Dark Dream

-Kérlek...apa ne tedd meg....te nem ilyen ember vagy...nem teheted ezt velem...a szeretett lányoddal... Mindig azt mondtad, hogy te jó ember leszel....és sosem fogsz bántani. Emlékszel? Most éppen ezt teszed...
Tönkre teszed a családja életét!!!- a kétségbeesett fiú felé mutattam.- Hatalmasat..

Egy kegyetlen csattanás hasította félbe könyörgésem... meghúzta a ravaszt....a kis golyó villám gyorsasággal suhant el szemeim előtt és csapódott bele a fiú szívébe..
Ezzel egy időben engem is meglőtt valaki...gyilkos lett az apám...az a férfi aki a példaképem volt, akire felnéztem...nem ő volt előttem, hanem egy hidegvérű, szigorú tekintetű, elveszett ember...aki félt a világtól...

A rettegés megbénított, segíteni akartam a vergődő fiúnak de nem ment..lábaim meginogtak, és elvesztettem az egyensúlyom... maradék erőmből felsikítottam... Erőtlenül hullottam le a hideg, kemény földre. Csak akkor vettem észre milyen kicsi is vagyok a hatalmas és kegyetlen világhoz képest. Olyan voltam mint egy rab...aki megbújik a cella sötét kis zugában...aki fél és retteg a kint rejtőző vadállatoktól...
egy bárány voltam, életem eddigi részét apámmal töltöttem. Hatalmas csillogó szememmel mindig büszkén néztem fel rá, én voltam az ő egyetlene.... aztán most lehullott róla a köpeny, és a szelíd bárány bőr alól egy vérszomjas, vad és gyilkolni vágyó farkas lépett ki. Hatalmas fogairól vér csorgott, felém vicsorgott, majd levadászta a közelemben lévőket..

Újabb robbanás hallatszott a kihalt erdőben. Résnyire kinyitottam pilláimat, a farkas erőtlenül feküdt a földön. Hátát sebek díszítették, teljesen ernyedt volt. Aztán szememet az ott álló vadászra vezettem...komor volt és hidegvérrel lőtt belé az előtte haldokló állatba, aki utolsó erejéből felnyüszített, majd végleg megszűnt létezni...

Sokkolva néztem az elém tárult látványt, a gyilkos felkapta hátára a verés testet, majd elindult felém. Rám mosolygott....és akkor ott jobban meggyűlöltem, mint az előbb tomboló vadállatot. Kezeit kinyújtotta én meg arrébb álltam, hogy hosszú, hideg, vértől piros ujjai ne érjenek el...és akkor vettem észre, hogy nem engem akart megfogni, nem engem akart megszelidíteni. Anyám csillogó, szerelmes szemekkel sétált bele a csábító férfi csapdájába. A vadásznak barnás bőre volt, sötét szemei és gyönyörű mosolya..olyan amilyen apámnak sosem volt...és már nem is lesz. Kezét és lábait hatalmas izom díszítette...már már pofátlanság volt milyen jól nézett ki. Egy bukott angyal volt...angyal aki hatalmasat hibázott és a pokolra száműzték. Megőrizte ragyogó és gyönyörű külsejét de belül megrohadt...minden jó kiszivárgott belőle és nem maradt más csak sötét harag...

Teltek az idők és az álnok vadász teljesen elcsavarta az ártatlan bárány fejét, tárgyként bánt vele. De a szerelem vak... és az én erőtlen, szerelemre vágyó anyám nem látta a vadász sötét oldalát, úgy nézett rá, mint aki megszabadította őt a kegyetlen farkastól, mint a megmentőjére.

Hatalmasat dörrent az ég, én meg lihegve ugrottam fel a puha párnák közül. Kezeim remegtek, teljesen leizzadtam. Odakint vadul tombolt a vihar, a tetőtéri ablak nyitva volt az ágyam felett, ezért teljesen eláztam. Dideregve mentem be a fürdőszobámba és eresztettem magamra a forró vizet.

Amióta apám börtönben van, folyton róla álmodom. Már egy év telt el azóta, amióta megölte a volt barátomat...hideg vérrel tette, semmi magbánás nem volt benne. Majd színt vallott. Szörnyű volt látni, hogy a rendőrök a szemem előtt rángatják ki a házból. Utolsó szavaiból is arra biztatott, hogy sose adjam fel. Anyám teljesen kiborult, szitkolózott és zokogott egész éjjel. Én meg totál összezavarodtam, nem értettem miért tette, nem értettem semmit. A bátyám szemébe könnyek csillogtak... tisztán emlékszem az arcára, ő is összezavarodott de mindig ott volt mellettem, ő volt a legjobb barátom...
Aztán jött anyám udvarlója, a zsaru, aki kivetette apát a házból. Undorító egy férfi... Mindenkivel elhiteti, hogy ő a szent, a megmentő...de én tisztán tudom, hogy nem az.

Felkaptam magamra Samuel lenge pólóját és egy rövid nadrágot. Az ágyam teljesen átázott, nem tudtam viszafeküdni. Halkan kinyitottam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn. A felnőttek még nem értek haza, ami elég megszokott volt...
Benyitottam a fiú szobájába. Halvány fény szűrődött ki a takaró alól. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Lerántottam róla a vékony anyagot majd szó nélkül befészkeltem magam a karjai közé.

-Teljesen átfagytál..- suttogta a fülembe közbe hátamat simogatta, hogy minél hamarabb felmelegedjek.

-Nyitva felejtettem az ablakot...- suttogtam, majd elnyomott az álom.

Másnap reggel időben felébredtünk és hamar el is menekültünk otthonról, nem akartam hogy anya kérdőre vonjon, hogy miért nem a szobámban aludtam.

Az iskola meg számomra semleges volt... Régebb rengeteg barátom volt, de a gyilkosság óta egyszerűen csak úgy tekintenek rám, mint a gyilkos visszahúzódó lánya...

Egyetlen barátnőm van,Tony, ő tényleg öt éves korom óta velem van... Amerikai származású de a szülei elváltak, ő meg az apukájával együtt ide költözött a nevelő anyjához. Nagyon kedvesek mindketten, sok időt töltök velük...azaz töltenék ha hagynák, de amióta ez a zakkant rendőr beköltözött hozzánk teljesen átvette az irányítást az életünk fölött.

Mivel ma rövidített órák voltak így hamar megszabadultunk onnan. Tonyval úgy határoztunk, hogy meglátogatjuk a pálázát. Lassan ballagtunk és épp kibeszéltünk egy iskolai ribancot aki azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Nevetve utánoztuk kényes váll rándításait amikor egyszercsak valaki teljes erejéből nekem csapódott. Egy fiú banda jött velünk szembe, a legelsőnek sötét szemei voltak, haja barna volt, annak vége meg zöldre volt festve. Nevetve mentek tovább mintha ott se lettem volna. Csak meredtem utánuk, figyelmen kívül hagyva Tony szólítgatását. Már megszoktam, hogy így bántak velem de ez valamiért más volt...ebben a kis városban mindenki ismerte egymást, de őket még sosem láttam itt, mégis a zöldes hajú srác úgy viselkedett velem, mintha ismert volna....és nekem is ismerős volt...de nem tudtam honnan...