Önkívületlenül

2.

Még álmodom?
Nem tudtam eldönteni, hogy a hangok a fejemből jönnek, vagy a külvilágból. Ki akartam nyitni a szemem, de nem ment. Minden próbálkozás ellenére sem tudtam megmozdulni és ez megrémített. Kurvára.
A következő percben hangok lassan értelmes szavak lettek, de még mindig mozdulatlan voltam.

-Dean mit adtál neki?-kérdezte egy azt hiszem női hang. Ismerős volt.-Látod, hogy nincs jól, csessze meg, mit adtál neki?
-Nyugi cica-válaszolt valószínűleg Dean-Semmi olyat, amit ő ne akart volna.

Ekkor egy erős kéz megérintette a csuklómat, majd a szemhélyamat felhúzva rámvilágított.

-Alig van pulzusa, te idióta, a faszomat, ez a csaj az osztálytár...

-Ez minden, amire emlékszem-mondtam Astridnak a kanapén ülve egy vékony takaróba bugyolálva.

Amikor felébredtem ő ült mellettem egy hatalamas loft szerű lakásban. Inkább egy raktárra hasonlított, mint egy lakóépületre, egy tér volt csupán, aminek az egyik fele konyha volt, a másik pedig nappali, viszont minden sarokban ágyak vagy matracok voltak, a közepén pedig egy kb 8 személyes piros bőrkanapé, amin mi ültünk. Eszméletlenül nagy rendetlenség volt, mindenhol szétdobált ruhák, vodkásüvegek és miegymás. Mégis volt ebben a helyben valami. Valószínűleg a hatalmas ablakoktól éreztem különlegesnek, amikből kilátás nyílt Los Angeles városára, bár az nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez nem az az elit környék, ahol én lakom és ahol a suli van. Az ablak előtt hangszerek tömkelege sorakozott, zongora, különböző gitárok és egy dob szett is. Kié ez a hely?

-Oké-sóhajtott a lány-ez a Dean egy seggfej, kaptál tőle egy szép fentanil túladagolást. Nem jó arc, ne lógj vele, ha rám akarsz hallgatni.
-Ja hát azt levágtam én is-válaszoltam-De te mit kerestél azon a tetőn? És miért hoztál ide?
-Kisanyám, te jó hülye vagy-nevetett fel-Kurvára túladagoltad magad, nem hagyhattalak ott. Ha nem kapsz Naloxont, akkor vége, biztos nem úsztad volna meg fejfájással és hányingerrel. Amúgy én itt lakom, az volt a legbiztonságosabb, ha idehozlak.

Lehajtottam a fejem és kicsit elforduktam, hogy Astrid ne lássa az arcomon legördülő könnycseppet. Nem tudom, mit mondhattam volna. Meg kéne köszönnöm, hogy segített? Egyaltalán nem ismerem ezt a lányt, miért lenne hozzám ennyire kedves?

Ekkor az ajtó kinyílt és egy magas, fekete, barna hajú srác sétált be. Astrid egyből felpattant és a karjaiba vetődött.
-Hmm kicsim-morogta a fiú jól hallhatóan majd megcsókolta a lányt.
Szóval vele lakik Astrid.

-Charlott, ő a barátom, Tracy-nézett rám.
-Szia-köszöntem egy mosolyt eröltetve az arcomra.

Nagyon ismerős volt nekem már elsőre is, de most, hogy jobban szemügyre tudtam venni rájöttem, hogy honnan. Ő a The Darkz gitárosa, a bandáé, ami egyre népszerűbb és felkapottabb. Vannak jó számaik, de a hype a különlegességük miatt van inkább, legalább is a TV-ben ezt mondják.
Na erre baszottul nem számítottam.

-Jól ránk hoztad a parát tegnap este-ült le a kanapéra Tracy-Emlékeztetsz valakire-nevetett.
Astrid a konyhából szúrós szemekkel nézett rá
-Ja, ne is mondd-mondta, miközben kipakolt pár kaját a pultra.

A telefonom, ami eddig a dohányzóasztalan hevert jelzett.
Geci.
Kiütöttem magam 16 órára és van egy csomó nem fogadott hívásom és üzenetem anyámtól. Meg fogok halni.

Kimentem a fürdőbe kicsit rendbe szedni magam, majd elköszöntem Astridéktól és elindultam haza. Busszal kb 40 perc volt, igazam volt, a loft a város másik végén volt. Idegesen mentem be a házba, amit otthonomnak nevezek és egyből anyát láttam meg, aki sietve jött le az emeletről.

-Kisasszony, ezt megis hogy képzeled? Hogy képzeled, hogy eltünsz, nem veszed fel a telefonodat, nem tudlak sehol elérni? Az osztályfőnöktől tudtam meg, hogy nem voltál ma iskolában, merre voltál? Azonnal tudni akarom!-a végét már szinte ordítva mondta.

Persze mivel éjszakázott így nem tudja, hogy egész végig itthon sem voltam. Oké így jobb a helyzet.

-Anya meg tudom magyarázni-kezdtem, ő pedig szinte szikrákat lövellt rám a szemével - reggel pár osztálytársam feldobta, hogy menjünk plázázni meg kajalni a belvárosba suli helyett, a telefonom pedig lemerült. Sajnálom, csak új a város, új ez az egész, nem jártam rendes gimibe soha. Én csak nem akarok kívülálló lenni megint-mondtam szinte már magamat is meggyőzve-Tudom, hogy nem kellett volna lógnom, ne haragudj-lesütöttem a szememet.

Hazugság. Nem helyes, de nem volt más választásom.

-Jaj kislányom-sóhajtott anya-Igen, hibáztál. És halálra aggódtam magam. Meg kell ígérned, hogy többet nem csinálsz ilyet. Értem, hogy be akarsz illeszkedni, de pont azért, mert új az iskola jól kell viselkedned. Így csak megnehezíted magadnak a helyzetet

Ha tudnád mennyire nehéz nekem már ígyis-gondoltam magamban.
Anya megbocsájtóan megölelt, majd felementem a szobámba.

Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Astrid a The Dakz gitárosával jár. Mi a fasz.

És ekkor még nem is sejtettem, hogy mit jelent ez számomra...