Egymáséi

Viharos este

Jimin

Bevallom, kicsit megijedtem Yoongitól. De semmi nem változott, csak a súlyom.
Egyre kerekebb lettem. Habár tudom, hogy a babánktól, szóval nem zavar.

Jinnek sikerült lebeszélnie azt a hálaebédet, amit nagyon is támogattam, szóval segítettem összehozni. Sima, három fogásos ebéd. A süti viszont valami mennyei. A probléma vele egyedül, hogy kevés. Már belapátoltam három szeletet, de még mindig bírnám, és tudom, hogy az ebéd is simán lecsúszik.
- Jin hyung~!
- Hm?
- Van itthon banán? Meg csokiszósz?
- Tudod, Chim - masszírozza meg orrnyergét - az ember azt hinné, nem fér beléd több kaja. Meg, hogy furábbakat akarsz enni, de úgy tűnik, nem kell neked csokis sushit, vagy nyers húsos mochit csinálni. Ezért hálás vagyok! - közben pakolta nekem elő a kérteket - De ha csokis banánnal fogod etetni a gyereket, kicsinállak!
- Ígérem, nem fogom! Csak magamat! Ez isteni lesz! - úgy villoghat a szemem, mint egy eszelős őrültnek.

Épp az utolsó csepp csokit préselem ki az üvegből, és csorgattam a megmaradt három karikára, mikor csengettek. Kihalásztam gyorsan a három maradékot, és inni kezdtem a szószt, közben mentem ajtót nyitni.
- Um... sziasztok... gyertek beljebb! - pillogtam Minseokra és Jongdaera.
- Szia, Jimin! Öh... lekéstük az ebédet?
- Nem, sak megettem volna a sütit. Szóval inkább kerestem mást.
- Tömény csokit? - nevet Chen.
- Neeem, volt benne banán is. Kevés, de volt! - ismerem be.
- És mi lesz az ebéddel?
- Menni fog, higgyétek el! - mosolygok aranyosan, és beszaladok kezet mosni.

Jin segít tovább a vendégeknek, én pedig folytatom az asztal terítését.
- Jiminie!
- Joonie! - ugrok a mögém sunnyogó nyakába - Éhes vagyok~!
- Még mindig, Kincsem?
- Igen... Vacsizunk sajttortás fagyit mazsolával?
- Mi...?
- Chim! - kiált fel Jin kétségbeesetten - Nem! Hideg van a fagyihoz! Namjoon, beszéld le!
- Csempészek be este - súgja a fülembe szerelmem.
- Isten vagy! - sóhajtok nyakába, amitől tudom, hogy meg tud őrülni - De azt le is kéne mozogni, nem?
- Deh...
- Aaaa... zavarunk? - Chen felé fordulunk, aki full vörösen pislog Xiumin mögött.
- Nem, ezt később folytatjuk, ugye Kicsim?
- Aham! Együnk~! - nyüszítek tovább.
- Uh... Tuti betolsz még egy ebédet?
- Jah. Fogadunk?

Komikusan néztünk ki. Én még mindig Nam derekán összefont lábbal a levegőbe lógva, Xiumin pedig Chennel maga mögött. Mindketten ádáz mosollyal egyeztetünk az ebédről.
Ami pedig szerencsére hamar elérkezik. Én és Hope rohanunk szét, hogy szóljunk a többieknek. És mit mondtam én? Sikeresen betolom a kaját, bár cseppet elpilledek utána.

- Mióta vagytok együtt? - csillan fel Xiu szeme már a nappaliban ülve.
- Nagyjából... durván fél éve lakom itt - vonok vállat.
- Nem úgy! - nevet Chen jóízűen - Hanem mióta vagytok egy pár Namjoonnal?
- Két hónappal kevesebb - motyogom halkan.
- Ez aranyos!
- Az...

Jó ég! Durván négy hónapja jöttem össze Nammal? És... három hónapos vagyok... Ez... ez nem túl gyors? Vagyis, szeretem. És nem terveztük. És a picit is szeretem. De olyan sok minden történt fél é alatt... olyan hihetetlen.
- Chim? Minden rendben? - húz ölébe Nam.
Boldogan foglalom el helyem rajta, és mint mostanság mindig, apró pocakom kezdi simizni.
- Csak eszembe jutott, mennyi minden történt. És hihetetlen.
- Az biztos! Felpezsdítetted az életet!

Kellemes bizsergés jár át, ahogy másik kezével hajamba túr, hogy tincseimmel játszon. Amíg Nam nyugtatott, a többiekre terelődött a figyelem tapintatosan. Most Kook és Tae kerül terítékre, és őket cukizzák.
Kicsit háttérbe kerülünk, amit kihasználva teljesen elveszünk kis világunkban, és csak élvezem Nam felém... felénk irányuló apró gesztusait. A kis simogatások és puszik az ölelés elképesztően ellazít.

Egy nagyobb villanás és egy hatalmas dörrenés térít vissza a valóságba. Az összes lámpa kialszik, és csak a szél visító hangját lehet hallani.
- Mi történt? - ijed meg Jongdae nem is kicsit.
- Csak elment az áram. Jin, a gyertyák megvannak még?
- Igen! Megyek, előszedem. A zseblámpák?
- Feltöltve. Hozom.
- Előszedem a ledeket - ajánlja fel Yoongi is.
- Oké.