𝐜𝐚𝐦𝐨𝐦𝐢𝐥𝐞

𝐢𝐫𝐢𝐬

Másnap Harry izzadó tenyereit a nadrágjába törölve lépett be az iskola ajtón. Alig aludt mivel egész éjjel azon járt az agya mit akarhat tőle a kék szemű. Azóta se fogadta el felkérését. Niall szerint nem lenne a legjobb döntés ezt megtenni. Viszont a göndörben ott motoszkált a kíváncsiság ami nem hagyta nyugodni. Már majdnem beért az osztályába, mikor kiabálás ütötte meg fülét a folyosó másik végéről. Két nagyon ismerős férfi hang zengte be a teret, de semmit se látott a diáktársaitól, kik körbevették a dulakodókat. Nagy nehezen mit sem törődve a lenéző pillantásokkal, átfurakodta magát a tömegen. Louis és Liam állt egymással szemben a feszültség pedig tapintható volt a levegőben.- Én csak azt a gyűrűt kérem és itt sem vagyok..- morogta a magasabbik, ijesztően nyugodt ábrázattal. Harry tudta, ha Liam megint verekedésbe kerül kicsaphatják. Nem akarta, hogy legjobb barátjának miatta kelljen új iskola után néznie.- Milyen gyűrű?- kérdezte látszólag jól szórakozva a szituáción az alacsonyabb. - Egy patkány vagy Tomlinson..- rángott egyet az egyik ideg barna szeme környékén. - Ha kell a kis taknyosnak a csecse-becse gyűrűje, kérje vissza ő maga.- húzta idegesítő mosolyra ajkait. A göndör levegője bennakadt és leverte a víz. Hogy ő? Ugyan már..- 8.30-kor legyen az udvar hátsó részénél, ha kell még neki a kacatja.- beszélt úgy a fiúról, mintha az ott se lenne. A tömeg feloszlott és mindenki órára indult. Kivéve a zöld szeműt és annak barátját. Liam csak szomorúan kémlelte a fiatalabbik kipirosodott arcát. Mardosta a bűntudat amiért nem tudta vissza szerezni neki azt a fránya gyűrűt.- Végül is ez az én dolgom lett volna alapból.- rántotta meg a vállát.- Ne aggódj Li, minden rendben lesz.- veregette meg Liam vállát, majd egy biztató mosoly keretében otthagyta őt és elindult bioszra. Tudta, hogy baj lesz. Érezte valahol a zsigereibe, hogy valami készül..valami..valami szokatlan. Harry úgy érezte teljesen felborult minden. Eddig úgy ment, hogy szekálták, Liam kimentette, Liam intőt kapott, majd elölről. Most meg neki kell intéznie. Louis őt hívta ki, hogy rendezzék le egymás között. Nem szégyellte bevallani, hogy félt, nem is kicsit. Az órán folyton csak a falióra kattogására bírt koncentrálni, valahogy nem kötötték le a mikroszkóppal való vizsgálatok. Ideges volt. Tartott Louistól. Mondjuk az idősebbik sokkal elviselhetőbb volt számára a slappje nélkül. Louis nem is lenne rossz arc ha nem gonoszkodna vele folyton, hanem mondjuk barátkozni próbálna vele. Tolla végét rágcsálva bambulta a nagymutatót mi már csak 2 vékonyabb vonalra volt a vastagtól, minél megszólal a csengő. Harry fáradt volt, hisz nem sokat aludt az éjjel. Folyton Louis hirtelen jött tettétől, miszerint ismerősnek jelőlte és a szüleitől kattogta agykerekei és forgolódott. Ismét leizzadt tenyerét nadrágjába törölte, majd a csengő hangjával egyhuzamban állt fel a helyéről és táskájába csúsztatva könyveit dobta azt fel vállára. Mintha mázsát nyomnának lábai olyan lassúsággal vonszolta ki magát. Ahogy közeledett az udvar felé egyre hevesebben vert a szíve.- Látom eljöttél taknyos!- hallotta meg az idősebbik éles hangját háta mögül. Táskája pántjába kapaszkodva tűrte Louis jeges tekintetét. De amint közelebb ért Harry elvesztette a kapcsolatát a külvilággal. Elmeremgve tanulmányozta a fiú kék szemeit. Mintha azok boldogságtól csillognának és némi szomorúságtól. Meg szerette volna fejteni miért ilyen vele Louis. De aztán rájött minek is törje a fejét ezen ha meg is kérdezheti.- Miért utálsz?- vágott a kék szemű szavába.- Hogy mi?-lepődött meg.- Azt kérdeztem..-Jól hallottam! De minek kérdezed? Azt hittem ez egyértelmű.- tárta szét a karját kissé türelmetlenül Louis.- Nem, számomra nem.- tette csípőre kezét a göndör.- Te annyira tökéletes vagy a jó fiús magatartásoddal, szín ötös bizonyítványoddal, csodaszép életeddel ahol minden vattacukor és cukormáz!- hadarta idegesen. A fiatalabbik szemei könnybe lábadtak. Magában végig azt hajtogatta, hogy bárcsak így lenne. De nem így volt. Harry élete sosem volt tökéletes.- Nem ismersz Louis.- motyogta.- Ugyan már. Mindenki ezt gondolja.- horkantott fel.- Mindenki, aki nem ismer..-vágta rá.- Nem értelek.- Az alapján ítélsz meg és utálsz, amit látsz és amit mások mondanak. Felszínes vagy.- Harry kezdett ideges lenni.- Jó. Akkor megismerlek! Gyere el velünk a péntek esti házibuliba, mi Frayéknél lesz.- Nem vagyok az a bulizós fajta.- Pedig nincs más választásod. Addig nem kapod vissza ezt!- mutatta fel a gyűrűt. Hazza csak nagyot nyelt, majd egy bólintással elfogadta Louis ajánlatát.