🎵 Halld a szíved dallamát 🎵

2. fejezet: Majdnem szokásos nap.

Csongi: - Reggel ismét a jól megszokott kelésre lettem figyelmes.

Szilvia: - Gyerünk te kis nyomorék. Felkelni. -. Ordibálta lentről az "Anyám".
Kimásztam az ágyból, és kinézztem az ablakon. A kocsi elment. Hál' istennek. A "Bátyám" és az "Apám" visszamentek külföldre dolgozni.
Amint úgy véltem kinézek valahogy, leindultam.

Szilvia: - El ne merj késni. Nesze. -. Adott a kezembe valamennyi pénzt. És sóhajtottam és elindultam az iskola felé. Csendben sétáltam, zenét hallgatva, mikor ugyanis nekimentem valakinek.

Csongi: - E-Elnézést. Bence tanár úr. -. Mondtam zavarosan.

Bence tanár úr: - Semmi probléma nem történt Csongor. Merre, merre nem kéne már az iskolában lennie? -. Kérdezte.

Csongi: - Csak még idejövök a kisboltba, ennivalót venni. -. Hadonásztam a kezeimmel.

Bence tanár úr: - Rendben értem. Akkor ez esetben megvárlak, és elviszlek. Úgyis velem lesz az első órád. Így hát elviszlek, mer ilyen tempóban tuti, hogy elkésnél. -. Nevetett halkan.

Csongi: - Ugyan tanár úr. Nem szüksége----. 

Bence tanár úr: - Ugyan Csongor. Gond nélkül elviszlek. És szeretnék kérni valamit. -. Nézzet a szemembe mélyen....vajon mit akar?..
- Mikor iskolán kívül vagyunk, szólíts csak Bencének, okés -. Kacsintott eggyet, majd felvette az éppen csörgő telefonját. Hát ez furaaa. Na mindegy is. Bementem a boltba és öt perc múlva, ki is jöttem es spiteval, és egy zacskó sajtos fornettivel a táskámban. Kinyitotta elöttem az ajtót és eloltva a cigijét, beült ő is.

Bence tanár úr: - Becsatoltad magad? -. Kérdezte

Csongi: - Ne-nem.-. Ő átnyúlva felettem, megfogta az övet és áthúzta rajtam keresztül. De közbe (nem tudom, hogy észre vette-e, de szerintem nem) végig simított a mellkhasomon.  Mire a levegővételeim szaporodni kezdtek. Nem értem saját magam. De gáz.

Bence tanár úr: - Minden rendben van, Csongor? -. Kérdezte a tekintetem fürkészve.

Csongi: - I-I-Igen. -. Dadogtam.

Bence tanár úr: - Akkor induljunk.-. Mondta, és beindította az autó motorját. Egy ideig csöndben mentünk, de aztán megszólalt.
- Szereted a zenét? Látom van gitárod. És az mellete, ha jól látom egy dalfüzet. Ugye? -. Kérdezte

Csongi: - Igen. Az. -. Mondtam

Bence tanár úr: - Majd belenézzhetek? -. Kérdezte

Csongi: - Csa-Csak azt ne. Na-Nagyon rosszak. -. Így is volt. Szerintem eléggé szarok. És még szépen fogalmaztam.

Bence tanár úr: - Szerintem ez nem igaz. Megengeded? -. Kérdezte

Csongi: - J-Jó. -. Mondtam félve.
Közbe megérkeztünk, és kiszálltam. Megköszöntem a fuvart, és a terembe beérve, leültem leghátra.

Bence tanár úr: - Rendben. Mindenki vegye elő az ének felszerelését, és lássunk neki.. -. Úgy tettem ahogy mondta.
- Gyerekek, a házi feladatot, most adnám meg. A feladat az lenne, hogy; válasszátok ki a kedvenc számotokat, és egy hét múlva ugyanekkor adjátok elő nekem. Jegyre megy. Úgy hogy, készüljetek fel jól. Köszönöm a figyelmet, folytassuk.... -. Itt már nem nagyon figyeltem. Vagyis helyesbítek; az anyagra. Rá figyeltem. Ahogy mozog a szája beszéd közben, ahogy mosolyog, és ahogy beszél. Olyan....olyan varázslatos. Várj....miii? Én miért is gondolok ilyeneket a tanáromról? Hisz ő csak egy tanár. Nem is értem....
A csöngő szakít félbe, de mielött kimennék.

Bence tanár úr: - Á Csongor, gyere csak ide. -. Mutatja az ujjával is, hogy mennyek, így oda sétáltam hozzá és leültem vele szembe.

Csongi: - Mi-Mit szeretne? -. Kérdeztem a szemébe nézzve.

Bence tanár úr: - Neked már nem kell házit írnod. Ha megkérhetlek, add ide a füzeted és én választok belőle egy dalt. Megfelel ez így neked? -. Kérdezte, mosolyogva.

Csongi: - Me-Meg. -. Mondtam, és átnyujtottam neki a füzetem. Elkezdte lapozgatni, és egy idő után, a szeme majd kipattant a helyéről. Ááá ilyen szar lenne. Tudtam.

Bence tanár úr: - Cso-Csongor. Ez ez csodálatos. Igazi tehetség vagy. Kérlek énekelj nekem, modjuuuk ezt. Mutat rá erre:

2018.09.03.

Halld a szíved dallamát:...

Csongi: - E-Ezt tegnap írtam még nem a legjobb.-. Mondtam zavartan.

Bence tanár úr: - Nem baj. Csak kíváncsi vagyok rád. -. Mosolygott

Csongi: - J-Jó. Khmm-. Köhögtem, majd bele kezdtem:

Az utamat jártam egész idáig. Követtem amég....... én sem tudom mit.
Egy hangot követtem, mi mélyről tört fel belém.
Átjárt a szívemtől a lényemig.
Kövesd te is és:
Halld a szíved dallamát.....

Csongi: - Í-Így e-elég lesz? -. Kérdeztem a döbbent tekintetű tanártól...

Bence tanár úr: - Cso-Csongor. Én benevezlek, az országos magyar énekversenyre.-. HOGY MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?????

.......