𝐜𝐚𝐦𝐨𝐦𝐢𝐥𝐞

𝐝𝐚𝐢𝐬𝐲

Órák után Harry lustán battyogott haza a szokott útvonalon, mikor egy autó lassított le mellette. Nem nagyon szánt rá figyelmet, inkább továbbra is az eddig rugdalt kavicsra koncentrált. - Szia Göndör!- hallotta meg a már napok óta nem hallott mély baritont.- Liam!- intett oda a fekete skodában ülő egyik legjobb barátjának.- Gyere, szállj be, elviszlek!- ajánlotta fel, majd vissza is húzta a fejét és fel az ablaküveget. A zöld szemű szófogadóan kerülte meg az autót, majd beült barátja mellé.- Ne haragudj, hogy ma nem voltam melletted..se tegnap..- húzta el a száját, miközben elindult.- Tegnap hideg zuhanyt kaptam, ma...ma semmit.- mesélte- Basszus. De ugye jól vagy...várj..azt mondtad ma semmit?- lepődött meg. Liam számára ez új volt, ugyan is két legjobb barátját napi rendszerességgel kellett kimentenie osztálytársai mancsaik közül.- Egy szál kamillával összezavartam Louist.- húzta ki magát büszkén- Na meg orron pöcköltem.- nevette el magát felidézve a pillanatot- Hogy mi?- virult fel a barna szemű és elismerően vetett egy gyors pillantást barátjára. Tudta jól, hogy ez nem ért fel azzal, hogy mondjuk megverte volna, de az nem Harry lenne. Harry sosem alkalmazna erőszakot. Ő Harry. Harrysen oldja meg.- Igen, jól hallottad.- büszkélkedett.- Haver minden elismerésem neked!- paskolta mag lábát. A zöld szemű lepillantott az ölében pihenő kezeire és ekkor eszébe jutott.- Louis elvette a gyűrűm.- motyogta most már cseppet sem vidáman.- Holnap vissza szerzem tőle valahogy.- próbálta őt nyugtatni Liam. A zöldszemű csak bólintott egyet, majd kezébe vette lábai közé helyezett táskáját, mivel 3 házra voltak otthonától. Az idősebbiknek fogalma sem volt még arról, hogy hogyan szerzi meg Tomlinsontól a gyűrűt de remélte nem kell érte összeugrania a fiúval, ugyan is nem messze van a kicsapástól, mivel valahogy a két srácnak ahányszor megmenti ő Harryt és Niallt,  sikerül úgy forgatniuk a dolgokat, hogy Liam kapja a megrovást és ne a két szekáló. Amint megállt az ajtó egy pacsival elköszöntek egymástól, majd a göndör egy nagy sóhajjal a bejárat felé indult. Remélte nem lesznek otthon szülei, ugyan is szeretett volna nyugodt környezetben felkészülni a holnapi matek témazáróra. A házba benyitva meghallotta a kevésbé sem hiányzó vitatkozást a konyhából, így inkább igyekezett minél előbb felérni a szobájába. Utálta ezt. Remélte, hogy minél előbb elválnak szülei. Akkor legalább nem kell többé ezt hallgatnia. A szobájába érve gyorsan felnyitotta laptopját és gondolta ráír Niallre, hogy jobban van-e, de abban a pillanatban, ahogy bejelentkezett a közösségi oldalára, telefonja csörögni kezdett szöszi ír barátja mosolygós fejével képernyőjén. Azonnal elhúzta jobbra a zöld kis telefont és füléhez emelte.- Szia Ni!- köszönt neki- Csá Hazz!- hallatszott a  vonal túlsó felén barátja  kissé rekedt orrhangja.- Épp most akartam írni, hogy mi van vele.- hadarta Harry.- Jobban vagyok, bár kissé még lázasan. Veled? Milyen volt a nap nélkülem?- kérdezte aggódóan.- Tűrhetően, és hiányoztál! Ne akard megtudni mi tört...mi a..- pillantott mesélése közben a laptop képernyőjére a göndör és vette észre az értesítéseket.- Mi az? Mit találtál?- kíváncsiskodott a szőke.- Louis Tomlinson ismerősnek jelölt..- olvasta fel nemrégiben jött értesítését. Nem hitt a szemének. Mit akarhat tőle?