"~Könyvtárnál~
(Akira és Kuro szemszög)Mindnyájan odaértek a földön ülő nőhöz, aki csak az ajtót figyelte mesziről..
-Ne aggódjon hölgyem, megyek szólok az igazgatónak.
-Én is veled megyek!Ezzel elszaladtak. Kuro és Aki viszont tudták hogy kik és mi volt ennek az egésznek a célja...
-Aki...lassan intézkednünk kell.
-Tudom Kuro. Lassan..idő lesz. El kell tünnünk innen..
Izumival együtt.."
~Izumiék~
-Héj! Izumi..Izumi..IZUMI! ütögeti meg az arcát. -Ne csináld! Nincs most időnk henyélni...
A könytárból eközben a nő hangja ismét hallatszik..és az is hogy nincs egyedül. Az igazgatóval van, aki megtudta hogy a "betörők" az ablakon keresztül távoztak ezért arra vette az irányt..
-Yuli, nézd meg nem-e hiányzik semmi. Ha igen akkor hívd a zsarukat!
-Igenis, igazgató úr..
-Ch..ugye most csak szivatsz? Ha meglátják hogy hiányoznak róluk a dokumentumok..szarba leszünk..de..elöbb inkább elviszlek innen, be a gyengélkedőre. Addig kitalálok valamit..de semmiképp nem hagylak őrizetlenül..
Mire az igazgató az ablakhoz ért volna már senki nem volt ott. Az egyetlen dolog amit látott..azok a vércseppek voltak, végig a fűn.
-Most megvagytok!
....
~Gyengélkedő~
-Elnézést! Nanako-sensei!..kérem..lássa el őt amilyen hamar csak lehet!
-Yami? Hmm..lássuk csak kit hoztál..-megnézte és csak sóhajtott egyet- Már megint ez a fiú?..mindegy tedd csak le. Te addig menny csak vissza az órádra.
-Nem! Itt maradok vele.
-De...
-Kérem..engedje meg..szüksége van rám..jobban mint hinné...
-Hah..rendben...akkor szólok majd a tanároknak, hogy velem voltatok..
-Köszönjük..
....
Fáj a fejem..fáj mindenem..hol vagyok? Álmodnék?..milyen nyugodt...
-Ez a te hibád! Miért pont őt? Én lányt akartam! Ő legalább hozna nekem utódot! Egy fiú..egy fiúval nem érek semmit!!
Anya?..ez..anya??
-Kérlek ne mond ezt! Azt mondtad mindegy hogy fiú vagy lány.. Csak az a fő, hogy tőlem van..
-Lehet inkább nem tőled kellett volna, kerestem volna másik férfit..mekkora hülye voltam! A saját fiammal feküdtem le..és most a gyerekét hordozom..
-Anya! Ez nem az én hibám! Te akartad! De ha elakarod vetni..emlékezz mit mondott a doktor úr..hogy többé akkor már nem lehet gyereked..
Louis..? És..Anya? Miért álmodom ezt?
Elsötétült minden és az idő előrepörgött. A kicsi Izumi már járkált..és az anyja is rájött hogy imádja őt. Azonban...
-Anya! Rejtsd el Izumit ! Visszajöttek!
-Már megint? -aggódva magához öleli a kicsit. -Louis..majd én. Te menj, és vigyázz rá!
-Maradok!
-LOUIS!
Betörték az ajtót. Majd egy csapat a gyámügytől a gyerekért jött.
-Mondtam hogy nem adjuk oda!
-De hölgyem..ez esetben döntenie kell. Emlékszik még?
-Igen! És azt választom! Elfelejtem őket, és hogy milyen kapcsolatba állok velük. De továbbra is velük fogok élni..tudatlanul.
-Ahogy akarja. Akkor írja alá.
-Anya, ne tedd! Nézz Izumira, nézz rám!
-Louis..bocsáss meg..
Ezután az ajtó bezárult...az utolsó pillanat amire emlékszem. Hogy azokon a férfikon egy tetoválás volt egy Ying-Yang ábrával...miután anyám visszajött..megváltozott minden...és..
-umi..Izumi....Izumi!
-Ah...
-Izumi..minden rendben?
-Én...már mindent tudok! Ez az egész..az a jel..
-Jel?
-A Ying-Yang jele...
ESTÁS LEYENDO
Miért pont ÉN? (Felfüggesztett)
RomanceÚj iskola, új kezdet...Vagy mégsem? Apám és anyám kiléptek az életemből, a bátyám... Viszont egy olyan iskolába kerültem ahova normál esetben nem kellene. Olyan emberek kerültek a közelembe, akik mind titkolnak valamit. Valamit..ami a családommal ka...