Angyalok és Démonok

8.rész

Ekkor a tanárnőre néztem és rémületet láttam a szemében.
-Tanárnő valami baj van?Hogy kell megidézni a lekitársam párját?-kérdeztem nagyon kétségbeesve
Tanárnő ekkor nagyot sóhajtott.
-Amire a lelki társak királya kér az nagyon nehéz és bonyolult eljárás és ha valakinek nem elég nagy az akarat ereje meghalhat.
Amikor a tanárnő kimonta,hogy meghalhatok a fejemből minden gondolat kiment.
-Mennyi az esélye,hogy meghalhatok?
Ekkor a tanárnő rám nézett.
-Figyelj,Pusztulásnak azért nincs lelki társa mert ahoz,hogy megidézzék rengetek energia kell.És eddig még senki sem tudta megidézni lelki társává fogadni és a másik felét sem. Szerintem 99%,hogy nem éled túl.Még így is meg akarod próbálni?-ekkor rám nézett
Elgondolkoztam,hogy mit tegyek,de beláttam,hogy ha nem teszem meg akkor amúgy sem lenne életem.
-Igen!
Ekkor a tanárnő a többieket kiküldte és felém fordult.
-Megidézni Pusztulásnak a párját nagyon nehéz lesz.Amit most fogunk tenni az egy titkos tűz  varázslat lesz.
Ekkor a tanárnő a padlóra rúnát tett le és rá kellet lépnem.
A rúna elkezdett égni körülöttem.Pánikba estem.
-Nyugalom,Sophia!Most el kell mondanod egy varázsigét.

~Életem értelme,
Bűnösök oltalmazója,
Hozzád szólok.
Ki most téged megidéz,
Hozzá légy engedelmes.
Vedd testem,
Idd vérem,
S hozd el nekem a
DICSŐSÉGET!~

Ekkor körülöttem a tűz még nagyobb lett.Távolba kék tüzet láttam és valamilyen hangot.
-Ki mert engem megidézni?-üvöltötte el magát
Távolban egy tigrist láttam és egyre közelebb jött felém.Mikor jobban megnéztem amikor a mancsával lépett a mancsa helyén lángolt a padló.

-Te idéztél meg engem?-kérdezte
Nem mertem beszélni és a tanárnőre néztem.
A tanárnő el volt képedve s tigris láttán.
Szinte mint ha itt sem lenne.
-Ez egy másik univerzum itt nem kérhetsz segitséget.Mért idéztél meg?
Ekkor vissza néztem rá.
Erőt vettem magamon.
-Pusztulás mondta,hogy idézelek meg.
-Ó szóval az ő műve!Biztos a lelki társadat keresed,de én nem leszek lelki társad!Inkább megöllek.-mondta és avval felém vette az irányt.
-Neeee,mért akarnál megölni?-kérdeztem a könnyekkel a szememben.
-Azért mert ha meghalsz többé nem idézhetsz meg.
-És ha soha többé nem idézlek meg?Úgy jó lesz?
-Nem,biztosra szeretek menni.
Nagyon féltem mikor már csak 2 méter választott el minket háta mögé néztem és egy alakot vettem észre ahogy meg akarja sebezni késsel.
Ekkor a bennem levő védelmező ösztön ezt nem hadta és mikor már szúrni akart gyorsan elé léptem és a mellkasomba szúrta bele.Ekkor vettem észre,hogy Adam volt az.
Gyorsan kihúzta a tőrt és elfutott vele.
Utána kiálltottam,hogy:
Adam!
Ekkor a földre estem és nagyon fájt a szivem és alig kaptam levegőt.
Ekkor a tigris hozzám lépett.
-Miért mentettél meg?Hiszen megakartalak ölni!-mondta
-Én sem örülnék ha csak úgy valaki megidézne és magává  akarna láncolna egy egész életre.
Már kezdtem homályosan látni.
-Szóval te megértesz engem?-kérdezte
-Igen,teljesen.-és avval magával rakadt a sötétség.

Tigris szemszöge-e pillanatban:

-Ő megmentett engem.Nem hagyhatom,hogy ez után meghaljon.Tartozok neki ennyivel,de ha most vissza hozom örökre elbúcsúzhatok a szabadságtól.
Nem baj most az ő élete többet ér.
Szívére tettem a kezem és megoztottam vele a lelkemet.
Milyen tiszta test és elme.

~Mától eggyek vagyunk,
Te és Én már nincsen,
Ettől a perctől kezdve,
Csak MI vagyunk.
Én mától a lelki társad vagyok,
Jóban és rosszban,
Melleted állok,
Vigyázok,hogy bajod ne legyen,
És óvlak minden veszélytől.~

Vége

Nagyon fájt a melkasom,de azért kibírható volt.Kinyitottam a szemem és a tigris állt melletem.
Nagyon megijedtem.
-Ne félj tőlem,nem bántalak.
-Miért?
-Mert már a lelki társad vagyok.
-Mi van?És mi lesz a szabadságoddal és egyáltalán hogyan?
És aztán mindent elmagyarázott.
Végén megköszöntem.
-Amúgy mi a neved?
-Nekem még nincs nevem.
-Mért nincs?
-Azért mert mindig az első lelki társ válasza ki mindenkinek a  nevét és nekem még egy sem volt.
-Hát már értem.
-Hogy fogysz majd hívni.
-Legyél Villám.Tetszik?
-Nagyon,de mért pont Villám.
-Azért mert elsőre csak egy pillanatra láttalak és  mikor esik az eső és akkor  villámlik is és a villámot is egy pillanatra látom csak.
-Köszönöm szépen,hogy ilyen csodás nevet adtál nekem.
Felállt elém és meghajolt.
-Villám nem kell meghajolnod,mert most már nem lelki társam leszel hanem az egyik legjobb barátom.
Ekkor hozzám jött és mellém bújt.
-Amúgy ki volt aki leszúrt téged?Mert ha megtalálom megölöm.
-Nem kell megölnöd.
-De meg kell.Tudod ki az?
Nem akartam hogy valakit megöljön ezért hazudtam.
-Nem ,nem tudom.
Avval vissza mentümk az én univerzumomba és az osztályba találtuk magunkat ahol a tanárnő nézett minket.
Ekkor vettem észre hogy Pusztulás is ott van.Ekkor......

Remélem,hogy tetszett.Bocsánat,hogy ilyen régen volt már rész,de próbálok minnél több részt feltölteni❤❤❤❤❤