Megtörtént. ~Jikook ff.~

15.rész- A Te történeted

Saját felelősségre olvasd el!

🥀Kellemes olvasást!🥀

Szívem összeszorult, testem megremegett.
A látvány ami fogadott teljességgel maga alá temetett, s már csak azt vettem észre, hogy bánat cseppeim sokasága lepi el arcomat.

JeongGuk

Ő volt az.
Teste remegett, s könnyei lezúduló viharként hullottak. Gyönyörű fehér bőre vérben ázott, s hatalmas foltok ékeskedtek rajta. Selymes haja csapzott, és izzadt volt, néhány helyen még látszódott, hogy megtépték.
Nyaka körül lánc feszült, melynek fogó része a domináns egyik kezében volt.
Teljesen meztelenül térdelt az ágy előtt, így testének minden apró, s gyönyörű része előttem termedt.

Sötétbarna íriszeit hirtelen rám vezette, s szemei kétszeresére nőttek.
Könnyei eleredtek, s szemében láttam az aggódalmat, és a fájdalmat.

Nekem is fájt.
Fájt látni, ahogy egy másik férfi nemessége az én párom szájában díszeleg, s kedvére elégíti ki magát vele.
Fájt látni azt, hogy a szerelmem szenved, s én ez ellen nem tehetek semmit.
Minden mély sebet hagyott lelkemben, s milliónyi kérdés fogalmazódott meg bennem.

Gondolataimból felébresztett Jungkook fulladozó köhögése, és a fiú élvezkedő nyögése.
Elegem lett.
Nem bírtam tovább.
Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyék azt az embert akit mindennél jobban szeretek!

-ENGED EL ŐT BAZDMEG!- ordítottam el magamat, mire Kook szemeit rám kapta, s a fiú is megszakította előbbi mozdulatsorát.
Ledermetten néztem magam elé, és realizáltam, hogy igazából mit is követtem el.

A domináns lassan megfordult, s akit láttam magam előtt, teljességgel lebénított.

Hoseok

Nem...ez nem..
Ilyen nincs..
Ez nem lehet.
Kizárt..

-Látom megjött a másik kis kurvám is.- húzta kacér mosolyra száját, s ekkor úgy éreztem, hogy gyomrom tartalma hamarosan napvilágot lát.

-Te... TE KÉPES VOLTÁL A SAJÁT TESTVÉREDET MEGSZÉGYENÍTENI ÉS BEMOCSKOLNI?!- fakadtak ki újra könnyeim, s a testemben lévő összes bánat, és harag, mi a napok során felgyülemlett, a következő tettemben meg is nyílvánult.

Testem magától mozdult, kezem ökölbe szorult, s lábaim maguktól megindultak.
Apró öklömön megéreztem az ütésem fájdalmát, melyet Hoseok arcon vágása okozott. Ebben az ütésben benne volt minden eddigi elnyomott érzelmem.
Feje elcsuklott, s elterült az ágyon.

Nevetett

Ez nem normális..
Mindig is tudtam, hogy gond van ezzel a családdal, de hogy ekkora..

Ez a pár pillanat volt az egyetlen lehetőségem arra, hogy kiszabadítsam JeongGukot erről a helyről..
Erőt véve magamon, megragadtam Hoseok kezét, s kirántottam belőle a láncot. Honaljánál megemeltem Kookot, és az ajtó felé kezdtem el húzni minden erőmmel.
Kezemet rátettem a kilincsre, és egy gyors mozdulattal lenyomtam azt.

Ezekben a percekben nem tudtam Jungkook érzéseivel foglalkozni.
A testi épsége volt most az első.
Végig rángattam a hosszú folyosón, bár némi bűntudatom volt.
Ez az én hibám.
Ha nem támadok úgy Nochunak, akkor nem ájult volna el, és most nem tartanánk itt.