15.Fejezet.

114 11 0
                                    

Az igazgató leláncolva a kezem a székben tarott. Nem igazán értettem már semmit. De azt tudtam hogy Yami veszélyben van. Miattam.

-Én a helyedben nem bambulnék el annyira.

-....

-Chh..szaros kölyök...de. Mindegy is.

-...Mik a szándékai velem?-kérdeztem kissé frusztráltan.

-Mindennek eljön az ideje. Csak szép lassan.

-De-

-Sh! -ment az ajtóhoz és a fülét az ajtóhoz rakta- Ch..valakik jönnek.

Odajött hozzám és legugolt.

-Idefigyelj! Viselkedj és maradj csöndben. -rá adott a hátamra egy pulcsit hogy ne lehessen látni a láncot- ha megmukkansz..abból nagy baj lesz.

Már szólni sem tudtam mert kopogtak.

-Gyertek be! -leült a székébe és két kezét álla alá rakta.

Az ajtón Aki és Kuro lépett be. Nem tudtam nekik szólni hogy segítsenek. Mert akkor őket is belekevertem volna ebbe. Így..csendes szemlélődő voltam.

-Igazgató úr.

-Ráér egy kicsit? -fucsán mosolyogtak mind a ketten.

-Foglaljatok helyet.

Mind ketten az egyik oldalamra ültek. Majd hirtelen valami hideget éreztem meg a kezemnél. Kuro és Aki egyik keze volt. A láncoról próbálták a lakatot kinyitni. Nem értettem honnan tudják..

-Nos fiúk. Mi a probléma? 

-Probléma? Ja..igen. Probléma az van, igazgató.

-Kivele mi az. De ha kérhetem siessetek mert van egy fontos elintézni valóm.

-Rendben. De, elötte. -kattant a lakat zára és leesett a lánc.

Az igazgató felkapta a fejét a hangra, és a földre nézett.

-Mégis mit csi-!

-Most! -kiáltott fel Kuro. Ekkor hirtelen betörték az ablakot és beugrott rajta pár "bandita". Engem, Aki az ajtóhoz vitt.

-Mi folyik itt? -felállt a helyéről és a zsebe felé nyúkált.

-Felesleges próbálkoznia igazgató! Én a helyébe nem venném elő azt a fegyvert.

A férfi hirtelen megtorpant. Kezéből kiessett a fegyver, majd felemelte a kezeit.

-Rendben van...Megadom magam. Bár sejtettem hogy ez egyszer elfog jönni.

-Elég a beszédből! Fiúk fogjátok le. A rendőrség már útón van.

-Mielött elviszek. Válaszoljatok egy kérdésemre. Miért véditek ezt a gyereket ennyire? -közbe lefogták és az asztalhoz nyomták.

-Mert ígéretet tettünk...

..Azon a napon..az volt az utolsó dolog amit attól a féfitől halottam.
A történések közben megjöttek a rendőrök és lecsukták a férfit... Yamit megtalálták egy közeli sikártorban összeverve, és kórházba került...

Kiderült hogy a báttyám hatalmas adósságot hagyott maga után, és állítólag én lehetek a titkok nyitja az egész dolognak.
De...sajnos..nem tudok már semmiről..már abba sem vagyok biztos hogy én ki vagyok....

~Másnap~
 
Az iskolában nem beszélt senki sem a minapi eseményekről. De akik érintettek voltak benne, azoknak megengedték, hogy a tanítási hét hátralevő idejét otthon töltsék.
Így is tettem én is...pontosabban..meglátogattam Yamit a közeli kórházban..

-Szia.. -vetettem rá szomorkás arcom.. hisz tudtam jól hogy az egész az én hibám. -Hoztam ajándékot.

Yami megfordult és csak mosolygott.

-Mivan öcskös? Mi ez a bánatos arc?

-Én..csak..sajnálom..

-He?? Mégis mit?

-Miattam kerültél bajba- sírva fakadtam-én..igazán nem akartam.

-Te meg miről beszélsz? Ez így pont jó volt.

Felnéztem akkor és nem értettem miért mondja ezt.

-Szóval nem mondták?..hmm..hahha! Jellemző rájuk.

-M..mi? Kiről beszélsz?

-Aki és Kuro...tudod..miután elvitt az a két fószer..azok ketten küldtek segítséget nekem. Hála nekik még élek. Plusz..egy két infót is kaptam.

-Miféle..infót?

-Elöbb ülj le. Lehet eltart egy darabig a mesélés.

Így tettem..leültem és figyeltem.

-Gondolom már tisztában vagy azzal hogy apád..illetve Louis adósággal tartozik.

-I..igen..

-És azt is tudod miért van neki adóssága? -erre csak megráztam a fejem-
Hahh~ pedig azt hittem te tudod... Nos mindegy. A lényeg hogy kaptam egy címet.

-Milyen cím?

-Ha elmegyünk oda akkor megtudjuk mi rejlik ott. Az is kiderülhet hogy ki volt az aki küldte az üzenetet...és..azt is megtudhatjuk miért van ez a nagy hűhó utánad.

-Hűhó...-lehajtottam a fejem- azt mondta az a férfi..

-Mármint az igazgató?

-Igen.. Azt mondta..hogy Louis adósságánák okához csak én lehetek a titok nyitja..

-Akkor jól sejtettem..

-Micsodát?

-Itt semmi sem az aminek látszik...ez már túl bonyolult.

-Bonyolult..? Igen..valóban az..ezért..válaszolnál nekem?

-Mire?

-Mi a franc folyik itt?

Miért pont ÉN? (Felfüggesztett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora