Anotalkos ismerkedés

♦9♦

Nem tudtam, hogy mit mondjak. Levi soha nem mondta ki konkrétan, hogy szeret és együtt vagyunk. Míg ezen gondolkodtam Levi rá vágta, hogy igen.
-Ez, hogy is történt? - kérdezte Klaudia, elmeséltem nekik nagy vonalakban
-Bele mászott a szádba, mondott 1-2 szép szót és bele szerettél értem én. - bunkózott Bence
-Mért, te más vagy? - kérdezte Klau és tarkón vágta a mellette ülőt
-Amúgy el mondanád a neved? - kérdezte Bence fogva a "fájó" pontot
-Klaudia. - válaszolt unottan
-Most ti jöttök a meséléssel. - szólalt meg Levi, miközben meséltek egymás szavába bele vágva, meg hozták a rendelésünket.
-Büszke vagyok rád Klau. - mondtam nagy mosollyal a story végén
-Keress magadnak más dugó partnert. - szólt rá öccsére. Bence mérgesen az asztalra csapott és elment.
-Mi baja? - kérdezte aggódva a hugom
-Franc tudja, nem is érdekel. - válaszolt hidegen
-Miaz, hogy nem érdekel, a testvéred még ha nem is vér szerinti! - csattant fel Klau és Bence után ment
-Ez nem jó. - jelentette ki és sóhajtott egy nagyot, Levi az utcára néző ablakra tekintett, ahol Klau Bence mellé ment
-Ugye nem gondolod azt, hogy kettőjük között lesz valami? - érdeklődtem félve
-De, gyere menjünk sétáljunk egyet addig is végre rá gyújhatok. - fel állt, elment a pulthoz és fizetett, addig én az ajtóba vártam. Kint meg gyújtotta a cigijét, majd össze kulcsolta az ujjainkat és el indultunk az ellenkező írányba, mint amerre a tesóink mentek.
-Levi, mért vágtad rá, hogy együtt vagyunk, mikor velem megse beszélted?-kérdeztem kicsit fel húzva magam
-Azt hittem, hogy ezt már meg beszéltük. Mit szeretnél mit mondjak? - kérdezett vissza kicsit flegmán. Elengedtem a kezét és vele szembe meg álltam.
-Nem is tudom, mondjuk azt, hogy szeretlek és nem csak azért kellesz, hogy legyen kit dugnom! - üvöltöttem rá
-Megvédtelek attól a ribitől, befogadtalak és ha az lett volna a célom már az első adandó alkalommal meg történt volna. - válaszolt nyugodtan, én meg rá jöttem, hogy igaza van. Le szegeztem a fejem és el akartam indulni, de Levi vissza fordított. Jó közel húzott magához, bele néztem a gyönyörű kék szemeibe és meg fogta derekam, én meg az ő karjait. - Ha ennyire szeretnéd hallani, akkor ki mondom. Szeretlek és nem csak szexre kellesz, bár azt is csinálhatnánk, szóval leszel a barátnőm?
-Én is szeretlek, igen leszek és köszi Levi. - mosolyogtam rá, amire ő is és meg csókolt
-Most már le feküdhetünk? - kérdezte idióta vigyorra húzva száját
-Most rontottad el ezt a szép pillanatot. - korholtam le, meg fordultam és el indultam.
-Csak vicceltem! - nevetett fel és gyorsan utánam sietett, a bal karját rá rakta a vállamra és bele puszilt a hajamba
-Klaudia-
Miután Levi bunkón válaszolt a kérdésemre inkább Bence után mentem. Itt volt még a kávézó előtt, szóval hamar be értem.
-Hé, mi a baj? - kérdeztem kedvesen
-Menny el! - szólt rám mérgesen
-Nem, mond el, hogy mi a baj. - erőltettem, hogy válaszoljon
-Hogy mi bajom?! Mindig ezt hozza fel! Bence csak ki használja a lányokat, be képzelt, elkényeztetett és senki nem foglalkozik vele! - ordította, de nem rám
-És igaz? - kérdeztem finoman
-Félig, de.. - meg fogtam az arcát, mire félbe hagyta a válaszát
-Nyugodj meg, ha fel hagysz ezzel, akkor én nagyon szívesen maradok melleted. - Bence nagyon le döbbent
-Figyelj, ha egy kicsit változtatsz a stílusodon, akkor még barátok is lehetünk. - erre el szomorodott és le vette a kezemet az arcáról, félre nézett
-Mi a baj? - kérdeztem kedvesen
-Sokan mondták már ezt és nem így lett. Mivan ha meg változok és az nem fog tetszeni vagy ha...nem csak a barátod akarok lenni. - a végét nem igazán hallottam
-Nem szoktam megszegni a szavam, szóval ígérem, hogy melletted maradok! - mosolyogtam az arcába, mire egy fél mosoly jelent meg az arcán - Mennyünk sétáljunk, közbe mesélj magadról. Egészen a kis korodtól mostanáig. - lelkesedtem fel
-Biztos akarod te ezt hallani? - válaszként bólintottam, ő meg el kezdte mesélni az életét. Az anyukája elhunyt 3 és fél éves korában rá másfél évre jött Levi és az anyukája. Az apja a munkába és Levi annyába menekült. Őt és mostoha testvérét Gabriella nevelte. Bence szeretetet várt a családjától, de senkitől sem kapott. Az apja pénzel tőmte, a mostoha annya nem foglalkozott vele, a mostoha báttya meg utálta. Nem volt választása úgy, hogy meg játszotta a nagy képűt, akit nem érdekel semmi. Egy padon ültünk, amikor be fejezte a mesélést. Maga elé bambult, én meg szorosan át öleltem.
-Nem is kell meg változnod, csak viselkedj úgy ahogy akarsz. Szeretem ha őszinte valaki. - néztem fel rá
-Rendben, ha így szeretnéd. Ja és életemben 3 barátnőm volt, de jó párat csak ki használtam, de nem sokat esküszöm és rég abba hagytam. - vallotta be búsan
-Totálisan félre ismertelek, most már sajnálnám, hogy meg ütöttelek, de rám másztál, szóval nem.
-Mint mondtam, az a te hibád. - nézett rám egy gonosz mosollyal
-Ha még egyszer ezt mondod le ütlek. - a fenyegetésemet ki nevette
-Pedig te hibád volt, de a te kedvedért el felejtjük. - míg én mérgelődtem addig ó majdnem ki pukkant a nevetéstől
-Szenyó vagy! - löktem egyet rajta
-Jólvan befejeztem. -és össze borzolta a hajam

