Míg a lépcsőkön ült, az addig megfogalmazott, és jól összerakható gondolatai, semmivé váltak.
Üresség uralkodott a fiúban.
A semmit kísérő csendet az ajtó hangja szakította meg, így Hyungwon felpattant és a kilépő mellett besurrant a házba.
Az épület aljában két lehetőség várt rá. Vagy lépcsőzik, vagy lifttel megy. De mivel gondolatai nem szándékoztak visszajönni, úgy döntött lépcsőn megy.
Hátha szerencséje lesz.
Ahogy kapaszkodott fel a lépcsőfokon, a hiányzó darabok az elméjéből emlékekként tértek vissza.
Hirtelen eszébe jutott a fent lakó fiú mosolya, a hangja. A csillogó nevetése, mi egy pillanat alatt szertefoszlatta a felhőket az égen.
Felért az elsőre. Körülnézett, de csak a faajtók számai köszöntek vissza, így tovább indult.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
7th floor -hyungkyun- [✔]
Hayran Kurgu"- Akárhányszor kilépek az utcára, elfog a félelem. Elkapja a lábam, felkapaszkodik a gerincemen, majd körbefogja a fejem, eltompítva minden érzékszervem. - Úgy hangzik, mintha egy szörnyeteg ülne a válladon." (hyungkyun)