Egymáséi

Tanulj, és taníts

Namjoon

Összeszedtem én hülye azt a félholt Kölyköt. Szerencsétlen több sebből vérzett, félig megfagyott, és nagyon a vasútállomáshoz nem illő látványt nyújtott.
Jin istenesen rendbetette, azt meg kell hagyni. És még így is két hétig kiütve, vagy lázálomban feküdt. A végén már csont sovány volt szerencsétlen pára.
Aztán mikor felébredt, és jobban lett, az aggodalmam átváltott enyhe ellenszenvvé, mert éreztem, hogy valami vonz hozzá. Yoongi szerint ő a párom lesz, nincs mese.

Ahogy telnek a napok, és látom a két legkisebbel, meg Hoseokkal játszani, az ellenszen érzésem úgy vált át valami kellemesbe.
Hope vigyáz mindhármukra, Jungkook és Taehyun pedig most megtanul vigyázni másra is, nem csak magukra. Jó látni, ahogy kijönnek egymással.
És az is pluszpont, hogy Yoongit nem zavarja, nameg engem sem, hiába vagyunk egy szobába. Ha van valami problémája, akkor sem zargat senkit, maximum Jintől kér tanácsot.

Mindez szép és jó eddig. De még mindig óvatlan. Úgy hiszem, muszáj lesz felvilágosítani, mi meddig hány méter. És szólni a másik háromnak, hogy óvatosabban szórakozzanak.

Reggel egy nagyon halk ajtócsukódásra ébredek.
Óvatosan osont ki megint, nehogy felkeltsen. Egyre jobban szeretem ezt a kölyköt. Még fetrengek kicsit, Jin úgyis szól, ha kész a reggeli.
Nyeh! Holnap el kell menni bevásárolni is. Ha sak egy kicsivel, de jobban fogy a kaja és más egyéb is, most, hogy többen lettünk.

Épp ráveszem magam, hogy kitrappoljak a konyhába, mikor látom, hogy a kis rendelőnek kialakított helyiségben fel van kapcsolva a villany.
- És mikor volt az utolsó?
- Egy héttel az előtt, mielőtt elszöktem.
- Az már van egy hónapja. Basszus... És most is csak találgatni tudok... Sajnálom, Jimin, de várnunk kell. Lehet, hogy olyan szinten sérültél, hogy nem fogsz többet tüzelni. Az is megesik, hogy a stressz miatt marad el. Amilyen sérüléseid voltak, plusz a lelkiállapot, kétlem, hogy terhes lennél.

Ijedten hátrálok meg az ajtótól. Ezt... nem kellett volna hallanom! Fenébe! És mi van, ha Jin téved, és mégis az utolsó opció? Akkor tuti kikészülne a kölyök!
Én hülye, nem tudtam, mi furcsa van Jiminben. Pedig egyértelmű! Mióta itt van, megvan az már egy hónapja.

Idegesen sétálok ki, és elkezdek kipakolni reggeli hozzávalókat. Szokásomhoz híven leejtem a serpenyőt, kicsorbítok két kést, közben megvágom magam, és rögtön a tűzhely begyújtásával ki is égetem a sebet kézfejemen. Mikor pedig eltörök egy tányért, riadtan hátrálok meg. Ez nem nekem való...

- Namjoon, te meg mi a jó büdös fenét csinálsz itt?! Az egy metszettüveg süteményes tálca volt! Minek szedted elő?!
Jin ilyenkor olyan, mint valami fúria. Még jó, hogy nem valamelyik gépet vágtam tönkre.
- Kijöttem reggelit csinálni. Vagy legalább előkészíteni - motyogom halkan, bűnbánó arccal hajolva le a törött üvegért.

Jimin elfolytott kuncogással közli, hogy inkább megterít ő, aztán felkelti a többieket. Mikor kiperdül a konyhából, Jin azonnal felém fordul.

- Hallottad, ugye?
- Igen. El kéne mennie orvoshoz a városba.
- Nem fog - csóválja a fejét - Fél. Úgy hiszi, még kereshetik. És egyet is értek vele. Ahogy mesélte, nem volt valami szép élete, és aznap, mikor elszökött, te is láttad, majdnem meghalt. Akik ezt tették vele, addig keresik, míg meg nem találják élve, vagy halva. Azon kívül olyan sokk érte, hogy nem emlékszik a felszíni sérüléseire. Valószínűleg a verés után kaphatta.
- Ezt miért nem mondtad eddig?
- Mert nekem is most mondta. És ha már itt tartottunk, elmeséltem neki, hogy valószínűleg nem bántak túl kíméletesen a hátsójával sem!
- Mi?
- Emlékszel, mikor a sebek bevarrása után kiküldtelek?
- Igen.
- Meg akartam vizsgálni alaposabban, mert gyanús volt az a sok vér. És igazam lett. Lemostam ahogy tudtam, kitisztítottam, de nem tudom, mennyit ért.
- Franc... - ismét káromkodok egy sort magamban. Mégis miért? Akkor tényleg van esély rá, hogy terhes... De engem mi a picsáért az zavar, hogy másé?!
- Nam?
- Jimin már közénk tartozik. Most jól van, ez a lényeg. Holnap... holnap elkezdem tanítani. Ti pedig menjetek el boltba! Kook már rég járt a faluban, menj a kicsikkel!
- Még csak az kéne, hogy Hoseokkal küldj... még egyszer nem játszom el azt a hisztit...