Megtörtént. ~Jikook ff.~

14. rész- Bűnbeesés

A rész egyesek számára kifogásolható lehet, így csak saját felelősségre olvasd! Köszönöm!

🥀Kellemes Olvasást!🥀

Erőtlen testem a földön hever, s csak viselem a fájdalom borzalmas érzését.
Amit elkövettem az bűn, és eltaszító dolog, mégha egy személy miatt tettem is ezt.
Nem tudom mi történt JeongGukkal, de rettegek, hogy valami komoly baja esett, s nem fog tudni felépülni.

A vér lassan csordogál le combjaimon, s elködösült tekintettel nézem, ahogy TaeHyung elsétál a szoba végében lévő kis fehér asztalhoz, majd vissza érve, a kezében lévő eszközökkel fölém tornyosul.

Milyen szép is volt az a fehér asztal..
Yoongival mindig azon játszottunk, s elmélkedtünk a jövőn, mikor még kisebbek voltunk. Édesanyám vette még leánykorában. Úgy gondolta meg tartja, s egyszer majd a gyermekének ajándékozza, a régi emlékeivel együtt.
Megszülettem én, és az enyém lett.
Yoongi állandóan azon rajzolgatott.
Csodálatos volt.
Mikor édesanyám eltűnt, skizofrén hajlamaim léptek fel.
Fájt.
Elégettük az asztalt.

Lágyan megsimítja oldalamat, s közben mosolyog. Valahogy más a tekintete, mint ezelőtt.
Hirtelen hatalmas szúrást érzek meg combomban, mire felkapom fejem, így szembe találom magam fogva tartómmal.
Lágyan mosolyog, miközben az inekciós tűt lábamban tartja.
A körülöttem levő világ homályosul, s érzékszerveim is lassan kikapcsolnak.

Ilyen lenne a halál?

•••

Bágyadtan nyitogattam pilláimat , de a fájdalomtól még mindig homályosan látok.
Egy valamire már biztosan rájöttem.

Bevagyok zárva.

Körülöttem sötét van, s csak egy kislámpa ad fényforrást, ebben a feketeségben, amellyel nem megyek igazán sokra.
Testem meztelen, és csupa kosz.
Fenekem éget, a karomat, s gyenge lábaimat alig érzem.
Ez az egész annak a kibaszott Kim gyereknek a hibája... minden az övé!

Nem vagyok bilincsre verve szerencsére, így gyors léptekkel haladok a lámpa irányába.
Az asztalon van a kulcs..
Nem... ez nem lehet..
Ez túl egyszerű...ez túl könnyű..
Lehet gyenge vagyok, de nem hülye, hogy én ezt bevegyem.
Miért adná meg ilyen könnyen a szabadulás lehetőségét?!
Ez egy csapda.. biztos vagyok benne!

A lámpa mellett egy zseblámpa bújik meg, melyet gyorsan felkapok, s használatba is veszem.
Lassan körbe világítom a szobát, viszont csak egy éjjeli szekrényt vélek felfedezni a másik oldalán.

Közelebb merészkedek, mígnem elérek ahoz a retkes, és undorító asztalhoz. Egyetlen egy dolog helyezkedik el rajta.
A mobilom.
Tisztán emlékszem arra, hogy a túlvilágon hagytam..
Hogy a faszomba került ez ide?!

Mielőtt kigondolhattam volna a választ a kijelző felvillant.

Játszunk kicsit Kiscicám~:{Unknown}

{JiMin}: TaeHyung kurvára ne szórakozz velem!

Nem TaeHyung vagyok szivem×:{Unknown}

Mi az hogy nem TaeHyung?!
Akkor mégis ki ez, és mit akar tőlem?
Várjunk csak... ekkor ez nem is Kookék háza?

{JiMin}: Akkor mégis kicsoda, és hogy kerültem ide?!

Jajj picikém..Ennyire tudni akarod? :3 Annak azért ára van ^^ :{Unknown}

Muszáj lesz bevetnem a rossz énemet úgy tűnik...
Tudom undorító vagyok, s egy utolsó senkiházi, de muszáj megtennem..