Csongor: - E-Ezt komolyan gondolja? -. Kérdeztem hitetlenkedve..nem..én nem mernék mások elött énekelni. Túl gyáva vagyok én ahoz.
Bence tanár úr: - Persze, hogy komolyan gondolom. Hisz, olyan gyönyörű hangod van.
Kérlek....menny el a versenyre.-. Ha így nézz rám nem tudok nemet mondani. De....nincs önbizalmam.Csongor: - D-De én...én félek.-. Adtam az őszinte választ.
Bence tanár úr: - Tudom. De nincs miért. -. Mondta, és elém jött. Felemelte az állam és megszólalt.
- Olyan... ellenállhatatlan vagy...tudod? -. Mondta, és számon valami nagyon puhát éreztem. EZ A CSÁVÓ ÉPPEN MEGCSÓKOL? De nem tudom őt ellökni magamtől....vagy inkább nem is akarom? Lassan lábujjhegyre állok és vissza csókolok. Biztos jó béna vagyok. Még nem csókolóztam....mármint úgy. Nincs tapasztalatom. Jó tudom ez 16 évesen ciki. De mit tudok tenni? Ja semmit.
Mivel eléggé alacsony vagyok hozzá képest, felemel és az egyik padra fektet, majd fölém mászik, s úgy csókol tovább. Elveszek az érzésben. Annyira.....jó. Úgy érzem, most nem félek. A karjai közt biztonságban érzem magam. A csók közbe, a kezeit felvezeti a pólóm alá, majd simogat vele, ezzel belőlem jóleső sóhajokat kicsalva, csókol engem tovább.
Csak már nincs levegő...így elválik tőlem. Lihegve nézzünk egymás szemébe, és vizsgáljuk a másik tekintetét, hátha valamit kitudunk olvasni a másikéból.Bence tanár úr: - Sajnálom Csongor. De...nem bírtam visszafogni magam. Kellesz nekem...
Csongor: - Ta-Tanár úr. Én....én is kedvelem magát.-. Mondtam, majd összeszorítottam a szemeim.
Bence tanár úr: - Reméltem -. Mondta, és ismét megcsókolt. Csak most sokkal érzelmesebben. És ez nem tartott olyan sokáig mint az előző. De nekem ez is csodálatos érzés volt.
Csongor: - Nagyon szívesen maradnék még. De haza kell mennem. -. Adtam meg a helyzet státuszát.
Bence tanár úr: - Haza viszlek. Rendben? -. Kérdezte, majd homlokon puszilt.
Csongor: - Re-Renben. -. Mondtam, majd a táskám felvéve, indultunk a kocsihoz.
Bence tanár úr: - Gyere bekötlek. -. Átnyúlt felettem, és közbe végig simított.....ott.
Csongor: - Ah -. Úristen. Úristen. Ez olyan ciki, hogy itt helyben megakarok halni. Vissza csúsztatja a kezét, és simogatni kezd. Hát én itt helyben meghalok. A fejem maga felé fordította, és megcsókolt. Végig nyalt alsó ajkaimon, bebocsájtásért könyörögve, amit meg is adtam. Ő mint egy kisgyerek a cukorkának, úgy örült. Én viszont belenyögtem a csókunkba, mivel ő, a simogatások közepette, rámmarkolt. Átmászott az én ülésemre, majd az hátra hajtva, fölém hajolt. Majd ismét birtokba veszi az ajkaimat. A kezét a nadrágomba, azon belül az alsómba csúsztatja, és maszírozni kezd lent. Azt hiszem elmegyek, szólni is akartam, de abban a pillanatban vett a szájába és ott mentem el. Fúl vörös fejjel nézztem le rá. Ő elhajolva tőlem megnyalta a száját, és kacsintott. Majd mikor közbe mászott vissza a helyére, az ülésemet is visszahajtotta. Én miután rendeztem magam. Tisztáztam magamban a helyzetet:
- A tanárom akit csak 2 napja ismerek, azt mondja gyönyörű hangom van, és beakar iratni egy énekversenyre.
- A tanárom akit csak 2 napja ismerek, megcsókol mert azt mondtam, hogy félek.
Én nagy szenvedéllyel visszacsókoltam, és elmondtam neki, hogy kedvelem.- A tanárom akit csak 2 napja ismerek, felajálotta, hogy haza visz. És mikor beszálltunk a kocsiba, és ahelyett, hogy elindultunk ő kielégített orláisan?
Már csak egy kérdésem van; MI A FAAAAAAAASZ??????!!???............
YOU ARE READING
🎵 Halld a szíved dallamát 🎵
RomanceCsongor: - A nevem Csongor. Szabó Csongor. A szüleim meghalltak autóbalesetben hunytak el. Én meg. Egyik rokonomnak se kelletem. Hisz kinek kellene egy 3 éves gyerek akit pátyolgatni, meg vigasztalgatni kell? Ja hát senkinek. Így hát árvaházba kerül...