Megvan az az érzés, mikor még az sem érdekel különösebben mikor két lány csókolózik?! Nem? Nem csodálom...
Sziasztok! A nevem Kiss Szabolcs Marcell. De a Szabolcsot használom. A szüleim, pontosabban az anyukáim, Eszter és Lilla örökbefogadtak. Egyke vagyok, szemüveges és most kezdem a kilencediket. Az első mondatra visszatérve..nos igen, meleg vagyok. A szüleim tudják és el is fogadják. Általánosban nem tudták, és remélem, hogy középsuliban sem tudják meg. Azt nem élném túl. Miután elvégeztem a nyolc általánost elköltöztünk. Eddig panelba, most pedig kertesházban élünk.
-Kincsem! Gyere le van egy meglepetésünk számodra!-Anyám üvöltésére befejeztem az olvasást, kikapcsoltam a zenét majd elindultam lefele. Lent ott voltak anyáék és még egy nagy doboz.-Gyere. Nyisd ki. Reméljük örülni fogsz neki.-Mondta Eszter. Mindig is ő volt az anyáskodóbb, persze Lilla is az volt csak Eszter jobban. Leguggoltam a dobozhoz majd lassan kinyitottam. Előszőr alig tudtam felfogni mit látok. Majd lassan sikerült. Egy kutyus volt a dobozban, azthiszem egy Cane Corso. Még kicsi volt, valószínűleg mostanában lehetett elválasztani az anyjától.
-Ő az enyém?-Kérdeztem a sírás szélén.
-Igen. Nevezd el, aztán megyünk bevásárolni neki. Rendben kicsim?-Kérdezte Eszter.-Ja! És fiú.-Alig hittem a füleimnek. Mindig is tudtam, hogy félnek magányos vagyok egyedül, de hogy kapok egy kutyát. Na azt nem gondoltam. Sokáig gondolkodtam a nevén és végül a Brutuszra esett a választásom. Kivettem a dobozból a kutyust, vagyis mostmár Brutuszt. Majd szóltam a nyáéknak, hogy mehetünk.
-Anya! Anyu! Mehetünk!-Eszert inkább anyuzom, míg Lillát anyázom. Nemtudom miért így. De már megszokták. Amíg anyáék összeszedték magukat, én Brutusszal kimentem a kocsihoz és beültem hátra.
A bevásárló központba érve egyből a kutyás részhez mentünk. Vettünk kutyaágyat, pórázt, hámot, nyakörvet. A póráz egy rövid, láncpóráz lett. A hám egy K9-es piros, valamint a nyakörv egy szegecses fekete. Vettünk még kutyakaját, tálakat és játékokat.
-Szabi, nemsokára kezdődik a suli, és ha már ittvagyunk menj válaszd ki a suliscuccaidat.-Mondta anya. Elindultam egyedül, még csak Brutusz se volt velem, a sulis dolgok felé. Választottam egy sima fekete táskát, tollakat, ceruzákat, radírt, füzeteket, tolltartót. Mikor ott voltam, hogy már minden megvan felhívtam anyáékat, hogy mégis hol vannak. Amíg beszéltem velünk mentem is. Persze ebből adódóan el is ejtettem egy pár cuccot.
-Anya, most leteszem sietek hozzátok.-Mondtam majd letettem. Elkezdtem felszedni a dolgokat a földről, aztán már csak azt vettem észre, hogy valaki segít. Mikor minden fel lett szedve felálltam. Egy nő segített nekem.
-Tessék. Inkább tegyél bele mindent a táskába. Úgy nem fogod elejteni.-Mondta a nő.
-Anya! Gyere már!-Mikor odanéztem, hogy mégis ki üvöltözik ennek a kedves nőnek meglepődtem vagyis még a szavam is elállt. Egy nagyon helyes barna hajú, barna szinte már fekete szemű fiú. Ő csak egy szempillantásra méltatott.
-Köszönöm szépen a segítségét.-Mondtam a nőnek mivel nem akartam bunkónak tűnni.
-Szabi! Indulhatunk?-Hátrafordultam majd megláttam anyáékat. A nő és családja is odafordultak. Brutusz kiugrott anyu kezéből majd odaszaladt hozzám. A hátam mögül hallottam a fiú hangját amint azt mondja, milyen cuki.. a kutya, gondolom.
-Persze anya, mehetünk.-Mondtam
majd elindultunk fizetni. A pénztárnál sokan vannak, hogyhogy egy ideig még itt leszünk.
-Na és ki volt az a fiú kicsim?-Kérdezte anyu.
-Anyu! Nem volt senki. Az anyja segített mikor elejtettem egy pár dolgot.-Mondtam. Majd hátrafordultam, mert valakik beálltak mögénk a sorba. Szerencsémre, vagy balszerencsémre de ők voltak. Anyáék is észrevették őket, de nem szóltak semmit. Mikor oda kerültünk, hogy fizetünk a pénztáros nőt teljesen megbabonázta Brutusz. Emiatt kis ideig feltartottuk a sort. Mikor mindent kifizettünk Eszter elnézést kért mindenkitől. De láttam, hogy a kedves nővel még beszélgetett is. Mikor visszajött Lilla rá is kérdezett.
-Miről beszélgettetek?
-Csak megkérdezte Marcsi, hogy hova fog suliba járni Szabi. És képzeld kicsim. Ugyanoda fogtok járni Mátéval. Ő is most kezdi a kilencediket. Remélem jóban lesztek!-Még egy ideig nem tudtam felfogni, de végülis örültem. Habár biztos nem meleg Máté. De jó lenne. De akkor sem jönnék be neki, ez biztos. Miután hazaértünk berendeztem Brutusz helyét az ágyam mellett. Majd ráírtam a nevemet az összes füzetemre. Beraktam a ceruzákat, tollakat a tolltartóba. Igaz még egy hét.
Mint kiderült anyu jóba lett Máté anyjával. És majd jön át. A kérdés az, hogy Máté jön-e. De az még a jövő zenéje.
❤️🧡💛💚💙💜🖤
Igen megint új könyvbe kezdtem de igyekszem a többivel is haladni. Mikor mihez van ihlet. 🤷🏻♀️
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett.
~Üdv.: Seranett~
