Soha nem hagylak egyedül

Part 0.2

~Shawn szemszöge~

Király lesz a sítábor.Imádok síelni , szaunázni-persze csajokkal- és eleve a hegyekben lenni.Velem jönnek a haverjaim is , Jake és Adam.A srácokkal már pisis korunk óta ismerjük egymást.
Jó drága utunk lesz.Nem fapados géppel megyünk szóval lesznek költségek , de ez engem nem nagyon zavar.
Az út jó volt , a táborba is odataláltunk.Valami 20-21 éves szőke csávót kellett keresnünk meg egy csomó fakunyhót.Nagyjából ennyit jegyeztem meg.Na szóval , már 10 perce keresgélünk és még mindig semmi.Csak a fakunyhókat láttuk , de a Szőkét sehol.
-Ahjj már faszom ki van , hol a francba van az a nyomorult táborvezető?!-mondom viszonylag visszafogott hangon a fiuknak.
-Nyugi Shawn!Megtaláljuk csak kell egy kis idő...mondjuk menj el addig forraltborért.-javasolta Adam
-Jó...te is kérsz Jake?
-Ja hozhatsz nekem is.
Elindultam megkeresni a forraltboros standot.Beálltam a sorba , ha lehet sornak nevezni két embert plusz még magam.Kikaptam a három pohár forraltbort egy ilyen karton pohártartó tálcára vagy mi szarra.Megfordultam mire egy nálam kb.egy fejjel alacsonyabb kiscsaj véletlen kilökte a kezemből a poharakat amik a hóban landoltak.
-Úristen ne haragudj , várj hadd segítsek!-mar majdnem beszóltam neki valami bunkót pl. Hogy "normális vagy bazdmeg?!" Vagy valami ilyesmit...de amint megláttam az arcat valami...valami más lett hirtelen.Annyira ártatlan , hófehér porcelánarca elpirult , orra hegye pedig piros volt.
-Áh nincs semmi baj!
-Nem nem veszek újakat...mennyi is volt 2 vagy 3?
-Nem kell tényleg , amúgy Shawn vagyok.
-Oh örülök Shawn , én Daphne vagyok.-mondta mosolygósan.Úristen annyira szép sőt...
-Gyönyörű vagy hercegnő- húztam közel magamhoz derekánál fogva.Még a kabáton keresztül is éreztem , hogy milyen karcsú.Mélyen szemébe néztem.
-Hagyj békén , és nem vagyok hercegnő!-mondta kicsit durvábban de mégis kedvesen mosolyogva.
Ekkor kikerült és kért 2 forrócsokit és egy pohár forraltbort.Ezután kikerült mintha észre se vett volna és elment egy másik irányba.Meg kell ismernem.Ha nem beszélhetek vele nem tudom mit csinálok.Mindegy , majd inkább máskor.Úgyis fogunk még találkozni.
Visszabaggyogtam a sracokhoz és elmeséltem mi történt.
-Kár a piáért!-mondta "sajnálkozva" Jake.
-Ja...a piáért...-mondtam kissé elgondolkodva miközben szememmel azt a lányt kerestem a tömegben.
Nem láttam.Nem találtam meg , de a táborvezető szöszke már itt van.
-Sziasztok , én Aaron Lodge vagyok.En leszek a táborvezető , programszervező az elkövetkezendő 2 hónapban.Igérem nagyon izgalamas lesz , meglátjátok!-kacsint egyet az első sorban álló kb.16 éves lányokra.Pfff...Van benne valami irritáló...valami...nem tudom.Na mindegy nem igazán érdekel.Jelenleg csak egy lányt akarok megkeresni.

Soha nem futottam ÉN a lányok után.Mindig ŐK jöttek utánam ami persze egy bizonyos idő után már idegesített...ennek az lett az eredménye , hogy egy csomó csaj megvolt már de egyik sem volt olyan...hogy mondjam...áh , ahogy a francia mondja " la grand l'amour "...azaz "a nagy szerelem".Igen most mondhatjátok , hogy 19 évesen hova akarok nagy szerelmet.De én is szeretnék szeretni valakit.De úgy igaziból , mert a szex az nem szerelem.Az csak testi kontaktus.
De azt hiszem nagyon elkalandoztak a gondolataim.Na szóval ott tartottam ,hogy meg kell keresnem Diane vagy Diana vagy...argh mi is volt a neve?!Áh Daphne!Megvan!Daphne volt a neve.Istenem még a neve is gyönyörű...
[...]
Mivel eleve délután értünk oda így hamar megkaptuk faházunk kulcsát és már mehettünk is be.Viszonylag visszafogott stílusú...Nem is faháznak inkább rönkháznak mondanám.Van benne egy fürdőszoba , három nagyon kisi külön hálószoba , egy nappali és egy szekrény.Ennyi.Nem hatalmas de tábori házhoz képest eléggé nagy.

