Önkívületlenül

1. rész

Első nap a suliban.
A hányinger kerülget. Kell egy gyógyszer.  Remegő kezzel vettem be egy marék fájdalomcsillapítót. Már nem is számolom, hogy mennyit szedek, nem érdekel, csak kell. Nem tudok gyógyszer nélkül élni. A bokám már beforrt, a gyógytornász sokat segített, nem fáj. Nem is arra kell a fájdalomcsillapító. Belül fáj. De az kibaszottul.

Kifésültem a hosszú vörös hajam, majd a fekete superstaromat vettem fel. Nem akarok elindulni, de muszáj. Reggel révén hűvösre számítottam, így belebújtam a fekete farmer dzsekimbe is. Azonban amikor kilépek az ajtón eszembe jut, hogy nem New Yorkban vagyok, itt Kaliforniában mindig meleg van. Azért magamon hagytam a felsőt, már csak azért is, hogy eltakarjam vele az alkaromon lévő vágásokat.

Anya már elment dolgozni a los angelesi kórházba, mivel orvos. Jól keres, mindig megvolt mindenünk, viszont renegeteg munkával jár ez főleg mióta ideköltöztünk. Alig van itthon, de ez jó, legalább nem nyaggat állandóan valami hülyeséggel.

A suliba az út nagyjából 20 perc. A buszmegálló pár perc séta volt a házunktól, ami egyébként egy hatalmas fehér kerítéses amerikai álomház. Undorító.

Az iskola nagy volt. Nagyon nagy és puccos. Persze, magániskola, mi más?

Amikor beléptem egy hatalmas, hosszú, világos folyosót láttam magam mögött. A falak vörösre voltak festve, egyik oldalt a diákok tölgyfa szekrényei sorakoztak, másik oldalt ablakfal volt. Szép, elismerem.

Mivel senkit nem ismertem és még csak rám sem hederített egyik folyosón tartózkodó diák sem az órarendemben leírt útmutatóra hagyatkozva pár perc után meg is találtam a 23-as termet. Az első órám irodalom az ofővel. Irodalom... na bazmeg, mi más, hiszen ezt utálom a legjobban.

A termeben tartózkodók egyből felkapták a fejüket, amikor besétáltam.
Mrs. Hall már bent várt rám.
-Nos, osztály, bemutatom Charlote Harmont, az új osztálytársatokat. Charlote, kérlek mutatkozz be nekünk egy pár mondattal!
Hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék.
Csősztök, Charlote vagyok, egy drogfüggő balerina, akit kidobtak a társulatból, mert eltörte a bokáját. Ja odabaszott volna, de inkabb úgy voltam vele, hogy take is easy.
-Sziasztok-eröltettem egy műmosolyt az arcomra-Charlote vagyok, New Yorkból költöztem ide az édesanyammal. Van egy nővérem és szeretem az állatokat. Bullshit. Na mindegy.
-Köszönjük-mosolygott a tanár-foglalj helyet itt elöl Lexy mellett, ő és Amber fognak segíteni neked a beilleszkedésben és a tanulásban kezdetben.
Nagyon jó gardedámokat is kapok. Leültem a két csaj közé, nem voltak szimpatikusak egyaltalán. Tipikus tanárnéni tanárbácsi kedvence vagyok, de amúgy egy kis picsa is.
Szünetekben bemutatták nekem az egész osztályt, amiben elég sok klikk volt. Voltak a stréberek, a tipikus LA-i ribancok, páran akik csak elvoltak magukban és egy lány. Egy lány aki kitűnt mindenki közül. Astrid. Nem sokat tudnak róla, elvileg alig jár be a suliba, más élete van mint a normál diákoknak. Ennek ekkor még nem tulajdonítottam jelentőséget.

Hazaérve konstatáltam,hogy sikeresen túléltem az első napomat anélkül,hogy bárki is érdeklődött volna a múltam iránt. Sugdolóztak, nyilván tudják, hogy ki vagyok és mi történt, hiszen tele volt a balesetemmel a média. De nem kérdezősködtek, nem nyaggattak, csak ők beszéltek az itteni szokásokról meg a suliról.

