BTS vs Magyarország

Travel

          
Október 13.-a,péntek.
A várva várt nap eljött.
A BTS európai turnéjának utolsó állomásán koncerteztek, Magyarországon.
A sminkesek már elkészültek, fél óra volt hátra a színpadra lépésig.
A fiúk gyorsan gyakoroltak még: koreográfiából pár részt, néhány  dalszöveget, vagy amire szükség volt.Hamar letelt a 30 perc.
-Showtime!-kiáltotta valaki a stávból. Felszaladtak a színpadra, beszélgettek egy kicsit, buzdították a népet. Persze anélkül is elég nagy volt a rajongás.....
Ezután a dalok következtek. Sorra adták elő a számokat, egytől egyig szinte tökéletesen. Mindenki ugrált,csápolt ahogy tudott. Kivéve egy valakit.

Egy lány a harmadik sorban.
Nem táncolt.
Nem lengette a karjait.
Nem fotózott.
Nem csinált semmit.
Csak nézett.
Taehyungot nézte folyamatosan.

Taehyung

A tömeget ugyan nem láttam, csak azt a lányt.Végig engem nézett, a többiekre rá se pillantott.
Meglepődtem.
Láttam már hasonlót,de az nem ilyen volt.
Volt valami a tekintetében......valami ilyesztő.
De mégis különleges.

Namjoon

Koncert után úgy döntöttünk,tovább maradunk pakolni.
Már kicsavaroztuk a mikrofonokat, feltekertük a zsinórokat. A teremben a közönség már rég elment egy valaki kivételével.
Egy lány a harmadik sorból még ott állt, és a táskájában matatott valamit.
Gondoltam szólok valakinek, hogy küldje el mert már ideje lenne mennie. A koncertnek jó ideje vége. Biztos elfelejtették kikísérni biztonságiak.

Megindultam a színpadra levezető lépcső fele,de Tae megállított.
-Hyung....majd én.
Habár kicsit aggódtam Taeért,nem akartam hogy baja essen,ha egy sasaengről lenne szó.
Bár ez itt Magyarország.
Nem hiszem hogy történne bármi.
Azért kedves volt tőle hogy személyesen beszél vele.

Taehyung

-Öömm......heló-köszöntem.(Kénytelen voltam elővenni remek angol tudásomat ,mert gondolom nem beszél koreaiul,én pedig egy kukkot nem értek magyarul.)
-Szia .....Taehyung......
-Sajnálom,de a koncertnek vége,menned kéne..-próbáltam kedves lenni,de valahogy nem ment. Talán elkellett volna járnom pár angol órára......
-Óh....öm...bocsi...csak téged akartalak megvárni.
-Hogy engem? Meg akartál várni?-kicsit ledöbbentem,mert  ugyan volt már ilyen,akkor kikísérték az őrök....fura volt..
-Igen.Ezt neked szántam-mondta, majd egy üveg alkoholt nyomott a kezembe.
Elég érdekes szaga volt,jó erősnek tűnt.,de hallottam róla,hogy itt közkedveltséggel fogyasztanak ilyeneket.
Azonnal felismertem.
-Gondolom ilyet még nem ittatok,ezért hoztam ajándékba. És ajánlom,ne szedjétek le a címkét....
Nem akartam megbántani, hogy ilyet már rengeteget kaptunk (bár Namjoon és Hoseok mindig eltűntetik,ugyanis nagy kedvencük) de szimpatikus volt, nem akartam megbántani.
Bár ez olyan,mintha alkoholistának nézne. Bizarr.
-Hogy hívnak?-kérdezem.
-Laura. Egervári Laura.
-Szép név. Még nem találkoztam ilyennel, de ez persze érthető-montam,és szerintem elpirultam mert kezdett melegem lenni.-Sajnálom,de mostmár tényleg menned kéne.
-Oh...oké...tényleg.Bár....
-Igen?
-Kaphatok egy autogramot?
-Ömm...persze. Mért ne.
Aláírtam egy fecnit és odanyújtottam neki.Szinte kitépte a kezemből,tekintete mintha elsötétült volna.
-Köszi.
-Szívesen...szia!-intettem esetlenül.
-Szia...

Laura

Végre,végre,végre! Megkaparintottam a kedvenc sztárom szignóját és milyen könnyű volt.
Még a nevemet is tudja.
Szinte mintha kirepültem volna az épületből, annyira boldog voltam.
Fülhallgatómat rögtön felvettem, és gyalog mentem hazáig a ködös éjszakában.

Taehyung

Nem értem miért olyan fontos az a címke, amit említett,de nem téptem le. Biztos ő tervezte vagy ilyesmi. Egervári Laura. Megjegyeztem. Egészen megtetszett,ha úgy vesszük. Szép,hosszú,sötét haj,barna szemek,vékony testalkat, mégis volt benne valami kiismerhetetlen.Valami ilyesztő.Olyan titokzatos.
Habár valószínűleg sohasem fogok vele találkozni többet.