7th floor -hyungkyun- [✔]

7th floor

A hetedik emelet pontosan ugyanolyan volt, mint a hatodik.

Csöndes. Csak itt fojtogatni kezdte a csend.

Lelassította lépteit, és a keresett ajtó elé állt.

Felemelte a kezét, de nem kopogott. Mi van, ha nem nyitja ki?

A feje zsongott. De míg az elméjében vihar tombolt, addig a szíve cselekedett, és megkopogtatta az ajtót.

Pár másodperc után, kattant a zár, és egy világos hajú fiú hajolt ki, de mikor meglátta Hyungwont azonnal vissza akarta csukni.

A másik gyorsan  kapcsolt, és a lábát beékelve, belökte az ajtót.

Changkyun hatalmas szemekkel nézte, ahogy a fiú belép a sötét lakásba, valami furcsa ragyogást hozva magával. Nem is mondott semmit, egyszerűen megragadta a fiatalabbik kezét, és összefonva a kezeiket, ajkait a másikéra nyomta.

Ez volt az egyetlen ötlet, ami eszébe jutott. Hiszen a szavakkal való bánásmód sosem volt az erőssége.

Egy pillanatra elengedte Changkyunt, és a könnyes szemeibe bámult.

- Hagyd, hogy segítsek. - súgta erőtlenül, mire a másik fiú szemeiből még több könny tört elő.

- Akárhányszor kilépek az utcára, elfog a félelem. Elkapja a lábam, felkapaszkodik a gerincemen, majd körbefogja a fejem, eltompítva minden érzékszervem. - válaszolta ugyanolyan gyönge hanggal.  

Hyungwon ismét magához vonta a Changkyun, hosszú ujjaival végigsimított világos tincsein.

- Hagyd, hogy elűzzem a válladon ülő szörnyet.

Percekkel később elengedték egymást, és az idősebbik minden függönyt kihúzott. A napfény, mint a sötétség elleni lovagok végigszáguldottak a falakon, aranybevonásba vonva a fiatalabbikat. Hyungwon végignézett a másikon, szemeivel megállapodva a mosolyán.

- Ez az a mosoly, amibe kiskoromban beleszerettem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~THE END

Nem gondoltam volna, hogy a hiátusból ilyen nehéz kievickélni :')