-Luca-
Épp a játékterembe voltunk és egy fegyveres játékkal játszottunk mikor csörögni kezdett a telefonom.
-Hívnak. - mondta Levi gonoszan
-Hallom és nem fogom fel venni, nem hagyom, hogy nyerj! - probáltam koncentrálni a játékra, de nem ment, idegesített a csörgés. Szóval hagytam, hogy Levi le löjjön. - Ezt még le játszuk! - elő vettem a telóm, megse néztem, hogy ki hív csak fel vettem
-Luca beszélnünk kell. - hallottam meg apa szomorú hangját
-Nem bánom. - mondtam és le tettem. Levi értetlenül nézett rám. - Az apám hívott, szóval haza megyek, akkor jössz?
-Előbb haza megyünk. - bólintottam és ki mentünk a teremből majd fel Levihez vagyis csak a ház elé. Be ültünk Levi kocsijába és el navigáltam a házunkhoz.
Az ajtó előtt meg álltam, vaciláltam, hogy be mennyek-e vagy sem.
-Lehet, hogy baj van, menny itt vagyok melletted. - bíztatott és meg simogatta a vállam. Be nyitottam és anya, apa meg meglepő módon a tesóink is az asztalnál ültek.
-Bence? - mutatta ki a lepetségünket Levi. Oda mentünk az asztalhoz, de nem ültünk le.
-Én csak kísérő vagyok. - válaszolt a fiú
-Anya, apa. - néztem rájuk megvetően
-Figyelj Luca, tudom, hogy haragszol, de meg kell hallgatnod. - mondta anya komoly hangon
-Rendben, mondjad. - mondtam és le ültem apa mellé, Levi meg mögém állt
-Sajnálok mindent amit eddig müveltem veled. Egyszerűen csak azt akartam, hogy olyan legyél, mint a többiek, hát ha akkor boldog leszel. Tévedtem, akkor vagy igazán boldog ha az lehetsz, aki vagy. Nagyon szeretlek és remélem, hogy egyszer meg bocsátasz. - anya mondandója végére el sírtam magam. A remegő vállaimat Levi fogta, apa a karomat simogatta én meg törölgettem a könnyeket.
-El se hiszem, hogy ezt ki mondtad. - zokogtam mire anya is sírni kezdett. Fel álltunk és egymással szembe meg álltunk. Anya szét tárta a karjait én meg szorosan hozzá bújtam. Simogatta a hátam, az állát a fejemre helyezte és a jobb kezével meg a fejemet fogta.
-Sajnálom. - mondtuk egyszerre, majd apáék is csatlakoztak az öleléshez. Levire néztem és hálásan mosolyogtam rá.
-Hé öcsi gyere mennyünk haza, csináljunk valamit ketten. - szólalt meg Levi és testvérére mosolygott, aki úgyanugy reagált, mint én. El indultak ki fele.
-El se búcsúzól tőlem? - kérdeztem sértődöttséget színlelve. Majd Levi nevetve ide jött és hosszan meg csókolt.
-Szia, majd találkozunk! - köszönt el, mire meg pusziltam és én is el köszöntem.