Miután lepakoltunk elmehettünk vacsorázni.Pontosabban este7től lehetett vacsizni fél kilencig.
Az ebédlő helyiség nagyon nagy.Mivel 200an vagyunk ezért van kb.50 aaztal.Mindegyik 6személyes.Jézus mennyi lány van.Még most is Daphne-t keresem.Különleges hajszíne van.Ugyanis szerintem nem festeti , hogy is hívják , olyan természetes.
Szóval Daphne-t kerestem amikor beléptem -a fiukkal a hátam mögött- az étkezőbe.Amint beléptünk egyből odajött 3 lány.Kivágott haspóló , feszülős szaggatott farmer , drága bakancs.Pont sítáborba illik...visszatérve a valóságba , amikor odajöttek hozzám azok a lányok flegmán beszóltam nekik és kikerültem őket.Körbenéztem ég párszor amikor végre megpillantottam Őt egy asztalnál.Háttal ült nekem szóval nem láhatott.Mellette ült egy Lány és vele szembe egy fiú.Mondtam a srácoknak , hogy üljünk le melléjük mire megértően bólintottak egyet.Én Daphne mellé ültem Jake meg Adam pedig a csávó mellé.
-Szia hercegnő , leülhetünk ugye?-kérdeztem miközben kihúztam a széket mellőle és helyet foglaltam rajta.
-Öhm , izé...ja persze-mondta kicsit összezavarodva.
-Ugye tudod ki vagyok?-kérdeztem misolyogva.
-Hogyne , a forraltboros srác.-mondta egyhangúan miközben a salátájában turkált egy műanyag villával.
-Bemutatom neked a haverjaim: ő Jake ő pedig Adam.
-Sziasztok!-mosolygott rájuk kedvesen.
-Bocsika , de te miért is jöttél ide?-Kérdezte a mellette ülő szürkehajú lány.
-Azért , mert szerettem volna megismerkedni Daphne-val.-és itt megvillantottam legmeggyőzőbb mosolyom , mire megszólal a mellettem ülő szépség.
-Ő itt Kim , Kim ő Shawn.
-Örvendek!-mondta egy halvány mosoly kíséretében.
-Ő meg Matt-mondta Cam vagy...ahhhj neki is elfelejtettem a nevét.Kim!Kim a neve ,meg kell jrgyeznem...
-Helo -mondta viszonylag kedvesen.
Még ismerkedtünk egy kicsit és vacsora után én Jake , Adam , öö Kim vagy ki és azt hiszem Matt mögött lemaradva beszélgettünk még kicsit Daphneval.
-Miért vagy amugy ilyen lenéző?
-Miért lennék lenéző?!
-Az ilyenek , hogy Hercegnőm meg ilyen becézések lenézőek.Ne becézgess!-Fordul velem szembe.
-Miért?-kérdem miközben közelebb lépek hozzá.
-Hát...zavar , meg izé...-zavarba jött , istenem de aranyos!Zavarában elkezdte cipőjét bámulni.
-Tudod , azért hívlak így mert olyan gyönyörű vagy mint egy hercegnő-mondom még jobban elmosolyodva.
Ettől egész arca vörös lett , ezaz!
-Öhm -hátrál méginkább de az egyik ház falához nyomódik-köszönöm...-mosolyodik el zavarában.
Még közelebb lépek hozzá és már alig van köztünk 5 centi.Megfogom karcsú derekát és gyengéden magamhoz húzom.Már majdnem összeér a szánk míg ő csak a szám nézi.És ezért mar csak suttogok.
-Tudod -nézek le rózsaszín telt ajkaira- és nem bírom tovább , muszáj volt megcsókolnom.
Érzem , hogy egyre hevesebben ver a szíve...