Az ötödikre tartó lépcsőkön, ezen a kedves emléken gondolkozott. És ahogy egyre több mindent idézett fel, rájött, hogy az a fiú aki csillogó szemekkel figyelte őt a focipálya széléről, még most is ott van, a hetedik emeleten raboskodó, zavart tinédzserben.
Az ötödiken ismét világos volt, de itt nem lágy hangok fogadták.
Frissen sütött pite.
Az édes illatok tovább csalogatták, és szinte a szájában érezte a gyümölccsel megtöltött, aranybarnára sült pite ízét.
Rájött, hogy éhes, így az elméje előkotorta a Changkyunnal és a "bárminemű étellel" kapcsolatos képeit.
Ahogy ezeket megkereste, majdnem elnevette magát. Maga előtt látta az akkor hetedik évét töltő fiút, ahogy az orrán tejszínhabbal, foghíjas vigyorral a kamerába néz.
Mivel nem kívánta tovább kínozni a gyomrát, tovább indult a hatodik emelet felé.
أنت تقرأ
7th floor -hyungkyun- [✔]
أدب الهواة"- Akárhányszor kilépek az utcára, elfog a félelem. Elkapja a lábam, felkapaszkodik a gerincemen, majd körbefogja a fejem, eltompítva minden érzékszervem. - Úgy hangzik, mintha egy szörnyeteg ülne a válladon." (hyungkyun)
![7th floor -hyungkyun- [✔]](https://img.wattpad.com/cover/177767713-64-k408240.jpg)