Piroska bekopogott szeretője ajtaján. A 37 éves, házasságban élő Róbert egyedül volt otthon, felesége, Rozália dolgozni volt a sarki vegyesben, így volt pár órájuk egymásra. Másfél éve volt viszonya a férfival, és tökéletesen titkolták, nem tudta rajtuk kívül senki. Rozália is minden nap mit sem sejtve hazajött, boldogan végezte az unalmas dolgait, és fel sem tűnt neki, hogy a férje már nem olyan volt, mint régen.
Róbert kinyitotta az ajtót. Fekete haja kócosan és kicsit nedvesen ékeskedett a fején, arca frissen borotvált, barna szeme megcsillant ahogy végignézett Piroska ballonkabátján és elképzelte mi van, illetve mi nincs alatta. A férfi viszont félig meztelen volt, csípőjéről fekete farmer lógott.
- Üdv, szépségem. - mély és érdes hangjától Piroskán libabőr futott végig. - Gyere csak beljebb!
A ajtót kitárta, és színpadiasan meghajolt, mintha ajtónálló lenne és a hercegnő lépne be hozzá. Piroska felnevetett és bement.
Szerény kis lakás volt, a házaspárnak pont megfelelt, de egy gyerekkel már szűkösen lennének. Nem mintha Róbert babát szeretne Rozáliától. Az a hajó rég elúszott. Abban a pillanatban amikor Piroskát megpillantotta a kereszteződésnél lévő kocsmában abban a combközépig érő vörös, testhez simuló csodában, érezte, hogy megtalálta az igazit, és az eddigi házassága csak elfecsérelt idő volt. Elég volt csak egy tízest csúsztatnia Piroska hatalmas dekoltázsába, a nő máris az övé volt; nem csak egy éjszakára; mindketten többet éreztek, emiatt lettek egymás szeretői. A lány otthagyta régi munkáját, mert Róbert nem tudta szó nélkül tűrni, hogy barátnője más férfival is együtt legyen.
- Ez a hely ugyanolyan unalmas, mint mindig, amikor idejövök. - mondta Piroska és bordó táskáját letette a szürke és lemoshatatlan foltokkal teli pultra.
- De te teszed mindig színessé, azokkal a vörös csipkecsodáiddal amikben idejössz. - Róbert a lány mögé lépett, és belecsókolt a nyakába, ami azután szabadult fel, miután a férfi levette a nőről a kabátját. Piroska felsóhajtott, azon a területen ahol Róbert ajkai érintették, libabőr keletkezett.
A férfi maga felé fordította a nőt.
- Minden... - megcsókolta. - ...egyes... - megint. - ...szegletét... - újabb csók. - ...színessé teszed. - ölébe kapta és becipelte a hálószobába, lábával rúgta be az ajtót maguk után, közben egyszer sem vette le a lányról a száját.
Róbertnek meg sem kottyant Piroska potom hatvan kilója, lassan letette az ágyra és a lány feje mellé könyökölt. A ruhák szépen lassan lekerültek mindkettőjükről. Izzadtságcseppek csorogtak végig homlokokon. Bőr simult bőrhöz. Ujjak mélyedtek húsba, ajkak hagyták el cuppanva a nyakakat vagy szájakat. Nyögések és hangos lihegések vertek visszhangot a szerény berendezésű szobában.
***
A nagy szatyrok vágták Rozália kezét, válla már sajgott a sok súlytól. A sok idióta és alkoholista ember akik csak azért tértek be a boltba, hogy megvegyék a mindennapi piaadagot, kellően lefárasztották a nőt. A monoton csipogás amikor lehúzza az árut, a rosszalkodó és síró gyerekek ordibálása és az anyukák dorgálása már az őrületbe kergették néha.
De olyankor elég arra gondolni, hogy csak túl kell ezt élnie és akkor hazajöhet a szeretett férjéhez. Megcsinálja a vacsorát, együtt elfogyasztják és közben édes semmiségekről beszélgetnek. Igaz, már régóta nem voltak együtt, de a szerelme nem hunyt ki Róbert iránt, amúgy sem volt nagy híve annak, hogy ha házasok, mindenképpen kell a szex. Rozália úgy érezte, ha a két fél jobban szereti a másikat bárminél, akkor testi aktus nélkül sem romlik meg a kapcsolatuk.
