💮Élettel az életért💮(S.M.)

~Félelem és megbánás~

Reggel félelemmel keltem ki az ágyamból..
Ugyanis bárki lehet ez az a bizonyos "régi ismerős"
Mi van ha már a suliban is veszélyben leszek?
Egyelőre nem pánikolok be teljesen, lehet, hogy ez csak üres fenyegetőzés, és az a célja, hogy félelemben éljek.
De nem hagyom, hogy lássa rajtam, hogy megrémültem. Megmutatom, hogy velem nem fog tudni ilyen könnyen elbánni!
Lementem, és reggeli után már indultam is a suliba.
Beérve nem észleltem semmi furcsaságot. A szokásoson kívül, hogy cikiznek. De ezt már megszoktam. Sosem voltam menő csaj és nem is akarok az lenni.
Inkább vagyok stréber mintsem mini ruhában flangáló agyon sminkelt, mű barbi baba.
Az első órám etika volt. Így fellélegezve, vágódtam le az utolsó padsorba. Etikán csak beszélgetünk, így ez szerintem tökéletes 1.órának.
Kipakoltam az etika füzetemet.
Egy cetli esett ki belőle, mire én összeráncolt szemöldökkel vettem fel a földről és kinyitottam... bár ne tettem  volna...:

-Helló ribikém, hát ismét találkozunk!
Láttalak a folyosón, tiszta bátyád vagy! Épp ezért még jobban utállak!
Vigyázz magadra, mert figyellek.
MINDIG                 és                   MINDENHOL

Elhűlve olvastam a levelet...
Tehát nem csak üres fenyegetőzés.
És látott a folyosón???
Ő is egy diák??
Már a suliban sem vagyok biztonságban! Istenem!
A sírás kerülgetett az idegesség és félelem miatt.
_______6órával később__________

Remegve ültem végig mind a 7 órámat. Eredetileg lett volna még egy edzésem is ( tornász vagyok), de az edző épp Olaszországban versenyezteti a végzős tornászokat.

Haza érve senkit sem találtam itthon, így ledobtam a vans cipőt és felbaktattam a szobámba.
Fura érzésem volt...mintha valaki figyelne, de ezt betudtam a paranoijámnak.
Leültem olvasni így hamar eltelt az idő. Már 20:30-at mutatott az idő, de még senki sem volt itthon.
Megcsörgettem Jordant, de nem vette fel..Baszki!
Elindultam letusolni, mert már rámfért.
Levetkőztem, és beálltam a zuhany alá.
Hirtelen két kéz fogott le hátulról és kirángatott a fürdőből és rádobott az ágyra. Próbáltam segítségért kiabálni, de beragasztotta a számat.
Maszk volt rajta, így nem láthattam a teljes arcát.. De a jobb szeme fölött volt egy sebhej.
Elkezdte markolászni a mellemet, mire én megharaptam a kezét amiért egy óriási pofont kaptam.
A szemem könnybe lábadt, és csak úgy záporoztak a könnycseppek az arcomon.
-Kérem ne!
-Miért cicám? Hisz még csak most kezdtem.-húzta perverz mosolyra a száját.
Nagyon féltem.
Elkezdte csókolgatni a nyakam, majd egyre lejjeb haladt.
Megállt a hasam aljánál, belenézett a szemembe és gonosz nevetésbe kezdett.
Ez után elkezdett dörzsölni odalent..
Miközben  könny áztatta arcomat figyelte. Majd ezután felállt és elővett egy korbácsot és ráhasított vele a hátamra. Ordítottam.
Mire belémhelyezte két ujját, és őrült tempóban kezdte mozgatni fel le.
Hiába nem akartam, de a testem reagált rá.....
Ezután elkezdte lehúzni a sliccét..
Én pedig mégjobban sírtam.
-Kérem hagyja abba! Mit akar? Miért csinálja ezt??-üvöltöttem kétségbe esetten, ugyanis a ragasztószalag lejött a számról.
-Mert fizetnek érte!
-Mi? Mégis ki fizet magának??
-A "régi ismerős"
Ahogy ezt kimondta belémnyomta magát és mozogni kezdett. Őrületesen fájt, hiszen még szűz voltam. Csak voltam...
Sikítottam egy óriásit, mire az ajtó kivágódott, és Jordan lépett be rajta.
Egyből nekiugrott a férfinak.
-Te szemét állat! Te rohadék! Te utolsó féreg!-üvöltötte a bátyám a férfinak miközben püfölte.
-Mia! Öltözz fel és hívd a rendőrséget!-mondta majd rátaposott a férfira, hogy az ne tudjon elmenekülni.
A rendőrök 5 perc múlva megjelentek és elvitték a férfit.
Becsuktam az ajtót, lecsúsztam a földre és csak sírtam és sírtam.
Nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy ez is velem történik! Most elvette azt, amit már sosem kaphatok vissza...
Jordan mikor belépett a nappaliba és meglátott, azonnal magához ölelt.
Próbált megnyugtatni, de nem tudott... most semmiképp nem tudtam megnyugodni, ekkor minden elsötétedett....
**---------------------------**
A szobámban ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, hat aggódó szempárral találtam szembe magam, így jobbnak láttam visszacsukni.
-Na ne már Mia, kérlek!-szólalt meg Jordan.
-Kislányom, apáddal nagyon aggódunk érted!-mondta anya.
Na ezt már nem úszom meg....
Ismét kinyitottam és rájuk néztem.
-Kicsim, tudjuk mi történt.
Nah ez szuper!
-Légyszi kimennétek?-néztem rájuk fájdalmasan. Egy nagy sóhaj kíséretében kimentek..

Én pedig bementem a zuhanyzóba, hogy lemoshassam annak a féregnek az érintéseit...
De semmit sem segített...
Mocskosnak éreztem magam...
Kiléptem, és magamra tekertem egy törülközőt. Felvettem egy egyszerű nadrágot és egy pólót. De hiába voltam felöltözve, mégis meztelennek éreztem magam....

**pár héttel később**
Azóta a nap óta, amikor megváltozott minden......nagyon befordultam...
Már soha nem leszek ugyanaz..