- Rose biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte apa anyától.
- Fred ne idegesíts már - forgatta meg anyu szemeit majd visszasietett a konyhába, hogy megkavarja a kajákat.
- Nem tetszik ez nekem - mormogott apa az orra alatt.
- Nem tudom miért ne lenne jó ötlet, rendes srácok, majd meglátod - veregettem meg a vállát majd kisasszéztam anyu után.
- Nem lehetett volna egyenként meghívni őket? Muszáj mind a négy egyszerre jöjjön? - nyafogott tovább apu.
- Fred, még azt hisszük, hogy féltékeny vagy - kuncogott anyu majd a kezébe nyomott egy újabb adag tányért amit apa ki kellett rakjon az ebédlőbe.
- Megyek átöltözöm - indultam fel a szobámba, egy kis nyafogás mentességre kívánva.
- Semmi szexiset - kiáltott apa utánam fenyegetően.
- Sophie, bőr szoknyát drágám - idegesítette aput.
- Adok én neked bőr szoknyát. - hallottam aput játékosan morogni.
- Freeeed, neee - visított anyu majd csend lett. Ami számomra a jel, hogy maradjak a szobámba ameddig nem lesz újra zaj.
Ó te jó ég.
A csukott ajtó mellé telepedtem le várva, hogy anyáék befejezzék a kitudjamit amikor csipogott a telefonom.
Oli: Sophie, csengessünk vagy várjuk meg míg a szüleid befejezik a csókolózást?
Kikerekedett szemekkel olvastam az üzenetet, majd felpattantam a földről és lerohantam a konyhába. Anya félig apára mászva, félig a pultnak támaszkodva állt és ne akarjátok tudni mit csináltak.
- Negyed óra úgy érzem elég volt - szólaltam meg mire szétrebbentek, nem mintha nem futottam volna le a lépcsőn direkt zajt csinálva pár másodperccel hamarabb.
- Ohh Sophie - húzta anya le felsőjét míg apa törölni kezdte rúzsos ajkait.
- Merem mondani jó első benyomást keltettek - bólintottam szórakozottan az ablak felé ami az utcára nyílt. Négy srác állt a feljárón neki dőlve Oliver fekete kocsijának, mikor észrevettek eszeveszettül kezdtek el integetni. Apa arcszíne legalább tíz árnyalatot sötétedett míg anya csak elnevette magát és kikacsintott a srácokra.
Na igen, ez lenne Rose Hayden hölgyeim és uraim.
- Behívhatom őket vagy szeretnétek nekik még egy előadást tartani? - kuncogtam mire apu fenyegetően rám nézett. Majdnem megijedtem, ismétlem majdnem.
- Vége a műsornak - tártam ki az ajtót mire a négy srác egyszerre rugaszkodott el az autótól és indult befele, pont mint a filmekben. Csak lassítani kellett volna ahogy felvonulnak, balról jobbra a következő sorrendben: Mike megigazította bőrdzsekijét , Lucifer beletúrt a hajába, Oliver megvillantotta tökéletes fogsorát és Jack kacsintást küldött felém. És persze az egész jelenetet anya élvezte a legjobban a hátam mögött.
- Ha tudtam volna, hogy így néznek ki, akkor előbb áthívom őket. - suttogta a fülembe és nem kellett ránézzek, hogy tudjam, hogy fülig száj. - Jesszusom Sophie, nem mondtad, hogy ma ilyen fiatalokat fogadunk, ha tudtam volna felvettem volna a vörös ruhám. - kuncogott anyu.
- Anya. - néztem hátra fenyegetően. - Ő itt Mike, Lucifer, Oliver és Jackson de Jacknek szólítjuk.
- Üdv Mrs. Hayden. - mondták kórusban és már elkaptam anyutól a törlőt, hogy legyezzem vele még mielőtt elájult volna.
KAMU SEDANG MEMBACA
Punch after punch | FELFÜGGESZTVE
Fiksi UmumSophie Hayden új lányként kezdi a suli utolsó évét. A költözésnek az a lényege, hogy új lappal induljon, de Sophie csak annyit szeretne, hogy árnyékként töltse el az utolsó évét. Vajon mennyire sikerül neki, amikor már az első nap sikerül felhívnia...