Angyalok és Démonok

12.rész

Ekkor mögöttem lépteket hallotatam.Megfordultam,hogy jobban lásam,hogy ki az.Az anyámat láttam meg ahogy közeledett felém.

-Kicsim minden rendben van veled?

-Anya milyen kiválasztott vagyok én.Nem ertek már semmit.

-Jaj drágám,honnan hallotad?

-Nem az a lényeg,tényleg igaz?

-Igen,sajnos.Tudod mikor te születtél akkor olyan dolog történt ami megváltoztatta a sorsodat.Tudod nem vagyunk nagyon régóta ilyen jóba a démonokkal.Akkor mikor még elenségek voltunk,eszünk ágában sem lett volna,hogy egy közös iskolát nyissunk.Mikor te születtél a démonok megtámadtak minket,mert maguknak akarták teljesen az embereket.de ebbe nem egyeztünk bele olyan könnyen.A palotában voltam te még akkor a hasamban pihengettél,akkor megtámadot engem egy démon.Nagyon gyenge voltam hiszen a terhességel nagyon sok erőm elvett.Mikor leakart volna szúrni akkor csodálatos dolog történt.megmentettél engem,úgy képzeld el hogy a szelemedet láttam .Nagyon szép hosszú hajad volt,csodaszépen ragyogó szárnyaid.

-Anya szerintem csak beütöted a fejedet és csak halucináltál.Nekem nincsenek szárnyaim.Látod?-mutattam a hátam mögé

-Most még nincs,de nem erre akartam kijukadni.Nos,aztán hozzám jöttél és bemutatkoztál.Elmondtad,hogy ki is vagy valojaban.Akkor azt modtad,hogy te leszel az egyik fő istenség a menyekben.Azt is mondtad hogy vigyazzon mindenki rád addig amíg el nem éred a halhatalanság erejét.Azzal aztán el is tüntél.Az utolsó mondatot nem értettem,de sosem felejteném el.Ezt mondtad mielőtt eltüntél:Εμπιστοσύνη και αγώνας.

Amikor azokat a szavakat kimondta átjárt valami szellemi erő.Mintha még valaki lett volna a testemben.A testem nem parancsolt nekem.Valami kellemes hangot hallotam a fejemben.

-Sophie........Sophie........hallasz?

-Igen,de te ki vagy?

-Az nem fontos,hogy én ki vagyok csak az fontos hogy te ki vagy.Tudod,hogy ki vagy valójában?

-Mit akarsz?Ki vagy?Hadj engem békén.

-Fogadd el az erőmet.Ne legyél önfejü.

Ekkor retenetes nyomást éreztem az egész testemben,mintha túltöltődne a testem.eleinte kényelmes volt de aztán már elkezdett fájni.

-Elég már!!!!!!!!Ez fáj!!!!!

Ekkor képszakadás.
-------Sophie anyukája szemszöge----------------------------------------------------------------------

Mi történik Sophieval?

-Sophie?Hallasz?

Elkezdett magában beszélni.Látom rajta nagyon fáj valamilye,szinte már a sírás határán van.

-Sophie mi a gond?Válaszolj!!!!!!!!!

-Halljátok szavamat mind.

Ekkor egy másik hangon elkezdett beszélni.

-Elpusztítom a gonoszt e világról.Eltörlöm azt aki ártani mer a jónak.Elpusztítom azt aki nem fog engedelmeskedni.Villám és Pusztulás jelenjetek meg ellőttem.

Ekkor megjelentek.

-Rég látuk egymást úrnőm,mib.........ekkor felnezett Sophiera Pusztulás.Ki vagy te?-kérdezte dühösen

Ekkor már Villám is kezdett idegeskedni.

-Ennyire tiszteletlen vagy a lelki társaddal?

-Te nem a lelkitársam vagy!Hol van Sophie?

-Bennem elpusztítva,szétörve,elnyomva,kihasználva.Választhatsz melyik lenne jobb választás.

-Engedd el Sophiet?-üvöltötte Villám

-Nem.

Ekkor már teljesen össze voltam zavarodva.

-Ha nem akarod a lányomat elengedni akkor annó minek mentettél meg engem és a lányomat.

-Tudod,nekem gazda test kellet és lányodnak a teste az eddigi legjobb.Az ereje is nagyon nagy és a teste sem az utolsó.Még jó hogy mikor még csak a méhedben volt a lányka akkor elzártam a szárny növekedését,hogy a szellemi ereje ne legy túl nagy így könyebben,tudom használni a testét.

Nem hittem a fülemnek.Egész végig a lányom kellet neki.Pedig mindig hősnek tartottam.

-Még jó hogy a feloldó varázslatomra emlékeztél.mert ha nem oldottad volna fel akkor én most nem itt állnék.

Ez nem lehet igaz.Mindenről én tehetek.Nem hiszem el.

-Sajnálom kis boszorka de én Sophienak vagyok a lelki társa nem neked.-mondta haragosan Villám

-Tudom ami nagy kár,hiszen a lelki társak kírályaival állok szemben,de azért nem akarjátok,hogy tényleg baja essen Sophienak.Ha nem akarjátok,akkor megtesztek mindent amit kérek.

Döbenten figyelték amit mondott.Ekkor Pusztulás lassan meghajolt előtte.Villám nem akart meghajolni,hiszen Sophienak nem tetszett hogy a lelkitáraknak akik egyenlők,mégis meghajolnak,de Sophie egésége fontosabb volt aztán mikor mindent átgondolt meghajolt.

-Jó fiúk!Most pedig hozzátok ide a démonok királyát és királynőjét.

Feláltak és elmentek utána.

-Nos ha ezzel megvagyok jöhet a szertartás.Hozzád szólok legfelsőbb urunk.Adj erőt.

Ekkor elkezdett kantálni:

Έλα κύριε, δώσε μου άπειρη δύναμη. Δώσε μου μαγεία και δώσε μου κι άλλες θυσίες.

Ekkor........