Kérlek... Engedj el!

A bébiszitter

Elisia már csaknem egy hónapja dolgozott a Jones családnál. Minden a legnagyobb rendben ment. Szerencséjére többet nem került szóba az apja és Mr. Jones közös múltja. Igazából nem is nagyon találkozott a Jones család tagjaival. Az alatt az eltelt négy hét alatt a házaspár elment egy 10 napos üzleti útra, majd a fiukkal együtt egy sítúrára. Éppen tegnap jöttek haza. Elisia nem nagyon értette, hogy miért kellett ehhez kivenni Timothyt az iskolából ahelyett, hogy a karácsonyi szünetben mentek volna. Úgy legalább kivehetett volna egy hét szabit, hogy vigyázhasson a testvéreire, akik ilyenkor otthon lesznek egyedül. Bébiszitterre persze nincs pénze, rokonaik alig vannak, s azok is messze élnek. Így kénytelen lesz bízni abban, hogy semmi nem fog történni amíg ő nincs a háznál.
Eljött hát az iskolai szünet első napja. Elisia a konyhában pakolt össze az induláshoz. Tesói a szokásos reggeli kakaóikat itták. Elisián látszott az aggodalom.
-Tehát vegyük át mégegyszer a szabályokat! Ha bárki kopog, vagy csönget... - kezdte a mondatot a befejezésre várva.
-Nem nyitunk ajtót. - kapott az alkalmon Maria. Elisia helyeselte.
-Így van. Ha éhesek vagytok...
-Kivesszük a kenyeret és a vajat a hűtőből. - fejezte be Marcus.
-Oké. Mindent tudtok. Megpróbálok sietni, de nem hiszem, hogy ötnél előbb hazaérek. Vigyázzatok magatokra! Én bízom bennetek. - azzal nyomott egy puszit Mária és Marcus homlokára, és elment. A gyerekek egyedül maradtak.
-Kakaó? - kérdezte Marcus egy szemtelen mosollyal.
-Kakaó. - bólintott Mária.
Egy órával később:
Elisia már a Jones konyhapultot törölte le, amikor Emily is megérkezett.
-Szia! - köszönt a nő lihegve.
-Szia!
-Egy kicsit elkéstem. Jonesék itthon vannak?
-Igen, de nyugi. Nem láttam még ma lejönni egyikőjüket sem, szóval ne aggódj!
-Hála az égnek! - lerakta a táskáját a pultra, de észrevette, hogy Elisia épp azt törölgeti. - Oh, ne haragudj, itt már letörölted?
-Nem, nem. Pakolj csak le!
-Köszi. - levette a kabátját és azt is lerakta. Elisia folytatta a munkát. Arcán még mindig látható volt az idegeskedés a srácok miatt. Emily ezt észre is vette.
-Hé, hé! Neked meg mi bajod? - kíváncsiskodott.
-Hát csak... - Elisia nem tudta befejezni, mert ekkor belépett Mr. Jones és Timothy vitatkozva.
-Nem. Még nem beszéltem az edződdel. De ha nem rakott be a kezdő csapatba, akkor nyilván nem vagy mostanában elég jó hozzá. - kezdte hevesen a férfi.
-Dehogynem vagyok. Csak azért nem rakott fel kezdőnek, mert tavaly lefeküdtem a lányával. - tiltakozott Timothy, nem igen ügyelve a körülményekre. Mr. Jones nem válaszolt rá. Leginkább zavarban állt, hisz észrevette, hogy nem csak ketten vannak a konyhában. Habár Elisia és Emily úgy tettek mintha nem is hallottak volna semmit, a helyzet akkor is kínos volt.
-Ezt majd később megbeszéljük. Most mennem kell dolgozni. Emily kérem hozza ki az irodámból a gépemet, amíg felveszem a kabátom. - kérte erőltetett udvariassággal.
-Igen, uram. - Emily és Mr. Jones is elhagyta a konyhát. Timothy és Elisia kettesben maradt. A lány próbálta nem észrevenni ezt. Folytatta a törölgetést, de Timothy közelebb lépett.
-Amit az előbb mondtam, az... Az nem, nem úgy volt ahogy gondolod. Tudod én együtt voltam azzal a lánnyal. - Elisia megfordult. Addigra már olyan közel álltak egymáshoz, hogy az arcbőrük már szinte összeért. A lány ettől egy picit meg is ijedt.
-Én tudja nem hallottam miről beszélnek, és szerintem nincs is nagyon közöm a dologhoz. - Timothy még közelebb hajolt.
-Nincs. - kérdezte kacéran, de ekkor Emily visszaért. Egy kicsit meglepődött azon, amit látott.
-Oh, bocsánat.
-Nem, nem. Semmi baj. - mondta Elisia, és finoman ellökte magától a fiút. Timothy mosolygott, majd szépen lassan kisétált a konyhából.
-Szóval ott tartottunk, hogy mi ez a fancsali kép, és elfelejtjük amit az előbb láttam. - Elisia erre mosolygott. A háttérben pedig Timothy megtorpant e hallatán. Odamemt a falhoz és hallgatózni kezdett.
-Hát ugye, nekem van két kistesóm. Karácsonyi szünet van és ők otthon vannak egyedül. Nem tudom, hogy jól vannak e. Vagy nem történt e valami.
-De hát miért nem hívod fel őket, ha ennyire aggódsz?
-Hát tudod nekünk otthon nincs telefon. - válaszolt zavarbaejtve a lány.
-Oh. Ezt nem tudtam. És... És..
