🎵 Halld a szíved dallamát 🎵

Prológus

Csongor: - A nevem Csongor. Szabó Csongor. A szüleim meghalltak, autóbalesetben hunytak el. Én meg. Egyik rokonomnak se kelletem. Hisz kinek kellene egy 3 éves gyerek akit pátyolgatni, meg vigasztalgatni kell? Ja hát senkinek. Így hát árvaházba kerültem. Ahol napi szinten bántottak, éheztettek, és rosszabb esetben meg is erőszakoltak. Nem csak a nálam erősebbek. Henem az ott dolgozók is. És eljött a nap mikor valaki értem jött. Azt hittem, hogy minden olyan jó lesz. És oly sok idő után szeretni fog valaki. Hát persze, hogy nem. A család, akikhez kerültem. Itt ugyan ezt teszik velem. Megerőszakolnak, éheztetnek, dolgoztatnak, megaláznak és vernek meg napi szinten. És ezt mind miért? Nem tudom. De biztos valami nagyon rossz dolgot tehettem amiért ezt kapom. Az egyetlen dolog ami menedéket ad számomra. Az az énekelés. Akkor nem fáj semmi. És aztán jött ő. Az új ének tanár, én meg persze, hogy beleszerettem. Ilyen fasz is csak én lehetek. Gratulálok Csongi... Egy nagy fasz vagy.
Na de ne ugorjuk ennyire előre.

Szilvia: - Kellj már te semmire nem jó nyomorék. Ma iskolába kell menned. És ha elmersz késni szétverem a fejed. Nem mondom mégegyszer! -. Ez a mostoha anyám. Ez a szokásos kelés. Na de induljunk ha nem akarok szétverve iskolába menni. Már pedig nem akarok.

Csongi: - Igenis. -. Azzal elvégeztem a reggeli rutinom majd felöltöztem. Csupa feketébe. Ne csodálkozzatok. Egy depressziós vagyok. De senkit nem érdeklek. Még barátaim sincsenek. A gitáromat és a dal füzetem felkapva, nagy levegőt véve, kimegyek a nappaliba. Jaj ne. Itthon van az "Apám" és a "Bátyám". És ha valami nekik nem tetszik. Már ütnek is.

Péter: - Még itthon van ez a kis nyomorék? Na mivam nyomorék? Nincs nyelved? -. Kérdezte a "Bátyám" majd a falnak lökött.

Csongi - D...de van. -. Dadogtam.

Péter: - Talán meg kéne vizsgálni, nemde? -. Nézett rám az undorító pofájával. És már tudtam, hogy meg leszek erőszakolva.

Csongi: - Ne...... K...kérlek -. Szipogtam. Nem akarom. Csak most ne. Suli elött ne.

Szilvia: - Most nem te hülye. Iskolába megy. Még azt kéne, hogy észre vegyék. Majd ha haza jött akkor. -. Mondta az "Anyám".

Péter: - De kanos vagyok, mit tegyek addig nem tudok várni.-. Idegeskedett.

Szilvia: - Keress egy kurvát.
Te meg mostmár takarogyál az iskolába. -. Nem kellet kétszer mondani. Én már rohantam is. Huu végre fellélegezhetek egy kicsit. A a zsebembe belenyúlva, elővettem a "kissé" már megviselt telefonom és füllhalgatom, és elindítottam valamelyik számot, ami Hollyiwood undeadtól volt a Delish volt. Szép szám. Idő közbe megérkeztem a suliba. De nem vártam ezt az új évvet. De szerencsére, az évnyitó után, az első órám ének óra. Egy nagy levegőt véve, besétáltam az iskola aulájába. Már sok diák lézengett a suliba ide-oda, én az osztályomat megkeresve, beálltam leghátra a sorakozóba.

+{****************}+

Csongi: - Az évnyitó véget értével, feljöttünk az osztályterembe.

Bence tanárúr: - Szerbusztok gyerekek. Az én nevem Horváth Bence. Az új ének tanárotok vagyok, és egyben az új osztályfőnökötök is. Mindenkit üdvözölök. - Aztaa a szemei, a mosolya, az arca és a lénye is. Olyan.... csodálatos. Ahogy ránézek felgyorsul a szivem. De miért is? Ő csak egy tanár. Akit most láttam meg. - És arra szeretnélek kérni benneteket, hogy mutatkozzatok be. Mudjuuuuk, kezdjük ott. -. Mutat rám. Én a hátam mögé nézzek. De én vagyok a leghátsó padba. Kérdőn nézek rá és én is magamra mutatok - Igen te. Mutatkozz be, kérlek. -. Mosolygott. De gyönyörű a mosolya.

Csongi: - A...a nevem Szabó Csongor. 16 éves vagyok. -. Sutogttam.

Bence tanárúr - Ennyi? Hobbi? Vagy valami? -. Kérdezi még mindig mosolyogva.

Csongi: - I..igen -. Válaszolom hallkan.

Bence tanárúr: - Rendben. -. Majd fólytatódik a sor. De nem akarok haza menni. A "Bátyám" megfog erőszakolni. Nem akarom. Nagyon nem...

........