Másik accountomon írom újra

#2

"Ugyanúgy játszol vele ahogy velem játszottál, ügyes."

- Ez volt az első reakcióm nekem is... - mondtam.

Malfoy arcán minden megfogalmazódott ami akkor ott az órán bennem volt, illetve még mindig van.

Hirtelen megzörrent a zsebemben a telefonom, előkaptam a készüléket, majd megnéztem hogy mi az.

Crystal: "Ahogy mondtam, ha jó kislány leszel akkor hallgatok "
*Illetve az üzenet alatt ott volt az a kép*

A fiú felé fordítottam a készüléket, ezzel mutatva neki amit Crystal küldött.
- Ha ezt elküldi akár csak egy pár embernek, mert feltételezem az a terve, akkor halálunkig minket már békén nem hagynak...
- Olyan okos vagy bazdmeg... - mondtam majd visszacsúsztattam a zsebembe a telefonom.

Átpörgettem a történteket az agyamban, majd beláttam hogy elég elbaszott egy sztori ez.

- Azt hiszem rájöttem. - csattantam fel hirtelen.
A fiú eddig lefelé nézett, viszont most hirtelen felkapta rám a tekintetét.
- Hát, az a nagy helyzet, hoogy...meg kéne fűznöd, az úgyis az erősséged, Malfoy. -  csaptam rá a nevetve a vállára.

Látszott rajta hogy hirtelen azt se tudta hogy hol van. Majd hirtelen kicsit megrázta a fejét, mintha rosszul hallotta volna amit mondtam.
Hirtelen felindulásából láttam rajta hogy felidegesítettem, szaporábban vette a levegőt, keze ökölbe feszült. Ütni akart de elkaptam az öklét, majd lassan leengedtem.

- Most felejtsd el hogy rámászok Crystalra, ki van zárva! - morogta idegesen.
- Hmm...szóval ki kell engeszteljelek? Nekem úgy is jó. - vontam meg a vállam.

Igazából még én se gondoltam át teljesen hogy mit csinálok. Valamit valamiért, tök logikus.
Mégpedig muszáj vagyok, ha azt akarom hogy Crystal végre leszálljon rólam.

Lassan kezdtem közeledni felé, a nyakkendőjénél fogva magamhoz húztam, majd kéjesen csókoltam meg. Percekig csak heves csókcsatát vívtunk, a kezemet a hajába vezettem, ő pedig erőszakosan a csípőmre markolt. Hirtelen megfogta az alsó combomat és az ölébe kapott, de az eddigi dolgunkat továbbra sem fejeztük be.

A fulladás komoly veszélye miatt hamarosan leálltunk. Draco lerakott, majd szótlanul álltunk egymás előtt.
- Elég ennyi? - mosolyogtam önelégülten.
- Egyelőre. - kacsintott.

- Oké, szóval mi a terved? - ült le a lépcsőre és csúszott arrébb, hogy én is leülhessek.
- Crystal valami jó kislány dolgot emlegetett, amiből annyit szűrtem le, hogy maradjak távol tőled. - magyaráztam.
- Ha ez igaz akkor remélem, hogy rossz kislány maradsz. - nagyot néztem a válaszra, majd (remélhetőleg észrevétlenül) elpirultam.
Ez egy nem várt reakció volt, de megesküdnék rá hogy egy nyálas romantikus filmbe tökéletes lenne.
- Megtennéd hogy nem szakítasz félbe? Köszi. - válaszra sem méltattam.
- Szóval, ahogy mondtam, közel kéne kerülnöd Crystalhoz, miközben még mindig tettetjük, hogy utáljuk egymást. - elmélkedtem.
Kicsit féltem hogy nem fog belemenni, hogy hirtelen meggondolja magát vagy valami.
- Benne vagyok, viszont örülök hogy mostmár csak tettetni kell. - mondta

Igazából valamennyire én is örültem, utáltam az emberekkel rosszban lenni, kivéve ha volt is rá okom. Félreértés ne essék, továbbra sem bírom ezt a Malfoyt, de legalább már nem ütnénk le egymást két izzó vascsővel.

Jó sokáig elvoltunk, a már jól ismert hang, a csengőé hasított a levegőbe. A mellettem ülő fiú gyorsan fel is pattant.
- Majd találkozunk. - mondta majd felsietett a lépcsőn.
Nekem is ezt kellett volna tennem, de feltűnő lett volna hogy egyikünk sincs a színen.