Kérlek... Engedj el!

A rossz emlékek

Elisia éppen a Jones nappaliban porszívózott, amikor meghallotta, hogy kinyílt a bejárati ajtó. Leállította a porszívót és hallgatózni kezdett. A nappali ajtón át látta, hogy a Jones házaspár ért haza. Emily rögtön ott termett, hogy köszöntse őket.
-Jó estét Mr. és Mrs. Jones! - üdvözölte főnökeit a nő.
-Jó estét Emily! - válaszolt a férfi. - Jól hallottam, hogy valaki porszívózik? - erre Elisia közelebb lépett az előszobához.
-Igen uram. Az ügynökség kiküldte az új szobalányt. - Emily Elisiara nézett. - Itt is van. Elisia, kérlek! - Elisia kicsit bizonytalanul, de kiment az előtérbe. Amint megpillantotta a párt, rögtön előtörtek belőle a rossz emlékek. A düh és a csalódottság egyfolytában váltakozott benne. Az, hogy köteles minden kérését teljesítenie azoknak, akik tönkretették az apját, szörnyű érzéssel töltötte el.
-Jó estét Mr. és Mrs. Jones! Elisia vagyok, az új szobalány. - mondta Elisia egy eléggé erőltetett mosollyal.
-Jó estét! - szólt most az asszony. - Örülök, hogy itt van. Látom már el is kezdte a munkát. Nagyon helyes. - Elisiat egyre nagyobb undor öntötte el. - Emily, elintézték ma a papírokat?
-Nem asszonyom. Megvartam meg önök hazaérnek, hogy tudjam megfelel-e önöknek.
-Persze. Természetesen. - válaszolt felesége helyett Mr. Jones.
-Akkor amint Elisia befejezte a porszívózást meg is csináljuk. - sietett a válasszal Emily.
-Ami azt illeti, kész vagyok. Már a porszívót is a helyére tettem.
-Remek. Akkor gyere! - intett felé Emily, és elindultak a konyhába. - Viszlát Mr. és. Mrs. Jones!
-Viszlát! - mondta a férfi.
-Emily!? - kiáltott utána Mrs. Jones. Emily megfordult.
-Igen asszonyom?
-Timothy hazáért már?
-Igen, fent van a szobájában.
-Rendben. Megyek megnézem hogy van. - azzal a nő elindult felfelé a lépcsőn. Emily és Elisia bemenetek a konyhába, és leültek a pulthoz. Emily előtt egy laptop és egy köteg papír hevert.
-Történt valami a fiukkal? - kérdezte Elisia kíváncsian.
-Nem. Csak minden nap ez a rituálé. Timothy hazáér, az anyja pedig biztosra akar menni, hogy nem történt vele semmi baj aznap. Anyuci kicsi fia. - suttogta Emily Elisianak.
-Ja értem.
-Na, de mindegy. Lássuk a papírokat!-azzal kihúzott két papírlapot a kötegből. - Teljes neved?
-Elisia Cooper- ebben a pillanatban Mr. Jones lépett be a konyhába.
-Cooper? - kérdezte a férfi meglepődve.
-Igen. - válaszolta Elisia.
-Mint Fred Cooper?
-Igen. Talán ismerte apámat? - kérdezte, mintha nem ismerné semmit a történetből.
-Nem igazán, és amúgy is az már réges rég volt. Folytassák csak! - azzal kiment a helységből.
-Hat ez furcsa volt. - értékelte a beszélgetést Emily.
-Annyira nem. - válaszolta undorodó képpel Elisia. - Na, folytathatjuk?
-Persze. Bocsi. - azzal folytatták a szerződés kitöltését. Körülbelül 10 percig tartott a folyamat.
-Készen is lennénk. - mondta Emily és letette a tollat. - Itt kéne aláírnod. - a szerződésre mutatott. Elisia elvette a lapot.
-Lehet nem illik ilyet kérdezni, de mikor lesz az első fizetés? - érdeklődött Elisia a szerződés aláírása közben.
-Jó, hogy mondod! Jonsék előleget szántak neked.
-Tényleg? De miért? - kérdezte meglepődve Elisia.
-Azért, mert rögtön tudtál kezdeni. Gyerünk öltözz át, addig én hozom is a pénzt! - azzal kiment a konyhából. Elisia éppen indult volna a szertárba, amikor Mr. Jones bejött a konyhába.
-Elisia! - szólt oda a lányhoz. Elisia megijedt.
-Igen? - válaszolt udvariasan Elisia.
-Várjon egy percet! Kérem üljön le! - azzal a bárszékekre mutatott. Elisia engedelmeskedett. A férfi leült mellé.
-Nem akarok köntörfalazni. Nyilván tudod, miért csodálkoztam rá a nevedre. - kezdte a férfi.
-Igen. Ismerem a történetet.
-Neem. - kezdte nevetve. - Csak a történet egyik oldalát ismered. Hogy tisztázzuk, én nagyon sajnálom, ami a szüleiddel történt. De szeretném elmondani a dolgot az én szemszögemből. Apáddal régen üzletársak voltunk. Rengeteg közös ügyünk volt. Az egyik alkalommal viszont hibáztunk. A cég csaknem 15 milliót bukott rajtunk. Apádat hibáztatták, pedig együtt csináltuk. Őt kirúgták, engem meg még csak szóban sem intettek meg. Apád azt várta, hogy bevalljam, hogy én is benne voltam. De nekem gondolnom kellett a családomra. Ezt ugye megérted? - kérdezte Mr. Jones félbehagyva a mesét.
-Persze. - hazudta Elisia. Nem nagyon változtatott a dolgon számára az, hogy a férfi kifogást adott rá.
-Szóval én nem rúgattam ki magam. Viszont apád azt hitte, hogy én kentem rá az egészet. De ez nem igaz. - "Persze." gondolta magában Elisia. "Maga csak engedte, hogy rákenjék. Az nem ugyanaz." - Ha bárki megkérdezte volna, hogy kinek a felelőssége volt az, akkor azt mondtam volna, hogy az enyém. De mint mondtam apád haragudott rám. Bíróság elé vitte az ügyet, de vesztett. Ekkor vesztette el az összes pénzeteket, és ha nem tévedek ebbe is betegedtek bele anyáddal. De innen már gondolom tudod. - fejezte be, pont amikor Emily visszaért. Így Elisia nem tudott válaszolni. Bár ez nem volt akkora probléma, tekintve, hogy miket mondott volna most a légyszívesebben.
-Oh, jó estét Mr. Jones! - mondta a nő meglepetten.
-Jó estét Emily! Ugye tudja, hogy nem kell minden egyes alkalommal köszönnie, ahányszor meglát.
-Igen. Bocsánat. - jött zavarba Emily. - Elisia, itt a pénz. - azzal odanyújtott neki egy borítékot.
-Köszönöm. - elvette. - Mr. Jones sajnos most már haza kell mennem a testvéreimhez. - mondta erőltetett kedvességgel.
-Csak nyugodtan. A munkaideje már úgyis lejárt. De remélem sikerült tisztáznunk a dolgot.
-Igen, hogyne. - válaszolta, azzal felállt. - Tisztáztuk, hogy maga nem csak gyáva, de hazug is. - motyogta magában a takarítószertár felé menet. Majd besétált és bezárta annak az ajtaját.