-Semmi baj. Biztos minden rendben van. Csak én féltem őket túlzottan. Tudod, nem valami jó környéken lakunk. - Timothy végig hallgatta a történéseket, de e mondat után megfordult, kivette a kocsikulcsát a kulcstartó szekrényből és kisietett a bejárati ajtón.
Kb. 16:45-kor:
Elisia szinte futva jött fel a kopott, piszkos lépcsőházban. Benyitott a lakásba.
-Megjöttem! - kiáltott nagyon boldogan. Arra számított, hogy a gyerekek rohan a fogják üdvözölni, és elmesélik, hogy minden rendben volt egész nap. De ez nem így lett. Sehol senki. - Mondom megjöttem! - kiáltotta újra. Nem értette mi történik. - Hahó, srácok!? - Elisia bement a szobába, majd benézett a fürdőszobába, de sehol senki. Nem akarta elhinni, hogy ez igaz. Persze egész nap idegeskedett, de nem gondolta, hogy ez tényleg meg fog történni. - Úristen! - Elisia elkezdett sírni. Elővette a telefonját, és tárcsázni kezdett. Tehetetlensége ellen csak a rendőrség hívása tűnt megoldásnak. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó.
-Azt mondtátok ötkor jön? - hallotta egy fiatal férfi hangját kintről.
-Igen. - ezt a hangot már megismerte. Maria volta az. Gondolata be is igazolódott. Megpillantotta Mariat és Marcust bejönni az ajtón. Mögöttük pedig... Timothy? Elisia teljesen ledobbent. Nem tudta, hogy örüljön, hogy nem tűntek el a testvérei, dühöngjön, hogy elmentek egy idegennel, vagy értetlenkedjen, hogy ez az idegen Timothy Jones. A legelőbbi nyert elsőre. Elisia odarohant az érkezőkhöz.
-Elisia!? - lepődött meg Marcus.
-Srácok! Úristen, de megijesztettetek. Gyertek ide! - megölelte őket. Timothyn látszott, hogy nem számított Elisia itthonlétére. Közben Elisia hangulata átváltott a második szintre. Elengedte a gyerekeket. - Mégis mit képzeltetek!? Mondtam, hogy ne nyissatok ajtót senkinek. Mégis... Mégis hol voltatok?
-Vásárolni. - felelte bizonytalanul Marcus.
-Vásárolni? - értetlenkedett Elisia.
-Igen. Vettünk kakaót. - azzal a kisfiú előhúzott egy zacskó kakaót a táskájából. Elindult a konyhaszekrényhez és feltette a polcra. Elisia még mindig nem tudott lenyugodni. Kérdően Mariara nézett.
-Sajnáljuk. De Timothy bekopogott. Elmondta, hogy hallotta amikor azt mondtad, hogy aggódsz amiatt, hogy egyedül vagyunk itthon, és, hogy ő segíteni akar neked. Mi elhittük, de megegyeztünk, hogy nem megyünk ki a házból, mert akkor biztos megharagudnál. Viszont ebédidőben...
-Láttam, hogy csak kenyér és vaj van nekik a hűtőben. Gondoltam elviszem őket enni valahova és be is vásárolunk. Valljuk be nem gondoltam, hogy itthon leszel, mikor hazaérünk. - magyarázkodott Timothy.
-Ah, szóval nem gondoltad. Srácok! Igyatok egy kakaót. Addig én kikisérem az új bébiszittereteket.- mondta Elisia, azzal kinyitott az ajtót és kitessékelte a fiút. Ő is kiment, majd bezárta az ajtót.
-Ezt mégis, hogy gondoltad!?- szakadt ki minden Elisiából.
-Én... Én...
-Te, mi? Először is nem tudom, honnan tudtad, hogy hol lakumk, de eljössz ide. Konkrétan elrabolod a testvéreimet úgy, hogy amikor hazáérek azt higgyem, hogy eltűntek. És ha ez még nem lenne elég elviszed őket enni egy olyan helyre, majd bevásárolsz nekik olyan dolgokat amiket tudod, hogy soha az életbe nem tudnám kifizetni nekik.
-Én nem akartam.
-Nem. Persze, hogy nem. Nem tudom mennyit költöttél, de ha megkapom a fizetésem mindent visszafizetek.
-Ugyan már...
-Most pedig kérlek menj el!
-Elisia!?
-Menj el! - ordított Elisia teljesen kikelve magából. Timothy már nem akarta feszegetni a határokat, így megfordult és elment. Elisia a könnyeivel küszködve nyitott be ismét a lakásba. A gyerekek éppen kipakolták a szatyrokat, de mikor Maria észrevette, hogy a nővére visszajött odasietett hozzá.
-Sajnálom. Tényleg. De Timothy csak jót akart. Már rég nem volt ilyen izgalmas napunk.
-Persze, hogy az volt, hisz puccos helyekre mentetek.
-Nem. Egyáltalán nem. A sarki büfében ettünk, és a piacon vásároltunk be. Nem a pénzköltés, vagy a "puccos helyek" miatt éreztük jól magunkat, hanem mert Timothy tök jó fej, és habár tudom, hogy most erre nincs sok esély, de én örülnék ha újra láthatnánk.- Maria befejezte a mondandóját és visszament öccséhez. Elisia nézte meg egy kicsit őket. Meg mindig nem tudta mit gondoljon, érkezzen a helyzettel kapcsolatban, de megnyugodott, hogy még legalább 15 óráig nem kell amiatt aggódnia, hogy mi folyik otthon.