Punch after punch | FELFÜGGESZTVE

~2~

Mióta az eszemet tudom mindig is reggeli lány voltam. Sosem értettem meg azokat az embereket akik délig aludtak és hánykolódtak az ágyban, amikor a reggeli friss levegőnél jobb nincs is.

Még mielőtt szólt volna az ébresztőm már kipattantak a szemeim. A nap még nem kelt fel rendesen, a szobámban még aránylag sötétség volt, nem csoda, az óra csak ötöt mutatott. Frissen és üdén kiugrottam az ágyból, magamra kaptam a sport melltartómat és a futó cipőmet, kontyba kötöttem a vállig érő hajamat, a karomra szorítottam a telefon tartómat és már készen is voltam.

- Jó reggelt - rohantam le a lépcsőn. Ahogyan én is, anya is korán kelős. Már a kávéját kortyolgatta miközben a pultra dőlve olvasta az újságot.

Sok értelmét nem látom az újságoknak amikor a telefonon minden információt gyorsabban és hatékonyabban megtalálunk, de anyu tartja magát a szokásokhoz és ez egyike azoknak.

Anyuhoz képest apu mindig későig alszik és borzasztó nehezen lehet kiszedni az ágyból, ezért is segítek be anyunak a folytonos reggeli zajongásommal, felgyorsítjuk apu kelését.

- Hatra várlak vissza - kiáltott anyu utánam még mielőtt becsaptam volna a bejárati ajtót.

A reggeli friss levegő köszöntött, mélyet lélegezve kezdtem el nyújtó gyakorlataimat a házunk előtt majd telefonomba bepötyögtem a legközelebbi park címét és kocogva követtem a google maps utasításait.

Az utcán senki nem járt, a friss levegő a tüdőmbe hasított, testemet átjárta a reggeli hűvösség de mégis jól esett a hideg levegő tudva hogy majd a nap elkövetkezendő részében meg fogok sülni.

Egy óra szaladás után verejték cseppekkel telerakott felsőtesttel tértem haza. Mi jobb annál mint reggel a kihalt parkban, a friss levegőben kisebb maratont futni? Meg mondom én. Semmi.

A fülemből kivéve a fülhallgatóm nyitottam be a házba. Anyu még mindig a konyhába tett vett, ami azt jelenti hogy nekem csinált reggelit és kávét. Apu pedig a pultnál ülve szürcsölte a kávéját, félig aludva.

- Jó reggelt - nyomtam puszit apu arcára.

- Pfuuuj - nyafogott az izzadt arcom miatt. Apai szeretet. Hmm..

Kuncogva elindultam a szobám fele zuhanyozni és hajat mosni. Törölközőbe csavart hajjal és alsónemüben hümmögtem kedvenc Panic! dalomat miközben igyekeztem kiválasztani hogy mégis mit vegyek magamra.

Nem mintha olyan sok lett volna a választási lehetőségem. A gardróbom nagy része fekete farmerből illetve katonai stílusú nadrágokból állt. A felsőim variáltak a fekete, szürke és néhány fehér szín között. És ki nem hagyhatom a kedvenc bőrdzsekimet, amiből több is van meg a két farmer dzsekimet. Képzelhetitek, hogy mennyire vagyok egy díva amikor bakancson és fekete vans-en kívül mást nem hordok. Ez van, nem tehetek róla, hogy férfiak között nőttem fel és anyu divat érzékéből rám semmi sem ragadt.

Imádok sötét színben járni, ez vagyok én és az egyszerű ruhák csak megkönnyítik a dolgomat abban, hogy átlátszó maradjak mindenki más számára. Na meg persze az utazási eszközömhöz nem menne egy virágos miniruha.

Pár dal után sikerült kiválasztanom a ruháimat és kisminkelni magam, ami nálam egy kis szem alatti korektorból és szempillaspirálból állt. A ruha választásomról meg csak annyit, hogy maradtam a fekete farmer, bő sötét szürke póló, bakancs és bőrdzseki kombinációnál. Hajamat hagytam hogy természetes hullámosságával vállamra hulljon és kész is voltam.

Gyors reggeli és kávé után ideje volt az indulásra készülni.

- Ügyelj nagyon magadra, Sophie - adta a kezembe a kulcsot apu.