Minden más lett

Köszönöm

Kérlek ne hagyj itt. Nézz rám. Nézz a szemembe. Látod a fájdalmat? Minden cseppje megérte.

Felsiettem a lépcsőn. Átvettem az irányítást Jane-éktől. Karjaimba emeltem Clockot. Kinyitottam a szobám ajtaját, leterítettem az ágyra egy törölközőt, és ráfektettem.
Még mindig sírtam, mint a záporeső.
Levettem a felsőjét, és egyéb olyan ruháit, ami eltakarta sebeket.
Előkerestem egy kis kötszert, fertőtlenítőt, tűt és ollót, hoztam egy lavor vizet. Nem vagyok orvos, de egy e-féle gyors kis ellátást mindenki el tud végezni. Óvatosan csináltam mindent.
Kitisztítottam a sebeket egy vattával, majd szépen bevarrtam, és elmetszettem a végüket.
Fogtam egy másik tiszta törölközőt, amit belemártottam a vízbe, majd áttörölgettem testét a piszoktól.
Betakartam. Oda ültem mellé, és az arcát puhán a két tenyerem közé vettem.
-H-Héj.. Kelj már fel...-dadogtam élettelenül. Semmi válasz.
Mi van akkor, ha már a helyszínen meghalt?? Mi van, ha sohasem ébred fel?? Újra elkezdtem zokogni. A könnyeim hullotak az arcára. A szemeim olyanok voltak, mint egy kiszáradt meder. A vérveszteség kezdett nálam picit apadni, és újra elkezdtem látni valamennyire.

Vagy fél óráig ez volt a helyzet, mire kicsit megrándult a válla, bár alig észrevehetően.
Alig észrevehetően, de én szemfüles voltam.
-Clock, Clock, CLOCK!! Hé!! Itt vagy?? Hallasz engem?? Kérlek válaszolj!!-olyan fájdalommal sírtam, hogy szerintem azt hallhatta meg, nem a szavaimat, amiket kántáltam neki.
-Mh...
-Clock!!???
-T-Toby...-suttogta a nevemet alig hallhatóan.
-CLOCK!!!!!!!!!!!-olyan gyorsan ugrottam a nyakába, mint még soha senkinek. Próbáltam óvatosan ölelni, nehogy megnyomjam a sebeit.
-Héj...-beszélt még mindig alig hallhatóan.-mit csináltam?
-Jaj istenem, te lány, semmit, TÚLÉLTED!!! Életben vagy!!!-még mindig zokogtam, de már a boldogságtól.
-Mi történt...
-Ez egy hosszú történet. De mondom hogy nem ez a lényeg!!
-Toby..
-Igen?
-Már megint... megmentettél?
-Hát... Ha nagyon szeretnéd tudni... Akkor mondhatod azt is, de csak is magadtól ébredhettél fel.-és ez után a mondatom után kinyitotta a szemét. Ééés valószínűleg meglátta véres arcom és testem.
-TOBY!!! Mi a szent istent csináltál magaddal?-úgy látszott az arcán, nagyon meg van ilyedve.
-Ne. Törődj. Velem.
-Nekem fontos, hogy mi történt veled. Elvégre már másodjára köszönhetem neked az életem. De... Ez eléggé durva ahogy most kinézel... Tiszta véres vagy... És... Tobyh...-rekedt és álmos volt a hangja.
-Az jó lesz, ha holnap elmondok mindent? Nem sokára felkel a nap.
-Nem lehetne most?
-Fáradt vagy.
-Igen... Rendben, akkor holnap... De ígérd meg... Hogy elmondasz nekem mindent... És hogy őszinte leszel hozzám.
-Megígérem.
Megígérek én neked mindent.