Vakon szerelembe esni ✅|Yoonmin| Befejezett

17. Rész : Yoongi

Yoongi szemszöge

Nem sok mindenre emlékszem. Csak a fájdalomra de arra nagyon. Amikor a testembe furakodott a lövedék az piszkosul fájt. De szerencsére túléltem. Persze a kiváló orvosoknak köszönhetem. Namjoon az a rohadék képes volt lelőni.
A legszerencsétlenebb helyen talát el a golyó engem. A szívem alatt. A tűdőm megsérült és két bordám is eltört ami a szívemben egy kis karcolást is végzett. A vérveszteség miatt kómába estem és kB két hónapja tértem csak magamhoz a kórházban. Ami nem is Seoulban volt hanem a egy másik nagyobb városban. A szüleim mesélték mind ezt el nekem amint már tudatomnál voltam. Nagyon megijedtek ők is. Emlékszem milyen nagy hévvel rontott be anyu az ajtómon amikor felkeltem a komából.

- Drágám, egyetlen kisfiam. Hogy érzed magad annyira aggódtam. Amikor telefonáltak és elmondták mitörtént rögtön ide jöttünk. Úgy aggódtam. Nagyon szeretlek kicsike fiam. - sírta el magát anyu és rá is borult az ágyamra.

- Anyu jól vagyok már. - mondtam én is kissé még gyenge hangomon.

- Erős vagy fiam. - hallottam meg apám dörmögő mély hangját - örülök hogy jól vagy. - egy kis könnycsepp siklott végig az arcán de ő próbálta eltakarni, de már késő volt én megláttam.

- Köszönöm - csak ennyit mondtam neki. Anyu is már csilapodni látszott és fél is ült a mellettem lévő székre rendesen.

- Mi történt veled szívem? - kérdezte anyu egy kis csend után. Tudom hogy el kell mondanom az egészet, aminek valószínűleg egyikőjük sem fog örülni mert nem fogadják el hogy zenélni szeretnék. Híres ügyvédnek akár apám, hogy a helyére léphessek majd. De én persze nem szeretnék. Úgyérzem egy hosszú beszélgetésnek nézünk elébe.

- Figyeljetek. Mindent elmondok az elejéről, de csak úgy ha nem szóltok közben és a végén nem haragszotok meg rám. - mondtam halál komolyan rájuk nézve.

- Rendben Yoongi mond csak el nyugodtan. - anyu biztató szavaira el is kezdtem a mesélét.

- Minden akkor kezdődött amikor egyiknap bejött az iskolába egy hölgy... - mondtam de hát persze hogy közbe kell szólni.

- Csak azt nem mond hogy terhes lett tőled. - apa hangja hasított a mondtam ba.

- Nem. De ne szóljatok közbe kérlek.

- Jolvan jolvan. - emelte maga elé a kezeit.

- Oké akkor folytatom. Nos mint mondtam bejött a hölgy a suliba.
Yunának hívják. Azért jött be hogy egy munkát ajánljon fel az egyik érdeklődő diáknak. Nos hát engem érdekelt a munka. Szerettem volna pénzt keresni... A.. az izé... Vagyis hát hogyan mondjam... - nem tudtam hogy mondjam ki a nagy titkom.

- Bögd már ki kisfiam kíváncsi vagyok. - anyu kíváncsi hangja szólalt fel a nagy gügyögésem közben.

- Szerettem volna pént keresni hogy egy stúdióban felvegyem az albumom. - mondtam ki végre valahára.

- Hogy mit? - apám haragos hangja hallatszott az ablak felől mert közben átsétált oda.

- Megmagyarázom csak neharagudj rám. Figyelj én nem szeretnék híres ügyvéd lenni. Én csak zenélni akarok.

- És szerinted a zenéléssel képes leszel megélni, vagy eltartani a családod. Hogy képzelted. Világosan megmondtam hogy ügyvéd leszel. Nem akarom hogy a fiam holmi zenész legyen. - kiabált velem már a végén. Láttam rajt hogy nagyon dühös. Kétségbeesetten néztem rá, de ő csak horrkantott egyett és kiment a korteremből.