Talán egy kicsit sokat ittam... //BEFEJEZETT//

4. Fejezet

-Semmi! -mondtam szomorúan a mellettem ülő Ryannek.
-De de de.... Próbáld meg mégegyszer... Hátha!-válaszolt lelkes tekintettel.
-Semmi értelme... Nem fogják felvenni.. De várj! -hirtelen pötyögni kezdtem a telefonomon.- Van egy nyomkövető app a telefonomon. Talán azzal megtaláljuk őket!!

Nyomkövető app

A keresett telefon 80 méterre van Öntől. (+térkép amiből semmi nem látszott)

-80 méter? Az nincs is messze!- mondta a srác aki percről percre egyre ismerősebb lett. Rá is kérdeztem:
-Igen. Te figyelj már mi nem találkoztunk már valahol? Annyira.... Annyira ismerős vagy!
-Őhm... Neem hiszeem... Én legalábbis még nem mármint nem mintha te ismerhetnél vagy ilyesmi...
-Okéé....-néztem rá furcsálló tekintettel.- Most vissza a barátaimhoz és a kb fél órán belül kezdődő koncerthez!
-Úgy van. -fújta ki hosszan a levegőt mintha megnyugodott volna.
-80 méter.... Hm... Váljunk szét?
-Mint a Scooby-Dooban? Annak nem lett mindig rossz vége?-tette fel a kérdést nevetve.
-Van jobb ötleted?-kérdeztem vissza ingerülten.
-Lenne éppen. De azt nehéz lenne kivitelezni...
-Használható ötlet kéne.- vágtam rá.
-Hm... És és ha felmennénk egy magas helyre?
-Ez jó ötlet. De hol találunk itt egy magas helyet? -bizonytalankodtam magas helyeket kémlelve
-Az ott megtenné?-mutatott egy rendkívül magas állványra amely világítást biztosított. Nem villanyoszlop volt. Sokkal inkább egy "kilátószerű" építmény. Amint felnéztem rá ugrott egyet a gyomrom.
-Nem tűnik túl biztonságosnak... -már a lábaim is remegtek.
-Na gyere már! Tök jó lesz!
Úgy nézett rám hatalmas mogyoróbarna szemeivel mint egy kiskutya aki a kajáját várja. Arról nem is beszélve, hogy felfelé fésült barna göndör hajába belekapott a szél és teljesen arcába söpörte. Még így is jól nézett ki de muszáj volt elkacagnom magam.
-Ezt igennek veszem! -vágta rá válaszul a nevetésemre.
-Okéé... Ha nincs más megoldás...
A szám széle akaratlanul is legörbült amint belegondoltam, hogy nekem oda fel kell mennem...
-Itt vagyok vigyázok rád! -fürkészte a tekintetemet.
-Kösz, Ryan.-mosolyodtam el mire kérdően nézett rám egy fajta "ki az a Ryan" nézéssel. Én válaszul értetlen fejet vágtam majd arca megvilágosodást mutatott.
-Jah... Nagyon szívesen! -majd büszkén mosolygott. Pasik...

Két perc alatt fent voltunk az állványon és lenézfünk az óriási tömegre. Egy darabig nézte (én ugyanis nem láttam sok mindent) majd megkérdezte:
-Te nézed egyáltalán?
-Nézném én de nem látom...
-Szemüveges vagy? -viccelődött lenézően.
-Nem. Csak berúgtam.-válaszoltam, majd kiöltöttem rá a nyelvem, mire vihogni kezdett.
-Bocccs főnök
Elővettem a telefonom bekapcsoltam a kamerát majd vakuval a tömegre világítottam.
-Mit csinálsz? Megőrültél???
-Mivan? Csak a barátaimat keresem!
Hirtelen odaugrott és megpróbálta kivenni a telefont a kezemből.
-Mi lesz ha meglátnak??
-Kik, a barátaim? Akkor lemegyünk hozzájuk és minden happy lesz.-válaszoltam értetlenül.-Engedd el a telefonomat!!
-Kapcsold ki a vakut! -mondta összeszorított fogakkal.
Akkora háborút vívtunk a telefonomért, hogy többen felfigyeltek a vaku villogására de amikor valaki odanézett gyorsan elfordította a fejét. Hirtelen a telefonom a kezében volt majd az enyémben, majd megint az övében, és végül a telefon a rácsos épület "falai" között landolt, ujjai pedig a csuklómat járták körül.
-Eressz el!-kiáltottam.-Most nézd meg mit csináltál! Bakker!
-Bocs..
Ennyit bírt kinyögni majd még durcizott egy-két percet (pont mint én) és lassan lesétáltunk a telefonomért. A rácsok között láttuk de nem értük el.
-Hagyd, kiszedem.. -szólt unottan.
-Nem kell!
-Nem éred el. Az én kezem hosszabb.
Egy hosszú kapálózás és nyúlkálás/nyújtózás után feladtam és elkezdtem kihúzni a kezem a rács mögül. Ám ez megakadt. Próbáltam kihúzni, de hiába... Elkezdett fájni és felkiáltottam.
-Úristen mitörtént? Beszorultál??-rohant oda mellém "hű lovagom".
-Nem, viccből kiabálom, hogy áu. Igen beszorultam.
-Segítek. Próbáld forgatni!
-Nem megy... -válaszoltam nyűgösen.
-Semmi baj, meglesz ez!-bíztatott, miközben a vállamnál fogva óvatosan próbált kiszabadítani. Mind a ketten guggoltunk az egyébként elég vis fűben.
-Várj!-mondta majd a fűbe dörzsölte kezét.
-Sok mást úgysem tehetek.. -morogtam.
A vizes tenyerét a beszorult felkaromhoz tapasztotta, aztán a rácsot kezdte nedvesíteni.
-Oké ez most lehet, hogy fájni fog de három kettő egyre húzd teljes erődből.
Válaszként csak bólogattam.
-Három, Kettő, Egy!!!