Angyalok és Démonok

11.rész

-Mert csak 2 személy tudja a TŰZBURKOT létrehozni. Az egyik én vagyok a másik a tűz istennő. A TŰZBUROK egy felső fokú védő mágia.-mondta a tanárnő
-Tessék? De nem is volt nehéz létrehozni. - mondom halkan
Ekkor csak még jobban meglepődött. Nagyon különös vagy. Ekkor vissza tért a tűz istennő.
-Sophia, mára ennyi lenne. Nyugodtan haza mehetsz.
-Rendben. Köszönöm. Viszont látásra. - meghajoltam és mentem is haza.
Megidéztem Villamot és már menni is akartam de távolból megláttam Adamot.
-Villám még van egy kis dolgom. Elnézést, hogy megzavartalak.
-Semmi baj.
Ezzel Villam eltűnt.Futottam Adam felé nem érdekel hogy nem akar velem találkozni, de egy magyarázatot azért kapható, hogy mért ilyen bunkó velem és mért akarta Villámot megölni.
-Hey Adam!! Várj meg. Szeretnék valamit kérdezni.
Ekkor csak még gyorsabban szedte a lábát.
-Hey! Várj már meg.
De hiába gyorsabb volt nálam.,de eszembe jutott valami.
-Villám,tudnál segíteni?
-Persze
Rendben így el tudom kapni. Futottam utána. Már majdnem utolértem mikor megáll én pedig nem tudok megalni és neki futok és mind a ketten elesünk.
-Mit akarsz? - mondta kiabálva
-Kérdezni akarok valamit! - kiabáltam én is neki
-Hagyj békén!
Ekkor a szeme még jobban világított és nyomasztó érzést éreztem a fejemben. Kibírhatatlan fájdalmat éreztem egy kis idő után.
-Mit csinálsz!!! Elég!! - kiabáltam majdnem sírva
-Mondtam maradj távol tőlem,de te nem csinálod azt amit mondok.
-De mit csináltam ellened, hogy ezt teszed velem? - kérdem már majdnem sírva
Erre nem adott választ.
-Válaszolj már!
Ekkor olyat tettem ami engem is meglepett. A szememből csak úgy szikrazot a tűz. Már elmúlt a fej fájás. Éreztem, hogy már sokkal jobban vagyok. Megnéztem magam és akkor vettem észre hogy ég az egész testem.
-Mit csinálsz? - kérdi Adam
-Én sem tudom.
-Állj le mert valakit megsérül. - mondta
-Nem tudom hogy kell! - ekkor elfogott a pánik
A tűz még nagyobb lett. Már nagyon féltem hogy nem tudok leállni.Nem tudtam, hogy mit csináljak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki átkarol és magához húz.Nagyon kellemes érzés volt. Felnéztem és láttam hogy Adam az.
-Mit csinálsz? - kérdem
-Lenyugtatlak. Mit gondolsz mit csinálok.
De nem tudtam megnyugodni. Ekkor veszem észre hogy Adam bőre  kezd hólyagos lenni a tűztől.
-Engedj el! Meg fogsz halni!
-Nem baj. Legalább nem én foglak megölni téged.
-Tessék? Nem értem, de eressz el.
-Nem. Ha nem akarod hogy meghaljak akkor nyugodj le.
Mély levegőt vettem és szép dolgokra gondoltam. És a tűz is kezdett lecsilapodni. Végül teljesen eltűnt.
Ránéztem Adamra aki teljesen hólyagos testel állt előttem.
-Nagyon sajnálom.
Elkezdtek a könnyeim potyogni.
-Nem gond holnapra már nem is lesz csak kár hogy nem öltél meg.
-Hogy hogy kár?Most már mond el.
-Tedod hogy te vagy az angyalok kiválasztotja. Akinek az a kötelesség, hogy megvédje az angyalokat. Én vagyok pedig a démonok kiválasztotja. Sajnos majd mi fogjuk a világ jövőt elődönteni, hogy ki fogja túlélni. Az egyikünk pedig meghalt. Nem akarlak megölni! - mondta halkan
-Mért nem? Hiszen alig ismerjük egymást.
-Mert nagyon jó angyal vagy!
Akkor magához húzott megfogta az egyik kezével a derekamat másik kezével a arcomat. Lassan közeledett felém. Az ajkam szetnyiltak a meglepődéstől amit ő ki is használt. Az ajkát az enyémnek nyomta és a nyelvével a nyelvemet simogatta. Először lassan majd fokozott a tempón és már vadabbul csókolt. Annyira jó érzés volt,hogy még a lábam is beleremegett.Aztán szétváltak ajkaink.
-Érted, hogy már mit érzek irántad, de sajnos nem lehetek veled mert ha veled vagyok akkor csak fájdalmat okoznek. Ezért kérlek soha, de soha ne gyere utánam, ne néz rám még a nevemet sem mond ki. Én amit érzek azt eltemetem. Remélem boldog leszel és kérlek ez legyen a Vége.
-Miiiiiiiii?
Ekkor sőtet füsttel eltűnt.
-Szóval érez irántam valamit. De nem mer velem lenni.
Ekkor csak potyogtak a könnyeim.
-Adam! - kiáltom
Ekkor mögöttem........

Remélem tetszett!!!!!!!!