Miért pont ÉN? (Felfüggesztett)

17.Fejezet

Másnap elindultam a papírra írt címhez..és mikor megérkezdtem nyeltem egy nagyot.

-Hahh..ideje felkészülni..-vettem a bátorságot és kopogtam.. Olyan személy nyitott nekem ajtót akit nagyon is jól ismerek..
-A..Aki? Te meg..?

***

Beinvitált a házba és nem mondott semmit.
-Izé..
-Hagyd csak -szakított félbe.
-De még..semmit nem mondtam..
-Nem is kell. Tudok mindent. Yami tegnap felhívott.
-Értem..
-Tudod mekkora balhé lenne most itt ha nem én nyitottam volna ajtót? -túrt bele hajába és sóhajtott egyet- belegondoltál ebbe te is?

Lehajtottam fejem és nem mondtam semmit..

-Ahogy látom akkor nem..

-De..én csak..tudni akarok mindent!
-Azzal hogy kinyiratod magad?
-Nem állt szándékomba!
-Igazán? Pedig pont azt csinálod!

Ezután ismét néma csönd lett. Csak az óra kattogását lehetett hallani.. Pár perc múlva Aki felállt és elkezdett öltözni.

-Öltözz te is. Elmegyünk. -vágta hozzám a kabátom.

Felvettem. Nem mondtam semmit. Beláttam hogy igaza van és önző vagyok. Csak magamra gondolok.

***

-Mond csak Aki..
-Hm?
-Hogy ismerted meg a báttyám?
-..Nem mondtam még? -nézett le rám.
-Akkor nem kérdezném.
-Jogos -majd gyújtott rá egy szál cigire az utcán. -Menjünk, útközbe elmondom.

***

-Lássuk csak..hol is kezdjem. -fújta ki a füstöt - 14 lehettem amikor megismertem a báttyád és a mindig mellette lévő Yamit. Hogy őszinte legyek eleinte nem voltak túl szimpatikusak. De Louis mindenképp erősködött hogy jóba kell lennünk. Ami..lássuk csak be..sikerült neki. A haveri körünknek akkoriban Kuro is tagja volt. Jók voltunk így négyen... De .. A többit már te is tudod.
-Igen. -mosolyodtam el-
-Mi az?
-Semmi..csak boldog vagyok.
-Hm..nos addig jó amíg az vagy. Bár én sokkal boldogabb vagyok.
-Miért? -fordítottam felé fejem.
-Miért? Hát egyértelmű. -kezét tarkomhoz rakta és odahúzott magához. Megcsókolt. -azért mert az enyém vagy.
-M..mi? -vörösödtem el.