Anya ma éjszakai műszakot is vállalt, így teljesen egyedül maradtam otthon. Egyetlen egy dolgot akartam a mai estétől. Beállni. Az probléma az volt, hogy 10 szem fájdalomcsillapítón kívül semmim sem volt, mivel a repülőtéren tuti lebuktam volna a droggal.

Kéne egy dealer.
És cucc.

Felvettem egy hosszú ujjú fekte átlátszó felsőt egy push up melltartóval és egy nagyon rövid fekete miniszoknyával. A sminkem eleg füstösre sikerült, de a vörös rúzs feldobta.

A belvárosba indultam, ami tele volt zsúfolt klubbokkal és bárokkal. Bementem az egyikbe, leültem a pulthoz és kertem egy martinit. A kiszolgáló srác fiatal volt, úgy tűnt, mint aki vágja itt a dolgokat.
- Alex- olvastam le a bilétáján lévő nevet- figyi, kérdezhetek valamit?
- Persze szépségem- mosolygott rám kajánul.
-Te ismersz itt pár embert ugye? - hajoltam közelebb hozzá.
-Háát az attól függ kikre gondolsz cica.
-Esetleg tudsz valakit, akinel van pár cucc? Oxi meg ilyenek.
-Huuh na ezt nem néztem volna ki belőled cica- nevetett- gyere utánam.

A tetőtéri teraszra mentünk, ahol egy nagy hatalmas, kb 20 személyes asztal volt csupán. Privát roof topnak tünt. Az asztalnál ülő tarsoság egyből felénk nézett.
-Dean, hoztam neked friss húst-szólt oda Alex egy 23 év körüli srácnak, aki meglehetősen ki volt gyúrva és agyon volt tetoválva. Kicsit ijesztő volt,bevallom, mivel én volt az egyetlen lány.
-Hmm szép. Hogy hívnak édes?-kérdezte.
-Charlote-próbaltam magabiztosan válaszolni, hogy ne lehessen érezni a félelmet a hangomban.
-Na és Charlote, mivel szolgálhatok neked? Tudod mit? Gyere ülj le aztán mesélj nekünk-röhögött.
Alex lelépett, ezért úgy döntöttem nem hátrálok meg így leültem a kivarrt srác mellé.
-Gyeree, ne legyél szégyenlős, Dean papa nem bánt-röhögött még hangosabban. Elég para volt, csak remélni tudtam, hogy nem lesz gáz és legalább megkapom amiért jöttem.
-Hát kéne Oxy és Xanax-néztem a szemébe.
-Oxicodone és 2 milligrammos Xanax rendel-vett elő két üveget a zsebéből-Még valamit édes? Próbáltad már a fentanylt?
-Nem, még soha.
-Vágod azt az érzést, amikor annyira élvezel, hogy lófaszt se látsz vagy hallasz?-kérdezte az asztal másik oldalán ülő szőke fiú.
-P...persze-na itt már nem voltam magabiztos egyaltalán.
-Akkor ezt komálni fogod kisanyám-vett elő egy fiolát Dean. Pár cseppet rakott a martinis poharamba, ami még félig tele volt.
-Ajándék-vigyorgott-Húzd le édesem, jó lesz igérem.

Féltem. 20 ismeretlen férfivel vagyok a város felett. De ezt akartam. Beállni. Felejteni. Nem akartam érezni semmit. Hát most itt a lehetőség. Megkaptam amit akartam. Gondolkozás nélkül lehúztam a pohár tartalmát. Elöntött az eufória szinte azonnal.

-Ezaz kislány, mondtam hogy tetszeni fog-karolta át a vállamat Dean.

A világ elsötétült.
Megnyugodtam.
Nem éreztem semmit.
Végre.

Remélem tetszett az első rész. Írjatok véleményt!
Ezt a sztorit rendszeresen fogom írni, nem tervezem, hogy hirtelen abbahagyom, mint a Removed-ot😅.
Már kigondoltam a végéig, izgi lesz ezt megígérhetem.