Vakon szerelembe esni ✅|Yoonmin| Befejezett

2. Rész :Miútán

Jimin szemszöge

Sürgés-forgás véltem felfedezni körülöttem. Pár nővér tolt be egy műtőbe, ahol kezdetét vette a műtét, mivel minden bizonnyal megsérült a fejem az ütés miatt és ezt most valahogy rendbe akarják hozni.

A műtét után 3 nappal.

-Anya?- a hangom rekedt és gyenge. A szemem csukva, mivel olyan érzésem van mintha mázsás súlyok nehezednének rá.

- Fiam?- anya torkát egy megkönnyebbült sóhaly hagyta el, majd tette fel kérdését. -Ne nagyon erőltesd meg magad. 3 napig aludtál a műtét miatt.- ledöbbentem, hogy ilyen sokáig aludtam. Anya a mellettem lévő széken ücsörgött kezében egy bögrével. Lassan próbáltam kinyitni a szemem ami sikerült, de egy valami nem stímmelt. Miért fekete minden körülöttem?

- Anya miért sötét minden? Anya miért nem látok semmit?- pánikoltam be, majd egyszer ajtónyikorgásra lettem figyelmes.

- Jó napot Mrs. Park. Szia Jimin. Én Dr. Bang Chan vagyok a fő orvos.- mutatkozott be. A hangja kedves volt.

- Dr. úr kérem szólítson Yunának.

Apu 1 éve hogy meghalt egy autóbalesetben. Nagyon hiányzik nekünk. Anyu nem igazán mutatja ki a fájdalmat amit érez, de én tudom, hogy nagyon nehéz neki. Szeretném őt újra boldognak látni.

- Jolvan Yuna. Jimin hogy érzed magad? Fáj valamit?- kérdezte az orvos, majd lépteit hallva minden bizonnyal elindult felém. Egy meleg puha kezet éreztem meg a homlokamnál, majd a szemhéjam húzta felfele.

- Jimin milyen színű a lámpa fénye, amivel világítok a szemedbe?- kérdezte az orvos. Milyen színű, hisz nem látok semmit. Nagyon félek!

- Dr. Bang Chan én nem látok semmit, minden fekete.- éreztem hogy az arcom jobb oldalán végig folyik egy könnycseppem.

- Yuna kérem kifáradna velem a folyósóra, hogy beszélhessünk.

- Persze.- mondta anyu, majd hallottam, ahogy feláll a székből.

- Nem! Én is szeretném hallani, hogy még is mi a szar történt velem?!

- Jimin!- szólt rám anya mérgesen.

- Jolvan Jimin elmondom, de nem fogsz örülni neki.- éreztem, hogy anya leül az ágyam szélére és puha, jég hideg kezét belecsúsztatja az én jéghideg tenyerembe. A parfümje jázmin illatú. Még én ajándékoztam neki születésnapjára.- Az ütközés miatt a légzsák neked csapódott, ami nagy részt a fejedet érte. Az ütés miatt pár bordád eltört és kisebb-nagyobb zuzódások is vannak a tested különböző pontjain, de nem ez a legsúlyosabb. A fejedet ért nagy ütés miatt a látó ideged megsérült, ami azt jelenti, hogy megvakultál.- mondta végig a monologját a főorvos.

- Mi? - anya hangja azt tükrözte, hogy a sírás határán van. De mi az hogy megvakultam? Miért? Miért én? Az élet kemény, lehet hogy nekem is keménynek kell lennem ahoz, hogy túl éljem.

- És mikor mehetek haza?- a hangomban semmi jele nem volt kedvességnek vagy tiszteletnek csak is gúnynak, flegmának és cseppet sem hozzám illőnnek.

- A jővő héten már mehetsz is haza.- mondta el, majd hallottam a tavozását.

- Fiam, annyira sajnálom, hogy ez történt.- éreztem, hogy már sír.

- Anya figyelj, ezzel kell mostantól együtt élnünk.- egy kis remény sugár sem maradt bennem. Soha nem lesz normális életem. Soha nem leszek festő. Soha nem lesz pasim.- Anya figyelj a jövő hétig intézd el hogy elköltözhessünk. Menyjünk Soulba, hogy ott új életet kezdhessünk.
Nem akarok itt maradni!