A második emelet felé vezető lépcsőn, csak felszáguldott, hiszen az emlékei, mint a szellemek, követték őt.
A mosoly mi egyre többször jutott eszébe, megdobogtatta a szívét, és ösztönözte a gyorsabb tempóra.
Látnia kell. Még akkor is, ha az elmúlt időben, még a fiút sem látta.
A vidám emlékeket felcserélte a szomorúság. A keserűség ami nem csak Changkyun szívén ült, akár a király a trónján, de Hyungwonét is bekerítette.
Felérve a második emeletre, megkapaszkodott a korlátban. Gyorsan észbe kapott, és még mielőtt kicsordultak volna krokodil könnyei, gyorsan felnézett a plafonra.
Most nincs ideje sírni.
De hiába fojtogatta az idő vasmarokkal, ő csak percekig állt, és mereven a plafont bámulta.
YOU ARE READING
7th floor -hyungkyun- [✔]
Fanfiction"- Akárhányszor kilépek az utcára, elfog a félelem. Elkapja a lábam, felkapaszkodik a gerincemen, majd körbefogja a fejem, eltompítva minden érzékszervem. - Úgy hangzik, mintha egy szörnyeteg ülne a válladon." (hyungkyun)