... Macska pedig idehozott téged.

- Anya, most mégis mit tegyek? Nem kellett volna kiderülie annak, hogy én... - szomorodtam el.

- Marinette, nincs semmi baj! Csak óvatosabbnak kell lennünk...

- Nem anya! Veszélyben vagytok. Elcsesztem...

Ekkor apa jött fel a lépcsőmön.

- Na felébredt a mi kis hősünk! - mosolygott vidáman rá.

- Nem vagyok hős. Többé már nem...

- Ugyan kislányom! - ült le mellénk apa. - Nekünk mindig a hősünk maradsz!

- Köszönöm apa. - mosolyogtam rá.

Megöleltük egymást, majd lementek. Tikki pedig előjött.

- Tikki! Most mit csináljunk? - kérdeztem.

- Résen kell lennünk! - válaszolt egyszerűen.

- Nem kell visszaadnom Wang Fu mesternek a talizmánt? - kérdeztem.

- Ne! Most főleg ne! Egyenlőre lapuljunk meg, lehet figyelnek minket és ha elvezetjük őket hozzá, akkor nagy bajok lehetnek! De majd beszélnünk vele is! - mondta Tikki.

- Oké, rendben. Igazad van. - nyugtattam meg magam.

Ekkor hirtelen hallom, hogy a tetőkijáratomon kopog valaki. Ki nyitottam és felmentem. Fekete Macska volt ki más is.

- Szia Macska! - köszöntem.

- Szí-szia.. - köszönt kicsit zavartan.

- Mit szeretnél? - kérdeztem.

- Lehetne, hogy átváltozol és az akumát megtisztítod? Magamnál tartottam, míg nem tudsz visszaváltozni. - mondta és mutatta meg egy palackban az akumát.

- Persze. Azt hiszem... - mondtam és néztem Tikkire. - Tikki, pöttyöket fel! - mondtam és átváltoztam. Macska csak bámult. - Még mindig nem hiszel a szemednek, igaz?

- Nem.. - mondta, majd elengedte az akumát.

- Kis akuma... Itt az ideje, hogy megtisztulj! - mondtam és a jojommal elkaptam az akumát, majd elengedtem. - Pápá, kicsi pillangó!

- Marine- Azaz Katica! - szólt fel hirtelen Macska.

- Hm?

- Én is elmondjam neked, hogy ki vagyok valójában? - kérdezte a földet bámulva, mire én elképedtem.

Folytatjuk...

Ha tetszett, kérlek szavazz! ☺️💜