~9~

385 25 3
                                    

- Rose biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte apa anyától.

- Fred ne idegesíts már - forgatta meg anyu szemeit majd visszasietett a konyhába, hogy megkavarja a kajákat.

- Nem tetszik ez nekem - mormogott apa az orra alatt.

- Nem tudom miért ne lenne jó ötlet, rendes srácok, majd meglátod - veregettem meg a vállát majd kisasszéztam anyu után.

- Nem lehetett volna egyenként meghívni őket? Muszáj mind a négy egyszerre jöjjön? - nyafogott tovább apu.

- Fred, még azt hisszük, hogy féltékeny vagy - kuncogott anyu majd a kezébe nyomott egy újabb adag tányért amit apa ki kellett rakjon az ebédlőbe.

- Megyek átöltözöm - indultam fel a szobámba, egy kis nyafogás mentességre kívánva.

- Semmi szexiset - kiáltott apa utánam fenyegetően.

- Sophie, bőr szoknyát drágám - idegesítette aput.

- Adok én neked bőr szoknyát. - hallottam aput játékosan morogni.

- Freeeed, neee - visított anyu majd csend lett. Ami számomra a jel, hogy maradjak a szobámba ameddig nem lesz újra zaj.

Ó te jó ég. 

A csukott ajtó mellé telepedtem le várva, hogy anyáék befejezzék a kitudjamit amikor csipogott a telefonom.

Oli: Sophie, csengessünk vagy várjuk meg míg a szüleid befejezik a csókolózást?

Kikerekedett szemekkel olvastam az üzenetet, majd felpattantam a földről és lerohantam a konyhába. Anya félig apára mászva, félig a pultnak támaszkodva állt és ne akarjátok tudni mit csináltak.

- Negyed óra úgy érzem elég volt - szólaltam meg mire szétrebbentek, nem mintha nem futottam volna le a lépcsőn direkt zajt csinálva pár másodperccel hamarabb.

- Ohh Sophie - húzta anya le felsőjét míg apa törölni kezdte rúzsos ajkait.

- Merem mondani jó első benyomást keltettek - bólintottam szórakozottan az ablak felé ami az utcára nyílt. Négy srác állt a feljárón neki dőlve Oliver fekete kocsijának, mikor észrevettek eszeveszettül kezdtek el integetni. Apa arcszíne legalább tíz árnyalatot sötétedett míg anya csak elnevette magát és kikacsintott a srácokra.

Na igen, ez lenne Rose Hayden hölgyeim és uraim.

- Behívhatom őket vagy szeretnétek nekik még egy előadást tartani? - kuncogtam mire apu fenyegetően rám nézett. Majdnem megijedtem, ismétlem majdnem.

- Vége a műsornak - tártam ki az ajtót mire a négy srác egyszerre rugaszkodott el az autótól és indult befele, pont mint a filmekben. Csak lassítani kellett volna ahogy felvonulnak, balról jobbra a következő sorrendben: Mike megigazította bőrdzsekijét , Lucifer beletúrt a hajába, Oliver megvillantotta tökéletes fogsorát és Jack kacsintást küldött felém. És persze az egész jelenetet anya élvezte a legjobban a hátam mögött. 

- Ha tudtam volna, hogy így néznek ki, akkor előbb áthívom őket. - suttogta a fülembe és nem kellett ránézzek, hogy tudjam, hogy fülig száj. - Jesszusom Sophie, nem mondtad, hogy ma ilyen fiatalokat fogadunk, ha tudtam volna felvettem volna a vörös ruhám. - kuncogott anyu.

- Anya. - néztem hátra fenyegetően. - Ő itt Mike, Lucifer, Oliver és Jackson de Jacknek szólítjuk.

- Üdv Mrs. Hayden. - mondták kórusban és már elkaptam anyutól a törlőt, hogy legyezzem vele még mielőtt elájult volna.

Punch after punch | FELFÜGGESZTVETempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang