Ciánkék Vadász

2. misszió: Today's coffé

Mrs. Backira megérkezett. Ő egy kiváló ügyvéd az egykori Angliából. Keveset beszél japánul, de szerencsére a tárgyalás angolul fog folyni.

A bíróság felé vezető úton beugrani tervezett egy kisebb kávézóba. Tényleg kicsi volt, de itt főzték a legjobb kávét egész White city-ben! Ez a Today's coffé. A tulajdonos érdekes nevet választott, de elég hatásos - néhányan a neve miatt tértek be. Persze, ennek is megvan a maga hátránya. A városban nem sokan beszélnek angolul.

Mrs. Backira viszont boldogan olvasta a kávézó nevét. Érezte, hogy ez egy nem mindennapi ügy.

-Éljünk a mának, mi?

Belépett hát az ajtón. A pultnál egy csinos, fiatal, barna hajú lány fogadta nagy mosollyal az arcán. Megnézte az árakat. Kellemesen csalódott, a kávé itt elég olcsó. Kért is egy csészével a legjobból. A lány nyugodtan, mosolygós arccal elkezdte az ital főzését.

-Na és, hová indul, hölgyem?-szólította meg a boldog pultos Backirát.

-Tárgyalásra megyek, tudja, ügyvéd vagyok- válaszolta a jog hűséges katonája.

A kávé egy fehér csészébe került, melyen a kávézó logója állt. Ahogyan egy jó pultoshoz illik, megkérdezte:

-Egy kis süteményt a kávé mellé?

-Nem, köszönöm!-válaszolt-Mondja csak, mióta dolgozik itt?

A pultos letörölte az asztalt, kirakott pár szalvétát.

-Most kezdtem egy hete. A fizetés jó, szeretem a helyet-mondta lelkesen.

Backira megitta a kávét. Egy másodpercre elgondolkozott. Talán jobb lett volna, ha valami egyszerűbb, de kalandosabb munkát választ. Az ügyvédség elég szürke számára. Mindig ugyanaz a történet, ráadásul sosem maradhat egy helyen: mindig utaznia kell. Ez kezd unalmassá válni...

Meg aztán az idő is eljárt felette. Rég nem húsz éves.

Ezt választotta, ügyvédből meg ritkán lesz hegymászó. Az, hogy a negyvenes éveit tapossa, már csak rátesz egy lapáttal a szürke jövőre.

Megköszönte, majd kifizette a kávét. Elindult az épület felé...

***

Belépve fülledt meleg várta. Elvégre, itt a nyár, a légkondit meg az Istennek se javítaná meg valaki. Elintézett mindent, ami szükséges, majd belépett a terembe, ahol Shizuka Hayami életéről fognak dönteni...

A pad még üres volt. Az emberek lassan telítették meg a sorokat. Legtöbbjük unott arccal foglalt helyet, valakik izgatottak voltak, de néhányan beszélgettek, majd fel-felnevettek egy jól előadott poénon.

Már csak néhány hely volt üres. Az ajtón egy hosszú, fekete ruhás férfi lépett be, fején göndör, ősz paróka - valószínüleg ő a bíró.

Öreg volt már. Lassan felvonszolta magát a bírói székbe. Elővett néhány papírt, majd egy szemüveg segítségével átolvasta azokat. Még néhány mappát félre rakott, rendet tett az asztalán, majd türelmesen várt...

Mrs. Backira észrevette, hogy a terem közepén figyeli az eseményeket. Leült a padra, amit külön, csak neki címeztek. Néhányszor összenéztek a bíróval.

A folyosóról léptek hallatták magukat, s láncok csörrenése visszhangzott az épület azon részében. Egy ciánkék, már-már fehér hajú lányt vezettek végig bilincsben, nem lehetett több tizenötnél - ő itt Shizuka Hayami. Szemei csakugyan ciánkékben csillogtak. Amikor belépett a terembe, megfagyott a levegő. A beszélgetések abbamaradtak, a mosolygós arcok sorban váltottak át rémült arcokká. Mrs. Backirát kirázta a hideg. A bíró csak egyszerűen meglepődött. Megfogta kalapácsát, majd mikor a bűnös lélek is helyet foglalt, megnyitotta a tárgyalást...