🐼

1🐼

Együttesen hullámzott ritmusra a fekete embermassza. Elölről enyhe kékes fény irányult rájuk, ami dropnál az ütemre pislákolt. Ruchi csak egy alacsony fekete alak maradt a keverőpult mögött.
A dark house minimál technoba váltott át. "Pont jó lesz levezetésképp."
A tömeg szenvedőn rángatózó mozgásba kezdett; látszott hogy már ők is fáradnak. Ruchi is, de a munka ébren tartotta. Az eddigi összes számot végigugrálta, és borzalmasan megfájdult a bal lába.
Senki sem szólt a tömegre, még a szomszédok se. A bulizókon kívül egy lélek sem volt a környéken, de hogyha mégis volt, akkor ők is élvezhették most a bömbölő basszust. Ruchi élvezte ezt a szabadságot, hogy nem kell folyton folyvást az órára tekintgetnie, vagy hadonászó eseményszervezők jelzéseire abbahagynia a keverést.
Hangeffektek tömkelege világított a monitorról az arcába. A DJ hunyorogva vacilált egy ideig, majd kiválasztotta a legszimpatikusabbat. A zene abbamaradt, taps és ováció nem érkezett válaszképp. Csak egy részeg srác ordítása volt nevezhető afféle pozitív visszajelzésnek.
Ruchi felkapta a kis táskáját, leugrott a ládáról, majd az emelvényről is. Sietett, nehogy a házigazda vagy valami ismeretlen leszólítsa. Minden lépésnél a zene egyre halkabb, a tér pedig körülötte egyre sötétebb. Tücskök hallatták hangjukat a kiszáradt fűcsomó alól. Itt-ott nagyobb gödrök tátongtak, amelyekben bokáig eltűnhet az ember ha nem látja őket. Ruchi lába egyre hangosabban nyikorgott. Minden lépést egy rövid nyekkenést kísért. Kicsit óvatosabban rakosgatta már lábait, úgy sietett a kicsi elektromos autó felé.
A műszerfalra színváltós led égősorok voltak felragasztva, amelynek fénye megvilágította a bent ülő sofőr arcát. Telefonjába volt elmerülve épp.
- Hátul nyitva van! - mondta, fel sem pillantva a képernyőről.
Ruchi ledobta testét a fehér műbőrre. Hirtelen váltás volt szemének a led élénk színű fénye. Kezeit a szeméhez szorította.
- Ráadást adtál? Kicsit többet kellett várnom rád...
"Csak plusz fél óra. Ők akarták, nem én"
Az autó megindult.
- Milyen volt a közönség?
Egy szövegolvasó robothang tolmácsolásában érkezett a válasz:
- Egész jó. Az utolsó háromnegyed órában már mindenki részeg volt.
- Kinek a bulija volt ez amúgy?
- Egyik haverom ismerősének az ismerőséjé
- Hmmm. Akkor biztos nem ismerem - motyogta a férfi.
Kínos csendben fordultak rá az autópályára. Ruchi bekapcsolta az MP3 lejátszót, majd maga mellé rakta azt. Az elfojtott zene legalább valamelyest megtörte az álmos némaságot.
- Itt vagy még? - fordult hátra a férfi.
- Igen - felelt a robothang - Most nincs rajtam a fülesem.
- Akkor jó... amúgy, miért nem szólalsz hozzám normálisan? Valami baj van?
- Nem. Csak nem szeretek beszélni.
- A saját apáddal se? Aki egyben az alkotód is!
- Ha a mondandóm két mondatnál több, azt
- mindig felolvasóval adom a tudtotokra. Már megszokhattad volna.
- Esküszöm elkobzom tőled azt a szart ha így folytatod. Nem ezért adtam neked.
"Hát jó..."
Ruchi látványosan az anyósülésre dobta a szerkezetet. Vékonyka ujjait szaggatott mozdulatokkal fonta össze maga előtt.
- Anyád megint bele próbál szólni a munkámba... - dohogott az apa a kormány mögött - Nem engedi hogy tovább fejlesszelek. Nem is értem. Hogyha annak idején nem műtöttelek volna meg, most nem lennél itt. Hanem EGY KEREKES SZÉKBEN, EGY KIBASZOTT OTTHONBAN. OTT! Nélkülem tovább romlott volna az egészségi állapotod is! De ezt ő nem érti... mert csak egy nő. Nem azért az anyád, mert egy többdiplomás űrkutató valaki, ugye azt tudod?
Ruchi az ablak felé fordította fejét.
- Mondhatnál azért valamit. A hangszálaid még épek, és egészségesek, szóval nincs okod a duzzogásra. Vagy ez a hála, kisasszony? Örülj hogy nem tiltom meg azt  hogy a hobbidat műveljed! Mert még diák vagy, és nem kéne minden héten a pult mögött állnod mindenféle narkós tinédzser örömére. Nem értékelnek... téged. De én igen. És anyád is... Szeretlek Ruchi. És büszke vagyok hogy a lányom vagy.
Ruchi némán dobolt ujjaival a combján. Ekkor jutott eszébe, mit is akart apjának mondani korábban. Várt pár percet, majd megkocogtatta apja vállát.
- Igen?
Ruchi megmozgatta bal lábát.
- Uhhh, majd meg kéne néznem mi lehet a gond... majd megpróbálom anyádat meggyőzni hogy egy pillantást vethessek rá.
A kiborg biccentett. Hatalmas ásításra nyílt a szája.
- Mindjárt hazaérünk...