Amikor te láthatatlan vagy... És természetesen imád veled gúnyolódni a suli rosszfiúja. Igen, hát én lennék Mia Michel, egy átlagos17 éves lány, aki, nem meglepően a kirekesztettek csapatját erősítette. A Torontói Witmore Gimnáziumba járok. Kitűnő...
A moziba érve én mentem megvenni a jegyeket, Tina pedig beállt megvenni a popcornokat, és a két kólát. Mire végeztünk, már mehettünk is be a mozi terembe. Leültünk a székeinkbe. Mellettünk két eszméletlen helyes srác ült. Az egyik véletlenül ráborította az előtte lévőre a popcornt. Erre véletlenül hangosan kezdtünk el nevetni Tinával, mire mindkét srác szeme ránk szegeződött. Mikor észbekaptunk, egyből elhallgattunk, és inkább a filmre koncentráltunk. ------------------2 órával később--------------
A film végére már teljesen el is felejtkeztünk a két srácról. Amikor mentünk ki az ajtón, utánunk szólt a két srác: -Hé lányok! Jó volt a film, nem? -Aha, szerintünk is nagyon jó volt. -Figyi, arra gondoltunk, hogy elmehetnénk valahová most így négyesben. Mit szóltok? -Benne vagyunk!-vágta rá egyből Tina. -Na de Tina!-rivalltam rá a barátnőmre. -Naa, gyerünk Mia! Úgy sim jobb dolgunk!-kérlelt, és bociszemekkel nézett rám. -Arghh! Na jó.-mondtam szemforgatva. -Amúgy én Blake vagyok.-mutatkozott be a barna hajú, kékszemű srác. Izmos felsőteste, széles válla volt, és nagyon jóképű. -Én meg Andrew-nyújtott kezet a szőke srác, akinek a nyakán tetkók virítottak. Zöld szeme volt, és szintén kidolgozott teste. -Én Tina, és itt mellettem ez a kis morci Mia. -Akkor mehetünk?-kérdezte Blake. -Persze!-mondta Tina és már el is indultunk, fingom sincs hová...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mire feleszméltem a gondolkodásból, hogy épp hová is tartunk, és hogy milyen helyesek ezek a srácok, már egy clubban voltunk. -Hé! Ti elhoztatok egy clubba?-néztem rájuk hitetlenkedve. -Nyugi már Mia! Jó lesz!-nyugtatgatott Tina. -De semmi kedvem ma bulizni!-akadtam ki.
Tina elrángatott a pulthoz, és rendelt nekünk egy egy felest.
A harmadik feles után kezdtem rosszul lenni. Kimentem a kertbe, levegőzni... Hirtelen nagyon émelyegni kezdtem.. Már forgott velem a világ. Éreztem, hogy mingyárt összeesem. Már rogytam volna össze, amikor két erős kar elkapott. És minden elsötétült... ______________
Egy kórházi szobában ébredtem. Mikor oldalra néztem, két aggódó szempárral találtam szembe magam. Blake az. -Szia..-köszönt Blake. -Auww... Sajogat a fejem..... Amúgy szia- eresztettem meg egy halvány mosolyt. -Hogy vagy? -Elég szarul, ha nem esett volna le... nem azért vagyok itt mert remekül vagyok.. -Jólvan, bocsi... minden az én hibám... -Mi? Nem... én voltam ilyen Hülye, nem kellett volna annyit innom.. -De miattam mentünk a clubba, én akartam oda menni. Miattam lettél rosszul....nagyon sajnálom -Semmi baj, én nem haragszom, csak máskor maradjunk a mozinál, rendben? -Rendben! Mondjuk szerdán? -Remek ötlet.-mosolyogtam rá. Ezt az idilli pillanatot az orvos zavarta meg: -Jónapot kisasszony! -Üdv! -A vizsgálatokból kiderült, hogy önt valaki bedrogozta. De a jó hír, hogy már jól van, nem lesz itt már semmi probléma, úgyhogy haza is mehet. -Bedrogoztak? De hát mivel... és hogyan?? -Hát valószínűleg dzsina lehetett, vagy valami hasonló. Biztos az italába csempészték. -Értem, akkor aláírom a papírokat, és mehetek is? -Így van. -Akkor viszlát.-mondtam, majd mindent elvégeztem és már mehettünk is haza.
Otthon elmondtam mindent, hogy mi történt. Jordan természetesen teljesen kiakadt. Tudni kell, hogy nekünk Jordannal nagyon jó a kapcsolatunk. És ha valaki veszélyeztet bármimelyiküket, akkor megvédjük egymást bármi áron. Egyből eltiltottak a bulizástól, amit nem is bánok. Hisz én is megijedtem, hogy vajon ki akarna ártani nekem... Ezekkel a gondolatokkal aludtam el...
