Reggel úgy ébredtem mint a filmekben a hercegnők. Kinyitottam a szemem, mosolyogtam egyet és felültem. Kitakaróztam majd odamentem az ablakhoz. Teljesen megfeledkeztem a tegnapról.
Aztán belém hasított a felismerés. Márió ott aludt a másik ágyon. Akkor szabályos dührohamot váltott ki belőlem a fiú. Igazából nem is rá haragudtam hanem arra, hogy emlékeztetett. Felkeltettem.
Ő is meglepődött, hogy ott lát engem. Gondolom azt hitte, hogy másnapra eltűnök mert csak egy rossz álom voltam. Miután felfogta ű, hogy létezem Ő is felkelt. Készített két kávét az egyiket nekem nyújtotta.
- Nem iszom kávét.- mondtam. Mire Ő:
-Nem lehet elég korán kezdeni. Elvettem tőle a csészét. Apró kék és fekete madarak szálldostak rajta. Összeszorult a szívem régen ebből ittam a kakaómat. Aztán emlékeztettem magam, hogy a régen két napja volt. Belekortyoltam kicsit keserű volt, de határozottan finom. Furcsálltam, hogy tud kávét főzni. Reggeli után bepakolta a táskáját. A szüleim még fel sem keltek. Nekem nem kellett bepakolnom. Este fogmosás közben leellenőriztük, hogy senki nem lát. Márió fel hívta a haverját video chat-en Ő sem látott. Ezért úgy döntöttem nincs szükségem iskolatáskára.
Busszal mentünk az egykori sulimhoz. Mikor megérkeztünk elkezdtem keresni Médeát. Nem sokáig kellett keresnem. Egy lánycsoport közepén meg is találtam. Alig ismertem rá. Ő ugyanis velem ellentétben megöregedett. Sokkal magasabb és nőiesebb lett. Ha jól számoltam 23 éves lett és épp a 12. osztályba járó lányokkal dumcsizott. Aztán észrevetten még valamit amitől kisebb sokkot kaptam. A hasa határozottan gömbölyű volt. -A francba ezt nagyon elszúrtuk.-gondoltam.
Ekkor vettem észre, hogy a 12.-esek nem beszélgetnek vele, hanem papírokat, táskákat és könyveket dugnak az orra alá. Aláírást kértek tőle. Ledöbbentem. Kisebb nagyobb kétségekkel indultam el felé. Közelebbről még több változást észleltem rajta. Szőke haja megnőtt és a derekát verdeste. Vonásai megkeményedtek. Közelről elég elgyötörtnek tűnt. Oda akartam menni hozzá a tömeg lökdösött, de nem vett észre.
Médea kivált a tömegből és hozzám sietett. A lányok követni próbálták, de Ő elküldte őket. Rám nézett hatalmas szürke szemeivel. Megszólított a hangja sokkal másabb volt, de határozottan az övé. Kérdeztem mi történt. Ő magához ölelt, de nem válaszolt. Mindenki furán nézett rá, hogy a levegőt ölelgeti. Észrevette, rájött. Félrehúzott és megkért üljünk be valahova beszélgetni. Örömmel elfogadtam ugyanis a kávé nem bizonyult túl táplálónak.
Észre sem vettem, hogy Márió ott hagyott. Gondolom órákra indult.
A barátnőm útközben elmesélte, hogy mikor tegnap mikor eljöttem tőlük Ő rohamosan elkezdett öregedni. Plusz ha ez még nem elég: gyereket várt. Mesélt a férjéről, aki egy híres csávó. Azért Ő sem szégyenkezhetett állítólag híres színésznő. Ő sem értette, hogy mi történt, de sejtette, hogy köze van ahhoz amit azon a bizonyos délutánon mondott.
Eközben beültünk egy "Mesekávézó" nevű helyre. Mondjuk a neve elég ironikus volt. Ettől függetlenül elég hangulatos volt. Halk zene szólt, ami egészen megnyugtatott. Médea mesélt az első napjáról a családjával. Mesélte:
- Egészen megkedveltem a férjemet.
- Az szuper hallgasd az én sztorimat.- mondtam kicsit felvágós hangsúllyal és elmeséltem neki a tegnap történteket. Beszéltem neki Márióról is. Médea szerint azért lát engem mert Ő lépett a helyembe. Eközben odajött hozzánk két rajongó és aláírást kértek a barátnőmtől, engem észre sem vettek.
Aztán elkezdtünk agyalni, hogy hogyan csinálhatnánk vissza az időt. Mert abban biztosak voltunk, hogy így nem maradhat. Úgy gondoltuk a hely nem kérdés Médeáék házában történt tehát ott kell visszafordítani. Egy baj volt csupán a ház már nem az övék volt. Tegnap szerencsénk volt, hogy nem volt otthon senki.
A barátnőm elmondása szerint egy öreg néni és tacskója lakja a házat. Szerencsére elég rosszul lát és hall így könnyebb dolgunk lesz, bár a kutyától féltem egy picit. Úgy gondoltuk valószínűleg teljesülhetett a kívánság, amit Médea kimondott. Azt találtuk ki, hogy csak még egyszer kívánni kell és visszafordul a dolog.
Médea furcsállta, hogy én nem öregedtem meg. Végül is engem nem látott kettőjükön kívül senki így teljesen felesleges lett volna. Mondjuk kíváncsi lettem volna magamra öregebben. Én egy dobostortát Médea pedig egy csokitortát rendelt a cukrászdában. Tulajdonképpen jól éreztem magam a körülményekhez képest. A torta finom volt és én egészen megnyugodtam. Elkezdtünk nevetgélni és viccelődni. egészen feloldódtam.
Ezután elindultunk vissza a sulihoz, hogy Márióval hazamenjünk és elmondhassam neki a fejleményeket. Már nagyon vártam, hogy újra lássam. Ugyan még alig ismertem, de máris megkedveltem. Kedves volt velem és lányként kezelt, nem úgy mint a legtöbb fiú barátom. Mikor odaértünk a suli elé elakadt a lélegzetem. Márió arca vérzett és látszólag sík ideg volt.
