Soha nem hagylak egyedül

Part0.3

~Daphne szemszöge~

A vacsora végeztével ami meglepően jó hangulatban telt , azokt leszámítva amikor Shawn Hercegnőnek hívott , visszaindultunk a házainkba.Shawnnal még lemaradtunk a többiektől.Egy csomó mindent elárult magáról.Én is meséltem magamról.
Megkerdeztem , hogy miért ilyen lenéző velem szembe.
-Miért lennék lenéző?!-kérdezte "felháborodva".
-Mert a Hercegnő meg ilyen beszólások lenézőek.Ne becézgess!-fordultam szembe vele.
-Miért ne?-közelebb lep hozzam amitől kicsit zavarba jöttem.Remélem nem látszik az arcomon...
-Hát...izé...-nyökögtem , és nem jött ki értelmes válasz a számon.
Próbáltam hátrálni de hirtelen hátam neki ért egy falnak.Belenéztem barna íriszeibe.Annyira szép szemei vannak.Vagyis mi?!Lenéztem cipőmre mert zavarba jöttem.Még közelebb lépett.Csak az arcomat fürkészte tekintetével.Egy pillanatra sem tekintett oldalra.Nem érdekelte , hogy megláthat valaki.
-Tudod - és itt már az egekben volt a pulzusom , mert olyannyira közel húzott magához , hogy már csak par centi volt köztünk.Csak az ajkait tudtam bámulni.Annyira...istenem szerintem megbolondultam...
Jobb alkarjával megtámaszkodott afejem melletti területen de a derekam egy pillanatra sem engedte el.Ebben a pillanatban pedig megcsókolt.Még sosem csókolóztam.Hát ilyen lenne...Egyszerűen csodálatos volt.De mire észbe kaptam már kicsordult egy könnycsepp a szememből.Shawn egy pillanatra sem engedett el.A csók után elkezdte a nyakam szívni amitől egy jóleső borzongás futott rajtam végig.
A könnycsepp még mindig ott volt arcomon.Gyengéden megpróbáltam eltolni magamtól.
-Shawn-suttogtam remegő hangon.
-Hmm?-hümmögte mély hangján.
-Shawn engedj el!-mondtam még mindog suttogva.
Még mindig nem csinált semmit , mintha meg se hallotta volna amit mondtam.Erre újból ratapadt ajkaimra mire én már erélyesebben eltoltam magamtól és megpofoztam.
-Shawn hagyj békén!-mondtam immaron hangosan és könnyeimnek utat engedtem.Elindultam a házunk irányába mire csuklómnál fogva visszahúzott és megfogta egyik tenyerével jéghideg arcom.
-Most mi a baj?-kérdezte aggódó szemekkel , majd letörölt egy könycseppet.
-Shawn , gondolkodj már egy kicsit , még egy napja sem ismerjük egymást!Szerinted ez normális , hogy egyből lekapsz valakit akit csak aznap ismertél meg?-vontam kérdőre könnyekkel teli szemekkel.
-...-hallgatott...nem szólalt meg , csak bámult rám csendesen.
-Chh , gondolhattam volna!-mondtam csalódottan.Majd kirantottam balkezéből csuklóm.

Otthagytam.Nem jött utánam , nem is próbált meg visszatartani.
Berontottam a házunkba és ügyet se vetve Kimre és Mattre.Bezárkóztam a fürdőszobába majd elkezdtem engedni a vizet a kádba.Lerogytam a hideg csempére.Nem sírtam.Nem jötzek könnyek a szemeimből.Csak...csak ültem a padlón és magam elé meredtem.
Csak gondolkodtam.Shawnon.Rajtam.
Rajtunk.Azon , hogy most mi lesz.Hogy holnap is ilyen lesz vagy majd levegőnek néz.
Felkeltem a földről és elzártam a vizet.Csak ekkor hallottam meg az ajtókopogtatást.
-Daphne!Jól vagy?Mi történt?-kérdezte Matt.
-Gyere , beszéljük meg!Daphne kérlek csak mondj valamit!-Kérlelt Kim.
-Minden rendben.Csak fürdök.-Momdtam a legösszeszedettebb hangomon.
-Rendben...mi itt leszünk.
[...]
Miután megfürödtem felvettem a pizsomám és kimentem.Amint kinyitottam az ajtót egyből rámrontottak a srácok.
-Sírtál?
-Mi történt? Mit csinálta az a gyökér?
-Baj van?
Így bombaztak a kérdéseikkel.
Csak bementem a szobámba és leültem az ágyam szélére.Persze bejöttek mind a ketten és tovább kérdezősködtek.
-Megcsókolt...-mondtam halkan , sőt alig hallhatóan , magam elé bámulva.
-Tessék?!-kérdezte idegesen Matt.
-Mi , mikor?
-Csak...megcsókolt , és én...ahjjj..
Tenyereimbe temettem az arcom.
-...és te hagytad neki...-mondta Kim.
-Nem tudom mi ütött belém , de annyira furcsa volt...
-Hát igazából nincs ezzel semmi baj...csak ma ismerkedtetek meg ennyi az egészben az extra.-mondta vonakodva Matt.
-De alig ismerem!-Dőltem hátra az ágyamon.
-Kimenjünk?-kérdezte meg kicsit szomorkásan Kim.
-Azt megköszönném...de nem azért , csak most gondolkodni szeretnék kicsit.
És ezzel ki is mentek.Egész éjjel fent voltam.Nem bírtam elaludni.Csak azon a pillanaton járt az eszem amikor megcsókolt.Valami megmagyarázhatatlant éreztem.Valami olyat amit még soha nem éreztem.