Wonderwall

Szeptember 3. Szerda

Reggel az esős idő miatt begyömöszöltem a táskámba az esernyőmet is, majd felöltöztem. Egy enyhén kopott farmert és a nyáron kapott, rózsaszín, betűrős felsőmet vettem fel, meg a szokásos tornacipőm. A hajammal nem törődtem sokat, csak egy laza copfba fogtam, és a piros színű biciklimre felülve a suliba tekertem.
A biciklitárolóban összefutottam Ricsivel, aki éppen a gördeszkájával szórakozott, trükközgetett néhány tizenegyedikes társaságában. Az egyiket ismertem is névről, Bogi volt az, aki egy tipikus lázadó. Vörös haja és bőrdzsekije volt, illetve még két piercing is díszítette a fülét.

- Jó reggelt - köszöntem nekik, miközben leláncoltam a bicajom és a táskám feljebb dobtam a vállamon.

- Hali, Reni - biccentett felém Ricsi.

- Kilencedikes vagy te is? - kérdezte tőlem egy ismeretlen srác, mire bólogattam, és a kezét nyújtotta. - Halász Matyi.

- Rentai Reni, örülök.

Kezet fogtunk, ezután beszélgettünk még kicsit, de az órámra nézve láttam, hogy néhány perc múlva becsengetnek, szóval Ricsit magammal invitálva megindultunk a termünk felé. Egész jófej srácnak tűnik. Az osztályba érve láttuk, hogy Virág különösen élénknek tűnt, néha el is mosolyodott csak úgy a semmin. A karjára firkálgatott, amikor leültem mellé.

- Szia! - köszöntem neki halkan, ugyanis Kardos tanár úr, a nyelvtan tanárunk már megérkezett.

- Szia, láttad az interjút Pete Wentz-el? - kíváncsian rám pillantott.

- Nem, de majd megnézzük szünetben.

Dávid a tanár érkezése után is bőszen tárgyalt az apukájával valamilyen teljesen értelmetlen dologról, de olyan rájátszással, mint egy valódi üzletember.

- Jó reggelt kívánok mindenkinek! - kezdte Kardos, majd a saját kis naplóját letette az asztalra. - Szerintem nem kell bemutatkoznom. Ma az emberi kommunikációt fogjuk venni, szóval, ha kérhetem, készítsétek elő a füzeteiteket és jegyzeteljetek.

A magyarnak valahogy mindig jobban érdekelt az irodalom része, mint a nyelvtan, de azért igyekeztem figyelni. Amikor a táblára is kezdett írni, de nem láttam jól, előre szóltam az előttem ülő srácnak.

- Quoi?

- Je ne peux pas voir - közöltem vele, hogy nem látok, de ő csak értetlenül nézett rám.

- Moi non plus, je ne peux pas - rázta meg a fejét. Ezek szerint ő sem lát. Szóval Kardos tanár úr valóban ilyen kis betűkkel ír. Fantasztikus.

A következő órák szinte elrepültek. Volt még földrajz, infó, tesi és angol is. Tesiből nem vagyok túl jó, de szeretem. A tanárnő szerint olyanok az izmaim, mint a gumicukor. Olyan volt, mintha csak egy vagy két óránk lett volna, de persze ilyen, ha az ember jó társaságban van. Ricsivel, Andrissal, Robival, Zsoltival és persze Virággal elhülyéskedtük az időt, amikor is Dave gondolt egyet, és felhívott valakit.
Mellesleg úgy tűnik, ők az egyetlenek, akikkel lehet hülyéskedni. Gábor alig szól bárkihez, Kinta diktátort játszik, Arnold folyamatosan olvas, Jacques pedig nem tud magyarul.

- Ha megint apukáddal akarsz beszélni, itt van az enyém, odaadom, hívd erről - nevettem hitetlenül látva, hogy ma már negyedszerre pötyög be egy számot-, ugyanis képtelenség, hogy a tiéden még van pénz.

- Hali, Cortez? Igen, én - vigyorgott.

- Cortez az? Add már! - hajolt át egy padon Ricsi, majd kikapta Dave kezéből a telefont.

- Helló! Igen, csá, haver - röhögött -, ja, miért? Nyolcadikán, tudjuk, jövőhéten. Mázlista.

A szemöldököm ráncolva néztem Ricsire, akinek csak most esett le, hogy fogalmam sincs róla, ki az a Cortez.

- Adok valakit, várjál - ezzel felém nyújtotta a telefont, én pedig nem tudtam mit tenni, mint átvenni.

- Szia - szóltam bele bizonytalanul. - Reni vagyok.

- Hali, milyen Reni?

- Rentai.

- Nem ismerlek. Bocsi - röhögött. - Itt Antai-Kelemen Ádám.

- Osztálytársak vagyunk, vagyis csak leszünk - mosolyogtam.

- Nem voltál gólyatáborban sem.

- Más dolgom volt - húztam el a szám.

- Nyolcadikán majd elmondhatod, hogy mi.

- Tehát azt mondod, hogy nyolcadikán kötelező lesz elmondanom?

- Így is felfoghatod - nevetett. - Visszaadod Ricsinek?

- Ja, persze - bólogattam, majd a kérésnek eleget téve odaadtam Ricsinek a telefont.

Hazaérve felnéztem msn-re, ahol láttam, hogy páran rám írtak. Ritkán megyek fel, mert inkább az Iwiw-et használom.
Volt néhány üzenetem, köztük volt Virágé, Ricsié, Zsoltié és egy új, eddig ismeretlen személyé. Szóval Antai-Kelemen Ádám üzenetet küldött.

Szia! Te vagy Reni, ugye?

A szívem enyhén zakatolt. Nem hittem volna, hogy megkeres, de igyekeztem lazának tűnni. Csak egy osztálytárs, semmi baj.

Szia, igen én :)

Jó, ezen is túl vagyunk. Felálltam a géptől, majd fel s alá járkálva, néha a hajamba túrva gondolkodtam. Vajon ha Lily tudta volna, hogy Perselus valójában mit érez iránta, és James nem foglalkozik vele, csak a Tekergőkkel, akkor most Harry...

Szóval miért nem jöttél táborba?

Az újabb üzenet hatására megrezzentem, de a gép "ping!"-es értesítésére muszáj volt levágódnom a székembe (kishíján összeestem emiatt, sebaj) és válaszolni neki.

Más dolgom volt...

Tudhatom?

Te miért nem jössz suliba?

Nyaralok pls

Szeptemberben?

Miért, mikor?

Nyáron?

Akkor más dolgom van.

Kivéve augusztus végén, a gólyatábor ideje alatt.

Pontosan.

Miért vagy Amerikában?

A szüleim miatt. Itt élnek. Én a nagymamámnál vagyok Mo-n.

Magyarországon?

Nem, Virágon.

Mi?

Gondolkozz kicsit ;)
Vagy mondd ki, hogy mo

Jajnemár

Ekkor felnevettem. Emó... Édes jézus. Fura humora van. A reakciómra apa feljött, én pedig reflexből kiikszeltem az msn-t és vigyorogva rápillantottam, ezzel pedig ismételten a gyanús viselkedés emberi megtestesítőjévé váltam.

Vacsi után még kicsit beszélgettünk Cortezzel, közben pedig visszaírtam Robi hülye kérdéseire, majd elmentem aludni. Érdekes figurák vannak az osztályban, de semmi gond, lesz időm őket megszokni.