💮Élettel az életért💮(S.M.)

🌹Újrakezdés🌼

________3 hónappal később_______

Pszichológus, depresszió, megbánás, önutálat...
Ezekkel teltek a hónapjaim.
És végre már úgy érzem, végre túljutottam ezen az egészen.

Már fenyegető leveleket sem kapok.
Úgy tűnik, hogy mostmár visszatér az életem a normális kerékvágásba.

Eddig nem jártam iskolába, mert a pszichológus nem engedte.
Azt mondta, előtte fel kell dolgoznom ezt az egészet.

Így három hónap útán, bevallom már hiányzik az iskola..
Viszont nagyon félek.
Mi van ha már mindenki tudja, hogy megerőszakoltak??!?!
Mi van ha ezt egész gimi alatt hallgathatom??
Istenem! Remélem senki sem tudja!
Hogy is tudhatnák, ha egyszer senkinek sem mondtam el?
Nyugalom Mia! Minden rendben lesz!
Mondogattam magamban.
Holnap iskola.. és remélem, hogy minden ugyanolyan lesz mint volt.
=======
Reggel, már az ébresztő előtt fennt voltam. Felöltöztem, rendbe szedtem magam.
Lementem, és összefogtam egy jó kis szendvicset, amit hamar el is fogyasztottam, majd csomagoltam magamnak és Jordannak ebédet.
Emlegetett szamár...
-Szia húgi!-ásította
-Szia bratyó, csomagoltam neked kaját.-mondtam
-Köszi, te vagy a legjobb húgi a világon!
-Te meg a legeslegjobb bátyó!-mondtam mosolyogva.
-Biztos, hogy nem szeretnél inkább magántanuló lenni?-nézett rám aggodalmasan.
-Igen biztos! Szeretném, ha minden visszatérne a normális kerékvágásba, és egy diáknak a suliban a helye!
-Igaz-mondta, majd kimentünk a kocsihoz és már mentünk is a suli felé.

Mikor bementem, minden szem rám szegeződött... Na pont ezt nem akartam! Hogy mindenki rám figyeljen.... Hát így nem tudom, hogy fogom kibírni a sulit...
De biztos nem tudják.
Mert Jordan soha nem mondaná el senkinek.
Bementem, és leültem a helyemre.

***
Végre ebéd szünet.
Gyorsan elmentem a szekrényemhez, beraktam a könyveimet és kivettem az ebédem.
Kimentem az udvar egy eldugottabb részébe és enni kezdtem.
Már éppen fejeztem volna a be a szendvicsemet, amikor valaki leült mellém..
Rá emeltem a tekintetem, Shawn volt az.
Nem tudtam mit tenni, a földet kezdtem pásztázni.
-Mi volt veled?-kérdezte Shawn.
-Mire gondolsz?-tettem úgy, mintha fogalmam sem lenne arról, hogy hová akar kilyukadni.
-Tudod te.- nézett rám aggódóan.
-Nem.. nem tudom.-ráztam hevesen a fejemet.
-Miért nem voltál iskolában?
-Miért érdekel?-húztam fel a szemöldököm.
-Csak.-mondta.
-Nézz rám kérlek.-kérlelt, de én nem tettem amit kért.
Ekkor megfogta és felemelte az állam ezzel arra kényszerítve engem, hogy a szemébe nézzek.
-Mi a baj?-nézett rám sajnálattal a szemében.
Utálom ha sajnálnak!!!!
-Semmi!- mondtam, majd könnyeimet letörölve, felpattantam és elrohantam.
Nem tudhatja meg!
SENKI!
Főleg nem ő.