Másik accountomon írom újra

#1

"Apple édesem, bedőltél saját magadnak..."

Reggel hétkor a suliban ülni nem a legjobb, a bal oldalamon azzal a sráccal, akinek egyszer volt szerencséje megkapni, de félrelépett, ezzel szinte tönkrevágva az egész középsulis periódusomat. De mint tudjuk, az alma nem esik messze a fájától, és mivel az apja is "híres" volt az ilyenhez hasonló kis akcióival, valahogy már nem is csodálkozom.

Amikor felnéztem az öreg ketyegőre, az éppen megütötte a reggel hét óra tizedik percét.
Szinte síri csend volt a suliban, csak a kettőnk lélegzését lehetett hallani. Nem tudom ilyenkor hogy mi történik osztálytársainkkal, rengetegszer már reggel 6-kor itt csiripelnek, ma meg sehol senki.

A mellettem ülő fiú halkan köhintett egyet, mire morcosan felé fordultam, viszont ő továbbra is a vele szembe elhelyezkedő ajtót nézte.

Kínok között szenvedtük végig a megmaradt húsz percet, amikor is felmehettünk a terembe. Felértünk, ledobtunk a cuccunkat, majd elfoglaltuk a helyünket a terem két legtávolabbi pontján, lassacskán a többi osztálytársunk is megérkezett, és elkezdődhetett a nap.

- Most nézd meg hogy néz rád, mint aki ebben a pillanatban ágyba vinne. - hadonászott össze vissza az iskola logójával ellátott fekete tollával a barátnőm Nathalie.
- Vagy mint egy idióta. - néztem az adott ember irányába unottan.
A fiú engem nézett, egy hatalmas perverz vigyorral az arcán. Mi járhat ilyenkor a fejében...
- Ne legyél már ennyire negatív, értem én hogy volt ami volt, de még így is jó pasi.. - sóhajtotta.

A tanár betipegett közénk, leült a tanári asztal mögé, majd el is kezdte a szónoklatot a jelenlegi óra anyagáról. Nathalie szorgalmasan nekilátott jegyzetelni, én pedig lehajtva a fejemet próbáltam elhesegetni a gondolataimat a fiú körülről.

- Longwood, legalább próbálj meg ébren maradni hogyha nem jegyzetelsz. - jött mellém a tanár majd megsimogatta a karomat. Felsóhajtottam egy nagyot, majd kómásan hátradőltem a székemben.

Malfoy meg a két haverja a terem másik végében nevettek. Azt hiszem ilyenkor, hogy majd' elsüllyedek szégyenemben. Ők a szokványos rosszfiúbanda a suliban, mindenen röhögnek, mindenkit addig csesztetnek ameddig lehet, és csak a dugásra mennek.

Elfordítottam a fejemet, majd próbáltam más dolgokra koncentrálni, ami ahhoz vezetett hogy szép komótosan elnyomott az álom.

Mire felnyíltak a szemhéjaim, a terem teljesen kiürült, csak a rosszfiú volt, beszélgetett az asztalnál a tanárral. Még félálomban annyit elcsíptem, hogy "Ennyit akartam Mrs. Smith, további viszont látásra", majd a fiú kisétált a teremből, amit lassacskán a tanárnő is követett.

Unott arccal feltámaszkodtam a padról, felálltam, majd elindultam az emeletről lefelé, hátha még lesz akkora szerencsém hogy megtalálom Natot, meg jutok valamiféle kajához. Ahogy haladtam a folyosón, elhaladtam a használatlan szertár mellett, amikor valaki megragadta a balomat, és berántott az imént említett helységbe.

Nem tudtam, hogy kivel állok szemben. Bárki lehet az, nem hiszem hogy szimplán csak a számom kéne neki... Sikítani akartam de egy hang se jött ki a torkomon, meg talán mert nem akartam elárulni "magunkat"
Emberünk lenyomta a villanykapcsolót, mire az egész helyet fény töltötte be. Ekkor vettem észre, hogy kivel is állok szemben. Tejfölszőke haj, szürkés szempár, hófehér bőr.
Na bazdmeg...

- Ott ahol kezdtük, ott folytatjuk Longwood. - suttogta a fülemhez hajolva.

Az egész kapcsolatunk (párkapcsolatunkra gondolok) ami volt, tényleg egy szertárral kezdődött, szóval ebben az esetben most nem hazudik.